Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Antikvitás és régészet - IRÁSNÉ MELIS KATALIN: A 13. századi kisvárak régészeti kutatása Budapest területén

előtti, vagy az 1242 utáni években kerültek az építkezésekre utaló régészeti rétegekbe. Ezekben az esetekben a kisvárak környezetének a feltárása segíthetne, de - amint a publikációkból kiderül - arra is alig van példa, hogy legalább a kisvárat teljes egészében feltárhatták volna. A kisvárak rendeltetésének meghatározásánál fontos szempont az épületek mérete. Ezért megkérdőjelezhető az az álláspont, amely szerint a kisvárak egy-egy falu népének menedékhelyei lehettek, hiszen a 15-20 m

2 alapterületű tornyok és a 25-30 méter átmérőjű, 5-8 méter széles, gyűrű alakú udvarok általában csak egy kisebb közösség, a földesúr és családja befogadására voltak alkalmasak. A településektől távolabb álló kisvárak egy része a táj adottságainak kihasználására - vadászatra, pihenésre, más részük a külső-belső ellenség elleni védekezésre, katonai célokra szolgált. Az ismert történeti adatok azt mutatják, hogy a kisvárak legtöbbjét a környék vagy a település földesura építtette, de a tatárjárást követő időszakban felvethető, hogy a kisvárak egy nagyobb csoportját - kifejezetten katonai célokra - a király, IV. Béla építtette. A mai Budapest területén a 13. században különféle erődített helyek voltak. A legtöbbnél régészeti kutatások is történtek, és ezek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy külön lehet választani a tatárjárás előtti és utáni épületeket. 1241-ben a várossal együtt elpusztult az óbudai királyi vár, a királyi házzal együtt leégett a városfallal körbevett Pest város, és a lángok martaléka lett a cinkotai udvarhely is.

4 A Margit-szigeti udvarhely megmenekült, és valószínűleg megmaradt a Csepelszigeti udvarház is.

5 A tatárok 1242 tavaszán kivonultak Magyarországról, de a veszély nem múlt el. Már 1243-ban „visszafordultak", és Borku mellett szétverték a kijevi nagyfejedelem fia, Rosztiszlav hadait, de a tatár sereg már nem érte el Magyarországot. IV. Béla 1243 tavaszán visszatért Óbudára, a Margit-szigeten szállt meg, és rövidesen hozzákezdtek a térség katonai védelmi rendszerének kiépítéséhez. 1246 augusztusában IV. Béla keleti futáraitól ismét arról értesült, hogy a kánválasztáson Batu kán meghirdette az Európa elleni hadjáratot. Azonnal tájékoztatta a pápát, aki már nyugati követektől is hírt kapott a kánválasztás eseményeiről. IV. Ince pápa válaszlevelében a magyar királyt védekezésre bíztatta, az esztergomi és a kalocsai érsekeknek ugyanakkor küldött bullájában pedig utasította az érsekeket és a püspököket, hogy adjanak meg minden segítséget a tervezett várak és erődítések építéséhez. Ebben az időszakban felgyorsultak az építkezések. A mai Budapest területén a legnagyobb munkák a budai Várhegyen zajlottak, ahol a király rendeletére rövid időn belül felépült Buda, az új, erődített város, amely a háború idején ellenállhatott az ostromlóknak.

6 Az 124l-es hadjárat során megmutatkozott, hogy a tatár sereg számára a Duna komoly akadályt jelentett. Tíz hónapig várakoztak a pesti oldalon, és csak a befagyott folyón tudtak átkelni. Ez a körülmény mindenképpen hozzájárult ahhoz, hogy a király a római limes mintájára egy Duna menti katonai védelmi övezet kiépítését tervezte, és elrendelte, hogy a Duna jobb partján várakat építsenek. Az építkezésekbe és a katonai feladatok ellátásába bevonták a keresztes lovagokat is. IV. Béla a keresztesekkel hosszabb távú együttműködésre számított, ezért 1247-ben szereződést kötött a jemzsálemi ispotályos rendi házfőnökkel, és a keresztesekre bízta a kunokkal és a bolgárokkal határos, délkeleti országrész védelmét. IV. Béla 1250-ben részletesen megírta IV. Ince pápának, hogy országa a tatár veszedelem miatti szorongatott helyzetében „csak a jeruzsálemi ispotályos háztól kapott segítséget, [...] amelynek tagjai kérésünkre nemrég fegyvert öltöttek a pogányok és a szakadárok ellen, országunk és a keresztény hit védelmére. Egy részüket már el is helyeztük [...] a kunok és a bolgárok határán [...] Másik részüket országunk belsejében azoknak a váraknak a védelmére állítottuk, melyeket a Duna mentén építettünk, mivel ebben a mi népünk járatlan"

1 Feltételezhető, hogy az első Duna menti várak a főváros térségében épültek fel, és 1243-ban a király személyesen irányította az építkezések megindítását. 4 A felégetett helyeken az ásatások során előkerült, gyakran 10-20 cm vastag, összetéveszthetetlen égésrétegek mutatták a teljes pusztulást. 5 A Margit-szigeten, a dél-pesti és a dél-budai határban a szerző ásatásain nem kerültek elő az 124l-es felégetés nyomai. 6 Györffy György: Budapest története az Árpádkorban. In: Budapest Története II. Bp., 1973. 295-308. 7 Györffy György: A tatárjárás emlékezete. Bp., 1981. 22-31.