Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
Klára asszonynak a végrendelete, amelyet betegágyán a budai káptalan kanonokjai és ferences szerzetesek előtt tett. (1352. X. 6.) Klára egyedüli örököse volt annak a családnak, amely Buda korai történetében oly fontos szerepet játszott. Dédapja, Werner comes, osztrák eredetű pesti polgár volt, nagyapját, Péter comest 1260 körül és 1264-ben budai villicusként említik az oklevelek, apja, Werner comes 1288 és 1296 között mutatható ki, mint budai rektor, testvére, László pedig szintén rector volt, és Károly Róbert számára visszaszerezte a várost,. László comesnek egy leánya volt, Katalin, akit 1323-ban említettek meg, de úgy látszik utód nélkül hallhatott meg még nagynénje, Klára életében. Klára asszony hosszú életet ért meg. Első férje egy bizonyos Gyula mester volt, tőle született egyetlen leánya Chuta, később Domoszlói Gergely felesége. Wemer Klára örökségét a tőle származó unokáira hagyományozta. 466 A végrendeletben más egyebek mellett a ferences kolostor környéki palotáját unokáira, Domoszlói Gergely fiaira, Miklósra és Istvánra hagyta. Két egyenlő részre osztva Miklósnak juttatta a Duna felőli keleti, Istvánnak pedig a nyugati részt. A palota körüli telekből testvérüknek, Erzsébetnek is adott egy harmadrészt. Domoszlói Gergely, az Aba nembéli Péter országbíró fia, 1323-1324-ben a pohárnokmesteri tisztet is viselte, eközben 1323-ban semptei várnagy is volt. Domoszlói Miklós, Gergely fia, 1350-1388 között hevesi, 1372-1382 között szabolcsi és 1372-1375 között bihari ispán volt Domoszlói István és Tamás, Gergely fiai, nem viseltek méltóságot. Domoszlói Erzsébet, Losonci László bán (fi 395) felesége volt. 467 Domoszlói Erzsébet egyharmad telekrészét 1388-ban a város tanácsa előtt eladta testvérének, Tamásnak 160 forintért. (1388. V. 7.) Ezen harmad telek felett 1408-ban a tárnokmester előtt per folyt a Domoszlóiak és az akkor már elhunyt Tamás özvegyének második férje, Gyömrői Zsigmond között a fent említett telekrészről. (1408. XI. 17.) Sigismund Hertel, másnéven gyömrői Hertel Zsigmond, László fia, bírói tisztére 1397/98-ból, 1398/99-ből és 1401-ből maradt fenn adat, 1403-ban volt bírónak nevezték, felesége, Erzsébet révén a Wemer örökséget birtokló Domoszlóiakkal került rokonságba, altárnokmester volt 1417-ben, elhunyt 1424 körül. 468 Zsigmond feleségének követelte a telek harmadrészét a korábbi férj, Tamás vásárlásának jogán, valamint a további kétharmad rész felét is Tamás szintén elhunyt fia, Péter végrendelete alapján. Az oklevél szerint ezen telek egykor üres volt, de ekkorra már épületek álltak rajta. Domoszlói Demeter, a néhai Gergely fia Miklós fia elismerte a harmadrész jogos birtoklását, de az 1352-es oklevéllel igazolta, hogy a kétharmad részt a néhai Klára asszony közös birtokként hagyta unokáira, a nagy palotát pedig atyjának, illetve atyja testvérének, Istvánnak adta, István leányától pedig ő megvásárolta. A feleket meghallgatva és az okleveleket megtekintve a tárnokmester a nagy palotát örökség és vétel jogán Demeternek ítélte meg, az egykori üres telek harmadrészét pedig Erzsébetnek juttatta, míg a másik két részt Demeter és unokaöccse, Mihály fia László között osztotta meg. Az ekkor készült leírás szerint a telek a Szt. János kapu és a nagy palota között helyezkedett el. A megosztást az alnádor, Tófői Lukács fia Miklós és a város emberei végezték, a következő határvonalat állapítva meg: kezdődött az utcán a ház előtt, ahová egy határkövet helyeztek el, majd kelet felé áthaladt a házon annak udvarára, ahol újabb határkövet 466 KUBINYI 1971.219-221. 467 ENGEL 1996. B. 64; BÁNFFY I. 560. 468 KUBINYI 1971. 21 Íj; ENGEL 1996. B. 99. Gyömrői László fia Zsigmond altámokmestert a szakirodalom azonosította Hertel Zsigmond budai polgárral. (KUBINYI 1971. 238; ENGEL I. 39.) Kubinyi véleménye szerint Hertel (Hertlin) budai bíró unokája lehetett. Hertel bírói tisztére 1397/98-ból, 1398/99-ből és 1401-ből maradt fenn adat, 1403-ban volt bírónak nevezték, Mindszent utcai házát 1426-ban adományozta el halála után a király, amely magszakadás miatt jutott kezére. 1424-ben a néhai Hertel Zsigmond budai polgár magvaszakadta miatt adományozta el a király birtokait - közte gyömrői részbirtokokat - Borbála királynénak. (BTOE BI. 220, 252, 265, 334, 361, 847, 893.) Hertel Zsigmond, vagyis Gyömrői Zsigmond, másrészt Hertel budai bíró életpályája tehát nagyon is közeli időpontban fejeződött be, nagyapa - unoka kapcsolatot semmiképpen sem tételezhetünk fel esetükben. Az adatok egyidejűsége és a nevek egyezése arra a feltevésre késztet, hogy Gyömrői Zsigmond altárnokmester és Hertel budai bíró nevei mögött ugyanazt a személyt kell keresnünk.
