Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Az újkor századai - R. VÁRKONYI ÁGNES: Lengyelország és az „európai hatalmi egyensúly" II. Rákóczi Ferenc politikájában

R. VÁRKONYI ÁGNES Lengyelország és az „európai hatalmi egyensúly" II. Rákóczi Ferenc politikájában Emlékirataiban Rákóczi az 1703. október-november hónapok történései közé iktatta be a nevezetes eseményt: Mikhal Radziejowski bíboros titkos küldötte útján közölte vele, hogy Lengyelországban kihirdette az interregnumot, és Hieronim Lubo mirski tábornokkal együtt szavazatokat akarnak gyűjteni, hogy őt válasszák meg Lengyelország királyává. Majd vázolta, hogy a felajánlott lengyel koronát miért nem fogadhatta el, és hogyan hárította el magától a különleges megtiszteltetést: háborút saját hazánk szabadságáért kezdtem [...] nem tartottam illőnek sem becsületemmel összeegyeztethetőnek, hogy cserbenhagyjam hazám érdekeit egy idegen koronáért, meg saját előnyömért [...] Elküldtem hát Ráday Pált akkori titkáromat és Okolicsányi Mihályt a nevezett hercegprímáshoz és a svéd királyhoz, hogy az előbbinek megmagyarázzák miért nem fogadhatom el a lengyel koronát, a svéd királyt pedig emlékeztessék a nagyapáink között létrejött szövetségre.''^ Az Emlékiratok szövegét a történetírók aggályok nélkül átvették, sőt Thaly Kálmán ezt a részletet egyenesen mint követi utasítást közölte. Márki Sándor nagyszabású Rákóczi-életrajzában a lengyel korona felajánlásának időpontját 1704 februárjára tette, különben Thaly eljárását követte.

2 Thomasivskyj István azonban, főleg lengyel levéltári források alapján, már 1912-ben a Századok lapjain megjelent tanulmányában kimutatta, hogy az Emlékiratok tájékoztatása téves: ,^4mi Rákóczi trónjelöltségének idejét illeti, téved Márki prof. akkor, amikor azt hiszi, hogy februárius elején a prímás Rákóczinak ajánlotta fel a koronát ' ez legfeljebb valamikor április végén vagy május elején történhetett. " A lengyel korona ajánlatát tehát Rákóczi csak jóval azután kaphatta meg, hogy Ráday követsége elindult.

3 Tévedését Márki azonnal kijavította, átvette Thomasivskyj adatait, de változatlanul ragaszkodott az Emlékiratok magyarázatához, és ezt vitte tovább a kérdés néhány kutatója is.

4 1954-ben, amikor tudomásom szerint Székely György javaslatára a Történettudományi Intézet engem bízott meg, hogy megírjam II. Rákóczi Ferenc életrajzának az ifjúkort és a szabadságharcot átfogó részét, a Ráday Pál iratai kiadásán dolgozó munkaközösség már feltárta az 1704. évi lengyel-svéd-porosz követség eredeti iratait, s Benda Kálmán segítőkészségének jóvoltából módom volt ezekbe a még kéziratban hozzáférhető dokumentumokba is beletekinteni. Észrevettem az ellentmondást az Emlékiratokban előadottak és Ráday Pál, Okolicsányi Mihály

5 és Kálnássy János követeknek a svéd királlyal, a porosz királlyal és a lengyel rendekkel folytatott tárgyalásai között, feloldani azonban sem én, a pályáját akkor kezdő fiatal történész, sem az akkori jeles Rákóczi-kutató 1 //. Rákóczi Ferenc emlékiratai a magyarországi háborúról, 1703-tól annak végéig. Fordította Vass István, a tanulmányt és a jegyzeteket írta Köpeczi Béla, a szöveget gondozta Kovács Ilona. Archívum Rákóczianum III. osztály. //. Rákóczi Ferenc művei I. Bp., 1978. 318-319. 2 Szalay László: Magyarország története. Pest, 1865. VI. köt. 152-153.; Thaly Kálmán: A székesi gróf Bercsényi család 1470-1835. Bp., 1892. III. köt. 111.; Márki Sándor: II. Rákóczi Ferenc. Bp., 1907. I. 310. 3 Tomasivskyj István: Adatok II. Rákóczi Ferenc és kora történetéhez. Századok (1912) 198-199. 4 Márki Sándor: Nagy Péter cár és II. Rákóczi Ferenc szövetsége 1707-ben. Bp., 1913. 10-13.; Péterffy Lajos: XII. Károly svéd király magyar összeköttetései. Arad, 1907.; Péterffy Lajos: II. Rákóczi Ferenc lengyel királyjelölése. A Kisújszállási Református Gimnázium 1913. évi értesítője. Kisújszállás, 1913.; P. Gáspár Gabriella: Az erdélyi fejedelmek törekvései a lengyel trónra. Debrecen, é. n.; Wagner Aurél: A diplomáciai viszony XII. Károly és II. Rákóczi Ferenc közt a poltavai csatáig. Bp., 1928. 32-40. 5 Márki Sándornál tévesen Okolicsányi Pál. In: Márki Sándor: II. Rákóczi Ferenc i. m. I. 310. A tévedést Benda Kálmán igazította helyre,ld. Ráday Pál iratai 1703-1706.1. köt. Sajtó alá rendezte Benda Kálmán, Esze Tamás, Maksay Ferenc, Papp László. (A továbbiakban: Ráday-iratok I.) Bp., 1955. 115.