Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Antikvitás és régészet - DOBROVITS MIHÁLY: Az ongini felirat értelmezésének kérdéséhez

olvasatában 735-re datálva Tängri (T'eng-lí) kagánnak cimzi a türkök uralkodóját. A Bilge kagán kínai sírfeliratának 23. sorában találjuk a datálást, miszerint azt ak'ai-jüan ciklus 23. évében, azaz a mi időszámításunk szerinti 735. évben állították. A felirat 19. sorában olvasható a Teng-li kagán címének második írásjegye.

29 Még súlyosabban esik a latba az a császári ediktum, amelyet 735-ben Hüan-cung császár nevében Csang Kiu-ling fogalmazott, és az ő irodalmi hagyatékából fordított le Pelliot. Az ediktum szövegében a császár arról értesíti a kagánt, hogy gyásza és atyai érzelmei okán teljesíti a türkök Ko-li-si er kin útján előterjesztett kéréseit, valamint hogy Li C'üan vezetésével részvétnyilvánító követséget küld a türkökhöz, amely a császár együttérzésének kinyilvánításán túl az elhunyt halotti templomát és sírszobrát is fel fogja állítani.

30 Pelliot a Bilge kagán feliratának Lisün taysänün néven említett kínai követében Li C'üan nevének átírását látja.

31 Ugyanakkor amellett is érvelt, hogy a kínaiak 735-ben és 740-ben ugyanazzal a címmel iktatták volna be a két fivért.

32 Ez egyrészt - ahogy azt maga Pelliot is megjegyezte - példa nélkül való volt a türk kagánok történetében. Másfelől viszont nyitva maradt a kronológia kérdése, hiszen a Pelliot által javasolt kronológia minden forrásunknak ellentmond. A forrásokat analizáló Liu Mau-tsai két megoldási lehetőséget javasolt, anélkül hogy bármelyik mellett letette volna a garast. Az egyik szerint Ji-zsan nem lett volna más, mint a Bilge kagán halála előtt nem sokkal az élők sorából eltávozott fia, aki ekképpen kiskagánként fejezte volna be földi pályafutását. A másik szerint Ji-zsan valóban örökölte volna a trónt, intrikus anyja viszont megölette, s nem hozta ezt Kína tudomására.

33 Kljastornij, Jakinf atya (Bicsurin) régi datálását követve 739-re teszi Ji-zsan kagán halálát, ugyanakkor uralkodásának kezdő éveként a 734-et adja meg, s ezt a dátumot követi Vásáry is.

34 Szó szerint követi a kínai forrást, Scharlipp a datálás kérdésében azonban nem foglal egyértelmű állást.

35 Más utat jár Golden, aki Ji-zsan halálát 734-re téve a Szin T'ang su által említett nyolcéves periódust, Pi-kia-ku-tolu (majd Teng-li) kagán uralkodási évkorét 734 és 741 közé teszi.

36 Utolsó munkájában ugyanezt követi Geng Shi-min is.

37 A már idézett forrásaink ugyanis nemcsak azt állítják pozitívan, hogy Ji-zsan nyolc évet uralkodott, de három Kínába küldött követségéről is tudnak. Végezetül a Kiu T'ang su azt is tudni véli, hogy az ő uralma alatt épült fel atyja sírkomplexuma. A nyolcas évszám magyarázatát szintén megtaláljuk a Kiu T'ang su császári évkönyveiben. Ezek szerint újévi üdvözletét követően, még 741-ben elhunyt T'eng-li 229. [HTS]: „Aber kurz darauf [ti. tervezett esküvőjének elrendezése után] wurde er von Mei-lu Tsch'o vergiftet; aber er hielt die Todesqualen aus und ließ Mei-lu Tsch'o hinrichten und dessen Angehörigen vernichten; dann starb er (734). Der Kaiser veranstalte seinetwegen eine Trauerfeier und befahl dem Tsung-tscheng-k'ing (Präsidenten des Familienamtes der Dynastie) Li Ts'üan, sich zur Kondolenz (zu den Tlu-küe) zu begeben. Dann ließ er einen Tempel (für ihn) errichichten und befahl dem Chronisten Li Jung, die Grabschrift zu verfassen. Die Leute des (T'u-küe-) Staates setzten gemeinsam seinen Sohn als I-jan Khagan ein. I-jan Khagan regierte acht Jahre und starb. Er hatte insgesamt dreimal Gesandte an den Kaiserhof geschickt. Sein jüngerer Bruder wurde sein Nachfolger. Dieser war Pi-kia-ku-to-lu Khagan. Der Kaiser befahl dem Yu-kin-wu-wei Tsiang-kün (General der rechten Vogel-Garde) Li Tschi mit seiner Ernennungsurkunde zu den T'uküe zu gehen um (den Khagan) zum Teng-li Khagan zu ernennen (740)." 29 Paul Pelliot: Neuf notes sur les questions d'Asie Centrale. T'oung Pao 26, (1929) 234. 30 Pelliot: i. m. 236-238. 31 II S 11 : lisün tay särjün basadu besyüz ärän költi 'Li C'üan ta ciang-kün (nagygenerális) vezetésével ötszáz férfi jött'. 32 Pelliot: i. m. 244-246. 33 A Ji-zsan és Teng-li közötti kapcsolat elemzését, részletes irodalommal 1. LMT, 627-629. 34 Bicsurin (lakinf): CoöpaHHe CBe^eHHH o Hapo^ax oonraBuinx B Cpezmeíí A3HH B^peBwe BpeMeHa. I. Moszkva, 1950. 276; Sz. G. Kljastornij: XlpeBHeTiopKCKne pyHnnecKne naMHTHKH KaK HCTOHHHK no H crop H H Cpe^Hen A3nn. Moszkva, 1964. 43.; Vásáry István: A régi Belső-Ázsia története. Szeged, 1993. 79. 35 W. E. Scharlipp: Die frühen Türken in Zentralasien. Darmstadt, 1992. 43 36 B. Golden: An Introduction to the History of the Turkic Peoples. Ethnogenesis and State Formation in Medieval and Early Modern Eurasia and the Middle East. Wiesbaden, 138. 37 Geng Shi-min: Die alttürkische Steppenreiche (552-745) In: H. R. Roemer-W. E. Scharlipp (eds.): History of the Turkic Peoples in the Pre-Islamic Period/Histoire des Peuples Turcs à l'Époque Pré-Islamique. (Philologiae et Históriáé Turcicae Fundamenta III. Berlin, 2000. 122.