Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
Településnyomok ismertek innen valamivel északabbra, már a völgytorkolatban, a mai Medve utca és Gyorskocsi utca környékén a rézkorból, a korai bronzkorban pedig települést létesítettek a Várhegy fennsíkján. Később a kelta eraviscus törzs választása a meredek Gellért-hegyre esett, amelyen az első erődített telep, törzsi központjuk létesült. A kelta település azonban kiterjedt a mai Tabánra és a Várhegy védett, keleti lejtőire is. A római hódítók az i. sz. 1. század elején a Dunáig nyomulva rögtön felismerték a hely jelentőségét: egyrészt ellenőrzésük alá vonták a kelta oppidumot, másrészt csapataik számára katonai táborokat emeltek, a határ és a kikötésre alkalmas völgytorkolatoknál kialakult révek védelmére. A Várhegy északi lábánál a mai Víziváros sík területén épült fel már a hódítás idején, vagy kissé utána egy segédcsapat tábor, amely ellenőrizte az itteni révet, továbbá szemmel tartotta a déli révnél lévő kelta települést. A tábor kezdetben fából készült, falait azonban hamarosan kőépületek váltották fel, amelyeket egészen a 4. századig használtak. 58 A népvándorlás időszakában elnéptelenedett a táj, még a római épületek romjai sem vonzották megtelepedésre az egymást váltó népeket, és nem változott a helyzet a magyarság honfoglalása után sem. Kopár sziklás hegy volt csak a tanúja Szt. Gellért mártírhalálának, mikor a réven átmenni készülő csanádi püspök pogány lázadók kezébe került. A révek környéke megőrizte fontos szerepét, de a korai királyi központok, városkezdemények, Óbuda és a túlparti Pest területén alakultak ki. A budai szakaszon csupán ezen központok vonzáskörébe vont kisebb települések keletkeztek. Elsősorban a Pesttel szemközti Kispest, német telepeseinek nyelvén Kreinfeld (a mai Tabán) a Gellért-hegy és Várhegy lábánál, továbbá Felhévíz a római romok közelében, a Várhegy északi oldalánál lévő révnél. Települések a tatárjárás előtt A honfoglalás után és a Magyar Királyság első két évszázadában újból a Várhegy északi és déli oldala alatt elterülő völgytorkolatok végein, a réveknél alakultak ki települések, vagyis azokon a helyszíneken, ahol az antik időkben a kelták, majd a rómaiak is éltek. Bár a honfoglalást közvetlenül követő időszak, a 10. század eseményeire csak a krónikák néhány utalása vonatkoztatható, az államalapítást követő 11. században már mind a pesti, mind pedig a későbbiekben Jenőinek mondott rév feltűnik az írott emlékekben. Maga a Várhegy feltehetően lakatlan volt még ekkor, sziklás platóját erdő borította. A források ugyanis nem említik a hegyet, a régészeti kutatások pedig a hegytető humuszán csak a 13. századtól kezdődően figyeltek meg településnyomokat. (4. kép) Elsőként vizsgáljuk meg a pesti rév területét. Középkori forrásaink változatos földrajzi fogalmakat neveznek Pestnek: egy révet és annak mindkét partján egy-egy települést, egy várat, egy szigetet és egy hegyet. A legkorábbi pontosan keltezett oklevél 1061-ben Pest szigetről emlékezik meg. 59 1148ban a pesti révet említik, amelyet egy 1092-re datált 14. századi hamis oklevél „Pestrévének" nevez. 60 A krónikairodalomban Pest település tűnik fel. Anonymus a 12. század végén úgy tudta, hogy Taksony fejedelem a Bulárföldről érkezett Billának és Baksnak adományozta Pest várát. A mohamedán lakosság itteni jelenlétét egy 1218-as pápai oklevél bizonyítja. 61 Gellért püspök nagyobb legendájában a pesti H. KÉRDŐ 1995. 1061/1257/1374/1377/1432/XVTI: „in insula Pesf (Üchtritz-Amadé cs. bősi lt. 44, MOL Df285988, DHAI. 173) 1148/1253: „tributum portus Pest' (MOL Dl 105992, BTOE I. 1. sz.); +1092 [1325k.]//1399: „tributum mercati cum portu Pestreue" (Eszt. Prim. lt. U 171, MOL Df 248764, DHA I. 285) P. magister [cca 1200, ad 955-970]: „Nam de terra Bular venerunt quidam nobilissimi domini cum magna multitudine Hismahelitarum, quorum nomina fuerunt Billa et Bocsu, quibus dux [Thocsun] per diversa loca Hungarorum condonavit terras et insuper Castrum, quod dicitur Pest, in perpetuum concessit." (SRH I. 114-115); 1218/Pp.reg.: „proventus Sarracenorum de Pesth" (Vat. lt. Reg. Vat. torn. 9. fol. 250, BTOE I. 10. sz.)
