Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
3.7.25. Szt. Pál háza (Pálos nagy ház) Friedrich Krazer - Lackfi István - Ciliéi Herrmann - budaszentlőrinci pálosok JSzt. Miklós utca, Középső utca, Szt. Pál utca''' (Hauy 200 + 199, 201. ? - Fortuna u. 4.) Friedrich Krazer, gazdag budai polgár egykori háza a későbbi időkben a város jelentős épületévé vált, amelynek történetéről szerencsés módon gazdag forrásanyag áll rendelkezésünkre. Eszerint 1395-ben Krazer leánya, Anna, a szintén tekintélyes polgárcsaládból származó Wulving fia László felesége, eladta atyjától örökölt házát ifjabb csáktornyai Lackfi István zagorjei grófnak, egykori nádornak. (1395. XII. 24.) A vételárat, amely szokatlanul magas összeg, 3300 forint volt, Lackfi feleségének, Annának a hozományából fizették ki azzal a meghagyással, hogy István gróf halála esetén felesége rendelkezik a ház felett. Friedrich Krazer, előkelő regensburgi eredetű család sarja, 1338-1371 között különféle kamaraispáni tisztségeket viselt, 1376-ban és 1378-ban esküdt volt. 826 Csáktornyai Lackfi István, István vajda fia, 1367-1371 között székely ispán volt, valamint 1369-1371 között szatmári, máramarosi és ugocsai ispán is, 1371-1372 között horvát bán lett, majd 1372-1376 között erdélyi vajda, 1376-ban zalai ispán is, 1376-1379 között a Szentföldre tett zarándoklatot, 1379-ben vasi, soproni és zalai ispán, majd 1383-1384 között másodszor horvát bán lett, 1385-1386 között másodszor erdélyi vajda is, 1387-1392 között pedig nádor, eközben komáromi, veszprémi, győri, szabolcsi somogyi (?) és aradi (?) ispán is, 1387-1395 között lovászmester, 1387-ben zalai ispán, 1390-ben trencséni ispán, 1391-1397 között zagorjei gróf, 1396-ban a király távollétében kapcsolatot keresett Nápolyi László magyar trónkövetelővel, 1397 februárjában a szlavóniai Kőrösön Zsigmond hívei meggyilkolták 827 Lackfi István nem sokáig birtokolhatta a házat. 1397 februárjában történt meggyilkolása után, Zsigmond király elkoboztatta Lackfi összes javait, és budai házát hívének, az ekkortájt egyre magasabbra emelkedő Hermann cillei grófnak adományozta. (1397. IV. 9.) Hermann cillei (Celje) gróf, Herrmann fia, 1396-ban Zsigmond királlyal együtt menekült a nikápolyi csatából, és kíséretében hazatérve bizalmasa lett, 1397-ben a Lackfiakkal való leszámolás után zagorjei adományokat nyert el, majd 1399-ben Zagorje és ezáltal Várasd megye örökös ispánságát is megkapta, 1401-ben mosoni ispán lett, ugyanezen évben közreműködött a fogoly király kiszabadításában, majd leányát, Borbálát eljegyezte Zsigmonddal, aki 1405-ben vette őt feleségül, ettől kezdve a király legbefolyásosabb tanácsadója maradt halálig, bár tisztséget keveset viselt, 1406-1408 között horvát-szlavón bán volt, 1406-ban a zágrábi püspökség kormányzója, 1408-ban a Sárkányrend alapító tagja, 1423tól haláláig szlavón bán, elhunyt 1435-ben. 828 Cillei majdnem 30 évig használta a házat, ám 1416-1423 körül még nagyobbra cserélte, tulajdonképpen a lehetséges legnagyobbra a király palotája után, megszerezte ugyanis az uralkodók régi városi házát az ún. Kammerhof-ot a szentlőrinci pálosoktól. (1416, 1423. VII. 3.) A pálosoknak feltehetően szerényebb épület is megfelelt arra a célra, hogy veszély esetén értékeiket, és köztük a legbecsesebbet, Remete Szt. Pál testét a városban őrizhessék. Szerepet játszhatott továbbá Cillei vejének, a királynak hathatós támogatása is a csere érdekében. Ezután a ház egészen a város török kézre kerüléséig a pálosok kezében maradt, a források, mint „Szt. Pál házát", illetve „pálos nagy házat" emlegetik, sőt az előtte húzódó utcát is a ház után nevezték a továbbiakban Szt. Pál utcának. Hadnagy Bálintnak Remete Szt. Pál sírjánál megesett csodákról írt könyve tartotta fenn a ház kápolnájának emlékét. A Szt. Pál utca elnevezés kialakulásában bizonyára a kápolna lehetett a névadó, mint számos más budai utca esetében is. (Ld. Várnegyed — Egyházak) Lackfi özvegye, férjének meggyilkolása után nem nyugodott bele a királyi ítéletbe, amely a törvényesen őt illető házat is elkobozta. A fehérvári káptalan előtt röviddel a királyi adománylevél kibocsátása után tiltakozott az adományozás ellen. (1397. IV. 29.) A klarissza rendbe lépve 1401-ben, Zsigmond 826 KUBINYI 1971.240. 827 ENGEL 1987. 427^30; ENGEL 1996. B. 139. 828 ENGEL 1987.410-412; ENGEL 1996. B. 45.
