Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

ráadásul egymást követve viselték a hivatalt (1479-1494).

670 (Ernuszt János kincstartónak az utca keleti oldalán volt háza, ld. ott.) Rozgonyi János tárnokmester háztulajdonára is találtunk adatot, tárnokmester volt egyébként Nagylucsei is. A Rozgonyiak háza kicsit különleges az itteni házak között, mivel tulajdonosai az általuk a fehérvári királyi bazilika mellett emelt halotti kápolnájuk javadalmazására használták azt fel. A 16. századból már jóval több forrás áll rendelkezésünkre, amelyek megerősítik az eddig megismert jelleget és egyben részletesebb képet is nyújtanak. Hans Pemfflinger és Wolfgang Freiberger bírók, Hans Hanko, Hans Puchler, Nicolaus Malmasierer, Erhard Mulner és Karai Szabó Benedek esküdtek egyaránt távolsági kereskedelemmel és pénzügyletekkel foglalkoztak, elsősorban nyírok és kalmárok voltak, de egyesek közülük részt vettek a nemesfém bányászat finanszírozásában és a királyság jövedelmeinek kezelésében is. MeUettük találjuk a Fuggerek képviseletét (egyházi bérleményben), Szerencsés Imre, Hans Haller, a Juncker család, Wolfgang Hintenaus, Hans Angeld, Jacob Dobrizer/Debreceni, Andreas Vogelweider, Gregor Kunststock házait, akik szintén jelentős szerepet játszottak a fenti tevékenységekben. Kincstartóra is maradt fenn adat ebből a korszakból, Szálkai László házát ismerjük. Ujabb egyházi tulajdonok is keletkeztek. Az esztergomi Szt. István protomártír káptalan két javadalmas házat is szerzett, mindkettőről tudjuk, hogy hitelügylet áll a bérlemény hátterében. Ezen kívül feltűnik még a lövöldi karthauzi kolostor és a pécsi Szentháromság kápolna egy-egy háza, amelyeket közelebbről kevéssé ismerünk. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a piactér nyugati oldalán sűrűsödik egy olyan társadalmi réteg lakóhelye, amely kiterjedt üzleti tevékenységénél fogva egyaránt részt vett az ország pénzügyi irányításában, a dél-német városokkal kapcsolatokat ápolva kézben tartotta az ország külkereskedelmének jelentős hányadát (elsősorban a posztó és színesfém kereskedelmet), szállítóként jelentős szálakkal kötődött a királyi udvarhoz, és végül meghatározó volt a város vezetésében is. Nem mondhatjuk, hogy kizárólag itt lakott ez a réteg, de egyértelműen itt fordulnak elő a legsűrűbben. Helyrajzi elemzésünk a középkori városi élet jellegzetes koncentráló vonását mutatta fel, amely mögött végső soron a társadalom erős közösségi kötelékei rejlenek.

671 A posztómetők és a kalmárok lakásaival szemben, az utca túlsó oldalán emelkedett a tanácsháza, és ennek déli oldalán sorakoztak árusítóhelyeik és raktáraik, köztük az utcán zajlott minden nap a halpiac mozgalmas élete. A koncentráló vonást éppen abban ismerhetjük fel, hogy a városigazgatási és kereskedelmi funkciók szoros térbeli közelsége mellett, a mindezen tevékenységekben részt vevő vezető réteg lakóhelye is itt található. A kincstartók és tárnokmesterek itteni háztulajdonait éppen a most bemutatott polgári központ vonzóerejével magyarázhatjuk. Nem véletlen, hogy a kettős királyság időszakában erre a házsorra is jellemző, hogy az ingatlanok királyi adományok révén tulajdonost cseréltek. Oka ennek, hogy ezek a házak gazdagon kiépítettek és felszereltek voltak, amelyet a megadományozottak személyi köre is jelez. A mohácsi csatában elhunyt Szálkai érsek házát a két király szinte egymással versengve adományozta legodaadóbb híveinek, János király Werbőczy kancellárnak, Ferdinánd király pedig Bátori nádornak. A széleskörű adományozásra később lehetőséget teremtett a német vezető réteg Habsburg-párti szerepvállalása és az 1529-es török hadjárat miatti végleges távozása. János király a hűtlen polgárok házait hűséges előkelői között osztotta ki. így került Wolfgang Freiberger háza Cibak Imre kezébe, a Pemfflinger családé Pöstyéni Gergely országbíróhoz, Hans Haller ingatlana Atyinai Simon budai vámagyhoz. Szórványos, de jellegzetesnek tartható adatainkból következtetve a változás jelentős lehetett. Korábban már láthattuk, hogy a Szt. György piac keleti házsorában, ahol a német vezető polgárság háztulajdona szintén igen magas számban fordult elő, ugyancsak nagy számban részesültek János király előkelői házadományban. A német távolsági kereskedők, a dél-német kereskedő cégek megbízottjai, akik a város irányítását több mint száz éve kezükben tartották eltávoztak tehát, és helyüket János király előkelői foglalták el. A város vezetése a magyar polgárok kezébe került, amely a kereskedelmi és városi élet színtereinek megváltozásában is érzékelhető. 670 KUBINYI 1957.30-31. 671 Jól ismertek a város vezetőrétegének erőteljes üzleti és rokoni kapcsolatai (elsősorban: KUBINYI 1967; KUBINYI 1971), amely az egyházi közösségben is megjelenik (ld. Krisztus Teste korifraternitás), emellett természetesen a nyírok és a kalmárok céhei jelentik a közösség kereteit.