Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - SPEKNER ENIKŐ: A „Prédikátorok Rendjének" európai kolostoralapításai és a domonkos rendi kolostortemplomok patrocíniumai a 13. században. Előtanulmány
SPEKNER ENIKŐ A „Prédikátorok Rendjének" európai kolostoralapításai és a domonkos rendi kolostortemplomok patrocíniumai a 13. században Előtanulmány* Szent Domonkos (1175 k.—1221) Kasztíliában, a Burgostól délre eső Caleruega városkában született, nemesi családból. Hétéves korától nagybátyja nevelte, aki Gumiéi d'Izanban volt esperes. 1184től Palencia székesegyházi iskolájában folytatott teológiai tanulmányokat, majd pappá szentelték. 1199-ben Diego d'Acebes, az 1150 táján megreformált, Szent Ágoston szabályait követő osmai székeskáptalan perjelének meghívására a szabályozott életű kanonok szerzetébe lépett. A Dueroparti, kasztíliai városban, Osmában kezdte meg Ágoston-rendi kanonokként lelkipásztori és igehirdetői tevékenységét, s hamarosan, 1201-ben a székeskáptalan alperjele lett, miközben pártfogóját, Diego d'Acebest ugyanezen évben osmai püspökké választották. A püspök és kísérője, Domonkos külföldi megbízatásaik során szembesültek a francia és német területeken viruló eretnekmozgalmakkal. A térítőtevékenységük jóváhagyásáért Rómát felkereső Diegót és Domonkost III. Ince pápa Dél-Franciaországba küldte az ottani központjukról, Albi városáról albingenseknek nevezett katar eretnekek megtérítésére. 1 A területre igyekvő püspök és társa 1206 nyarán Montpelliernél találkozott három ciszterci szerzetessel, akik pápai legátusként sikertelenül próbálkoztak az eretnekek térítésével. Csatlakozásuk után új módszert ajánlottak nekik az eretnekség leküzdésére: gyalog vándoroltak helységről helységre, koldulással tartották fenn magukat, prédikáltak, és hitvitákban igyekeztek az eretnek tanokat visszaszorítani. Egyetlen támaszpontjuk a Prouille-ban, a Szent Szűz temploma mellett az elszegényedett, eretnekek között kóborló nemesi származású nők befogadására általuk 1206 végén létesített kolostor volt. 2 III. Ince pápa 1206 végén elismerését fejezte ki a Sancta praedicatio küldetésről. Az egyházmegyéjébe visszatért Diego püspök 1207 végén bekövetkezett halála után Domonkos tovább folytatta vándorútját az eretnek tanoktól leginkább fertőzött Languedoc tartományban. A „prédikáció művének alázatos szolgája" kis csapatot gyűjtve maga köré a III. Ince pápa által - a pápai legátus meggyilkolása után - az eretnekek és világi támogatóik ellen meghirdetett keresztes háború borzalmai közepette gyakorolta az „apostoli életmódot", hirdette az Evangéliumot, s próbált békét teremteni. Több mint nyolcéves vándorlásának tapasztalatai győzték meg arról, hogy azokat a károkat, melyeket a „nem igaz" vagy csak egy* A tanulmány a kutatás jelen fázisában a téma vázlatos bemutatására vállalkozik. A részletes, táblázatokkal és térképekkel történő, a várostopográfiákat is hasznosító feldolgozás további feltáró munkát és nagyobb terjedelmű ismertetést igényel. 1 A katarok valószínűleg a Balkánon létrejött, később főként Észak-Itáliában és Dél-Franciaországban elterjedt középkori aszketikus és gnosztikus dualista szekta tagjai voltak. A kataroknak dél-franciaországi központjukban, Albi városában működő egyik ágát nevezték a városról albingenseknek. Az eretnekmozgalmakra vonatkozó irodalmat ld. Kulcsár Zsuzsanna: Eretnekmozgalmak a XI-XIV. században. A Budapesti Egyetemi Könyvtár Kiadványai 22. Bp., 1964.; Grundmann, H.: Bibliographie zur Ketzergeschichte des Mittelalters (1900-1966). Sussidi Eruditi 20. Róma, 1967. 33-41.; Grundmann, H.: Religiöse Bewegungen im Mittelalter. Berlin, 1953 2 . Angol fordítása: Religious Movements in the Middle Ages. London, 1995.; Klaniczay Gábor: Az eretnekség Toulouse-ban 1150 és 1250 között. In: Emlékkönyv Székely György 65. születésnapjára. Szerk. Sz. Jónás Ilona. Kézirat gyanánt. Bp., 1989. 26-50.; Klaniczay Gábor: A civilizáció peremén. Kultúrtörténeti tanulmányok. Bp., 1990. 133-163., 346-354. 2 Szászországi Boldog Jordán O. P.: Könyvecske a Prédikátorok Rendjének kezdeteiről. Ford. Deák V. Hedvig O. P. Bp., 1995. 5-12.; Domonkos: Isten igéjének hirdetése. Szerkesztette és bevezette: Koudelka, V. J., O. P. Bp., 1992. 14-15. (a továbbiakban: Koudelka, V../.); Balics Lajos: A római katholikus egyház története Magyarországon II. köt. II. rész. Bp., 1890. 344.; Hermann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. München, 1983. 82-84.; Puskely Mária: Keresztény szerzetesség. Történelmi Kalauz I—II. Bp., 1995. I. 222-226., 835; Hinnebusch, W. A., O. P.: The History of the Dominican Order. Origins and Growth to 1500. New York, 1973. Volume I. 25-27., 30., 97-99.
