Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Antikvitás és régészet - ZÁDOR JUDIT: Topográfiai változások Budán, a Szentháromság tér környékén a pincekutatások tükrében

feladatot. Ebből az alkalomból a budai városi tanács a téren vörösmárvány kutat állíttatott fel Loyola Szent Ignác szobrával. A mű 1722-ben készült el. 1773-ban az alkotást áthelyezték a Boldogasszony-templom homlokzatára, helyette 1784-ben városvédő Paliasz Athéné egész alakos szobrát emelték. A kutat a 19. század végén városrendezési indokokkal lebontották és végleg megszüntették. Jól követhető tehát, hogy Buda töröktől történt visszafoglalása után a Nagyboldogasszony- templom nyugati homlokzata előtti elpusztult, romos utcát megszüntették, és a Szentháromság-szobor felállításával kialakították a mai teret. Ugyanakkor beépítették a templom eddig szabadon hagyott - a 16. századig temetőként használt - részeit. A területen - Széchényi György esztergomi érsek alapításával - a jezsuita rend számára papnevelde, kollégium és világi konviktus létesült. A Nagyboldogasszony-templomtól délre, 1702-1722 között építették fel a szeminárium és konviktus épületegyüttesét. A jezsuita papnevelde a templom déli oldalához csatlakozva észak-déli irányban húzódott. Hátsó homlokzata a templom mögötti bástyáig elterülő kertre nézett. A Nagyboldogasszony-templomtól északra lévő területen 1688-tól 1702-ig elkészült a kollégium épülete. Itt nyitották meg 1713-ban a Jezsuita Akadémiát. 1747-ben - a tanulók számának gyors növekedése miatt - önálló épületet emeltek az akadémia részére. Az egyemeletes épület a kollégiummal szemben lévő telken állt. A 19. század elején a Szentháromság téri homlokzat nyugati oldala mellé egy klasszicista architektúrájú, új épületszárnyat építettek, és ezzel a teret bezárták. 1867-ben az épület a Pénzügyminisztérium tulajdonába került. 1901-ben a teljes háztömböt lebontották, és helyére, a tér északi lezárásával, felépítették az új Pénzügyminisztériumot.

8 Az építkezések eredményeként az egykor szabadon álló Nagyboldogasszony-templom egy nagy kiterjedésű, barokk épületegyüttes részévé vált. Amíg a 17. század végén készült ábrázolásokon és metszeteken mint körüljárható, városképileg hangsúlyos tömegű épületnek ábrázolták, addig a 18. századtól csupán a jezsuiták épülettömbjének részeként szerepel

9 (3. kép). Schulek Frigyes 1873-ban kapott megbízást a Nagyboldogasszony-templom újjáépítésére. A közvetlenül a templomhoz tartozó épülettömböket elbontatta. Először a templom déli homlokzatához csatlakozó szárnyat, majd a Szent István-szobor felállításakor a teljes barokk jezsuita papneveldét lebontatta. így a templom a jezsuita épületek szorításából kiszabadulva új, reprezentatív formát öltött, és a Halászbástya megépítésével városképi szempontból is kiemelkedő és nagyszabású környezetet kapott.

10 A jelenlegi Szentháromság tér topográfiai változásaira vonatkozó konkrét adataink a korabeli leírásokból, ábrázolásokból és felmérésekből származnak, amelyeket később a föld alatti pincefeltárások és a régészeti kutatások eredményei is hitelesítettek. Pinceleszakadások, talajsüllyedések a Szentháromság téren Buda 1686-os ostroma után teljesen eltűnik a város középkori arculata. A barokk, majd klasszicista stílusban újjáépített lakóházak utcák és terek alá kinyúló középkori mélypincéi lassan feledésbe merültek. Később a laza törmelékkel betöltött középkori helyiségek, kút- és szellőzőmaradványok süllyedni kezdtek, és így lehetőség nyílt feltárásukra és dokumentálásukra. Az 1870-es években, a Nagyboldogasszonytemplom helyreállításakor az épület déli oldalán, egy török kori melléképület elbontásakor öt méter mélységben több sziklaüreg maradványa került elő. Ekkor jegyezték fel a következőket: „A felfedezéskor az üregek nagyrészt víz által bemosott föld- és törmelékréteggel voltak betelve. E rétegek felületén mintegy úszva különféle, többnyire csorbult edénykék találtattak, melyek a török korból 8 Horler Miklós: Budapest műemlékei i. m. 430-431., 588-589. 9 Csemegi József: A Budavári főtemplom középkori építéstörténete. Bp., 1955. 17. In Uo. 19. " Némethy Lajos: Nagyboldogasszonyról nevezett Budapest-vári főtemplom történelme. Esztergom, 1876. 99-100.