Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
Természeti környezet és antik előzmények Buda város eltérő jellegű földrajzi tájegységek határán helyezkedik el, a táj különleges adottságainál fogva gazdag lehetőségeket nyújt település kialakítására. (7. kép) A várost befogadó, lapos, széles ferinsíkú, de meredek oldalú, hosszúkás formájú Várhegy önállóan emelkedik ki a tájból, két, egymástól jelentősen különböző környezet határán. Keleti oldalán, a hegy lábánál közvetlenül a Duna hömpölyög, amelynek túlpartján mocsaras holtágak vettek körül egykor kisebb, nagyobb szigeteket a messze elnyúló síkság peremén. Az északról délre tartó Duna a bal parton az Alföld síkságát választja el a jobb parti Dunántúltól, ahol a Budai-hegység déli vonulatai magasodnak. A tekintélyes szélességű folyó kultúrákat, országokat is képes volt elválasztani egymástól, ám épp ezen a szakaszán több helyen is lehetőséget nyújtott az átkelésre: a hosszú Szentendrei- és Csepel-szigetek közötti részen közvetlenül lehetett átjutni a túlsó partra. A Várhegy hosszú, nyugati és a csúcsban végződő, déli oldalát völgy választja el a Sváb-hegy fő tömegéből kiváló előhegyektől, a Gellért-hegytől, a Nap-hegytől és a Kis-Sváb-hegytől, amelynek alján a hegységben fakadó források vizét vezette egykor le a kanyargó Ördögárok-patak. Északon egy kisebb völgyön túl a Hármashatár-hegy előhegyei és dombjai, a Rézmál, Rókus-hegy és a Rózsadomb magasodnak. A Várhegy földtörténeti keletkezését tekintve több szempontból különbözik a hegység más részeitől. (2. kép) Fő anyagát a felső eocén és az alsó oligocén határán a Pannon tenger fenekén lerakódott márgarétegek alkotják, amelyre a pleisztocén korszakban édesvízi mészkő (mésztufa) rakódott le. Ez a különleges képződmény az egykori Duna-völgy szintjén, sekély hévforrásos tófenéken keletkezett. A kemény mészkő réteg megóvta az alatta fekvő, víz hatására könnyen málló márgát az erózió hatásától. A Várhegy kiemelkedését azonban nem csak környezetének lassú erodálása, hanem a mindkét oldalán megfigyelt geológiai törésvonalak mentén bekövetkező tektonikus mozgás, vagyis környezetének süllyedése is befolyásolta. A lapos felszínű fennsík ma mintegy 2 kilométer hosszú, szélessége az északi részen csaknem 400 méter, keskenyebb déli részén csak 150 méter körül változik. Legmagasabb pontja a mai Szentháromság utca táján 180 méter (a tengerszint felett), környezetéből mintegy 50-80 méterrel emelkedik ki. Felszíne északról délre enyhén lejt, és a felszínhez hasonló irányú dőlésrétegeket lehet megfigyelni a hegy belsejében, a fotömeget alkotó márgában is. A fennsík a mai Dísz tér déli végénél összeszűkül, ahol az erózió miatt mindkét oldalon völgyek fűződtek a hegy oldalába. Ettől délre azonban újra megjelenik a mészkő, bár az északi részhez képest sokkal vékonyabb és töredezettebb formában. A hegy felszínét fedő mészkőréteg vastagsága átlagosan 5-6 méter, északon azonban eléri a 10-14 métert is, alatta a felszín repedésein beszivárgó vizek hatására változatos barlangrendszer alakult ki. Az édesvízi mészkő „paplan" és a fotömeget alkotó sziklás márga ugyanis nem közvetlenül érintkeznek egymással, határukon mállott márga, az egykori Ördögárok-patak medréből származó kavicsrétegek és vízzáró kiscelli agyagrétegek váltakoznak egymással, amelyeket a szivárgó vizek képesek voltak kimosni, ezáltal üregeket létrehozni. A szivárgó víz a hegy dőlésének megfelelően kelet felé halad és a dunai oldalon forrásokban bukkan a felszínre, egyes helyeken a kavicsréteg át is szűrte. A fennsík szélén a mészkő meredek perem mentén végződik, amely az erózió folytán folyamatosan töredezett, kisebb nagyobb darabok váltak le róla. Ezek a „vándorkövek" a mállott márgás, agyagos felszínű hegyoldalakon sokhelyütt előfordulnak. A hegy lábánál, a Duna-parton a folyó hordalékának holocén kori feltöltése található. Végül fontos megemlékezni mégegyszer a hegy keletkezésénél is szerepet játszó hévforrásokról, amelyek ma a Várhegy északi és déli oldalán a Rózsadomb és a Gellért-hegy tövében törnek a felszínre. 57 A kedvező földrajzi adottságokat jelzi, hogy az ember megtelepülésének a mai Budapest területén ismert legkorábbi emlékeit, a mintegy 150 ezer éves ősemberi telepmaradványokat a Várhegy alatti Duna parton, a mai Corvin téren tárták fel, és a Várhegy barlangjaiból is előkerültek paleolit emlékek. HORUSITZKY 1939; SZONTAGH-SCHWARTZ-MACHÁN-PAPP 1908; SCHAFARZIK 1926; SCHAFARZIK-VENDL 1929; KADIC 1939; PÉCSI 1959.
