Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - SPEKNER ENIKŐ: A „Prédikátorok Rendjének" európai kolostoralapításai és a domonkos rendi kolostortemplomok patrocíniumai a 13. században. Előtanulmány
oldalúan hangoztatott tanok, az egyház elavult struktúrái és a klérus erkölcsi süllyedése okoztak, csak egy - a kihívásokra választ adni tudó -, újfajta szellemiségű szerzetesrend létrehozásával lehet felszámolni. Törekvésében több magas rangú egyházi vezető, bíboros és püspök támogatása mellett III. Ince pápa és utóda, III. Honorius rendelkezései segítették. 1215 tavaszán Fulco toulouse-i püspök engedélyezte Domonkosnak és társainak, hogy az egyházmegyén belül rendet alapítsanak, s egyik társuk, Pierre Seila püspöki segítséggel megvásárolt házában letelepedjenek. 3 A rendalapítással azonban ekkortájt óvatosan kellett bánni, mert az eretnekmozgalmak ellen gyors ütemben alakuló, új rendek sorra kudarcot vallottak, s ezért a IV. lateráni zsinat olyan kánont készített elő, amely újabb regulák, azaz új rendek formálódását megtiltotta volna. III. Ince pápa ezért az 1215 nyarán - rendje jóváhagyásának elnyerésére - Rómába, a zsinatra érkező Domonkosnak azt javasolta, hogy a rendalapításhoz az egyházban már kipróbált regulát válasszon, s így már nem lesz akadálya, hogy azt hivatalosan is elismerjék. A Toulouse-ba visszatérő Domonkos társaival a korban számos közösségre termékenyen ható Szent Ágoston-féle regulát választotta, amely szerint már korábban Ágoston-rendi kanonokként élt és tevékenykedett, s melynek általános részeit kiegészítve meg tudták határozni az új rend céljait. Mikor Domonkos 1216-ban ismét Rómába ment ennek engedélyezéséért, már III. Honorius ült Szent Péter trónján. Közben Fulco püspök és káptalanja Toulouse-ban a Saint Romain-kápolnát és az egyházmegyei tizedek egy részét a szerzeteseknek adományozta. E kápolna körül épült fel a rend első kolostora, melynek példájára és mintájára készültek a későbbiek. 4 Saját templomukat itt csak 1230-ban kezdték építeni Szent Jakab tiszteletére, addig kolostorukat Saint Romainnak nevezték. 5 III. Honorius 1216 decemberében a Toulouse-ban megalakult Saint Romain közösségnek az ágostoni regula szerinti kanonoki életmódját jóváhagyta, és oltalmába fogadta. Ez azonban még kevés volt az új rend létrejöttéhez. Domonkos kitartó és céltudatos fáradozással elérte, hogy a pápával elismertesse rendjének egyetemes voltát és az apostoli életvitelből eredő, bárhol végezhető prédikálást. Az 1217. január 21-i keltezéssel kiadott pápai bulla még csak a toulouse-i terület prédikátorainak rendelte el, hogy törekedjenek „egyre jobban Isten igéjét hirdetni", és teljesítsék „az Evangélium hirdetőjének feladatát", de az 1218. február 11-én keltezett bulla már felhatalmazást adott a rendnek arra, hogy tagjai az egész földkerekségen prédikáljanak, és az új közösséget a „Prédikátorok Rendje" névvel illette. 6 Szent Domonkos a kor kívánalmai szerint alakította át a hagyományos szerzetesi életet, amely ezután már nemcsak a kolostorokban zajlott, mert a prédikátor szerzetesek rendjük célja, a hittérítés és az igehirdetés érdekében elhagyhatták annak falait. A rend az apostoli életmód követelményeinek megfelelően a Bolognában 1220-ban rendezett első általános káptalanán lemondott mindennemű biztos jövedelemről, így nemcsak az egyes testvéreknek, a vándorprédikátoroknak kellett kéregetésből és adományokból megélniük, hanem a konventeknek is. Ez megélhetésüket - főleg a kezdeti időkben - nagyon megnehezítette, a rend feladatának teljesítését azonban megkönnyítette, mivel a közösséget nem kötötte le és nem tette zárttá a birtokok kezelése. Az általános káptalanon született rendi alkotmány külön fejezeteket szentelt a tanulmányoknak, a prédikációnak, az aszkézisnek és a közösségi élet szabályainak. A rend felépítésében a régi szerzetesrendekétől lényegesen különböző struktúrát kapott. A rendtagok - engedelmességi fogadalmuk révén - nem az egyes konventek vezetőihez, hanem a rendfőnökhöz tartoztak, ami a prédikátorok rendjét nemzetközivé és nagyon mozgékonnyá tette. A törvényhozó hatalmat a legfelső kormányzó szerv, az általános káptalan gyakorolta, mely kez3 Analecta sacri Ordinis Fratrum Praedicatorum seu vetera ordinis monumenta I— II. Ed. Frühwirt, A., O. P. Romae, 1893— 1895.1. 330. (a továbbiakban: Analecta I—II.) 4 Analecta I. 330.; Scriptores Ordinis Praedicatorum recensiti Quetif, J. et Echard, J. 1.1. Paris, 1719. 13. (a továbbiakban: Scriptores); Analecta I. 352., 386., 406.; Hinnebusch, W A., O. P.: i. m. 39-47. 5 Scriptores 13.; Prin, M: La première église des frères prêcheurs de Toulouse, d'après les fouilles. Ann Midi (1955) 5-18.; Wolf, P.: Histoire de Toulouse. Toulouse, 1974. 119-123., 125., 140-144. 5 Bullarium Ordinis FF. Praedicatorum. t. I. Ed. Ripoll, T. Romae, 1730. 4. No. 2-3. (a továbbiakban: Bullarium)
