Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Antikvitás és régészet - IRÁSNÉ MELIS KATALIN: A 13. századi kisvárak régészeti kutatása Budapest területén

IRÁSNÉ MELIS KATALIN A 13. századi kisvárak régészeti kutatása Budapest területén Az Árpád-kori várépítészetben a régészeti feltárásoknak köszönhetően egyre jobban körvonalazódik egy jellegzetes, erődített épülettípus, amelyet az egyes épületek kisebb méretei alapján „kisvárnak" vagy a történeti adatok hiánya miatt „anonim" várnak neveznek. Az ország egymástól távol eső vidékein, például a Börzsöny hegységben, a gödöllői dombvidéken, Fejér megyében vagy a Zala mentén olyan szép számmal kerültek elő, hogy okkal feltételezhetjük: az egész országban elterjedt épülettípus volt.

1 E kisvárak időközben felkeltették a klasszikus, középkori várépítészettel foglalkozó kutatók érdeklődését is, akik több-kevesebb sikerrel próbálták elhelyezni ezeket a különféle várak sorában. Ennek köszönhetően a kisvárak kérdésköre már nem egészen fehér foltja a magyar középkori építészetnek, de még meglehetősen sok régészeti feltárásra van szükség ahhoz, hogy ezt az épülettípust kellőképen megismerjük. A legegyszerűbb kisvárak két részből, toronyból és a torony körüli erődítésből álltak. A különböző méretű tornyok alaprajza kör, négyszög vagy sokszög alakú volt. A nagymértékű pusztulás miatt nem lehet pontosan rekonstruálni, milyen magasak voltak. Legtöbb helyen csak az alapozás maradt meg, szerencsésebb esetekben az alapfalon látszik a felmenőfal helye, de néha megmaradtak a járószint feletti falak részletei is. A falak szélességéből és az alapozás mélységéből feltételezhető a tornyok magassága; a 100 cm-nél szélesebb és mélyebb falakból esetleg több emeletes tornyokra is lehet következtetni. A védelmi rendszerek számos változatát alakították ki. A legegyszerűbb esetben kőfal, földsánc vagy árok vette körül a tornyot, de úgy tűnik, hogy a legtöbb esetben árok és kőfal vagy árok és földsánc alkotta a védelmi rendszert.

2 Az építkezések során különböző építőanyagokat, követ, téglát, fát, földet használtak, és az Árpád-korban ismert valamennyi építési technológiát alkalmazták. A 20. század második felében - a korábbi időszakhoz képest - nagymértékben megnőtt az azonosított és a régészeti feltárásokkal is hitelesített kisvárak száma. Ennek köszönhetően megszaporodtak a velük foglalkozó tudományos közlések is. A rendelkezésre álló adatok már lehetővé tették, hogy a téma iránt érdeklődő kutatók feltárják azokat a történelmi folyamatokat is, amelyek létrehozták ezt a gyakori épületformát. A téma jelentőségét mutatja, hogy az 1989-ben megrendezett, „Várak a 13. században" (Castrum Bene, 1989) című konferencián az újabb eredmények ismertetése mellett megfogalmazódtak a kutatás további feladatai is. Kubinyi András a konferencia eredményeit összefoglaló tanulmányában a különféle tudományos nézetek ismertetése közben felhívta a figyelmet arra, hogy bár a korábbi időszakhoz viszonyítva jóval több történeti és régészeti adattal rendelkezünk, ennek ellenére a legfontosabb kérdésekben, az időrend és a funkció meghatározásában még nem lehet végleges következtetésekre jutni.

3 Amikor a régészeti kutatás eredményeit egyeztetni lehet a történeti adatokkal, az időrend meghatározása nem jelent problémát. Sokkal nehezebb a kérdés, ha nem találhatók történeti adatok, és a régészeti feltárásokból csak egy-egy rövidebb korszakra jellemző régészeti leletek állnak rendelkezésre. Például elég jól ismerjük a 13. század közepére jellemző kerámiatöredékeket, de ezek alapján nem lehet biztosan megállapítani, hogy az 1241 1 Nováki Gyula - Sándorfi György - Miklós Zsuzsa: A Börzsöny hegység őskori és középkori várai. In: Fontes Archaeologici Hungáriáé Bp., 1979.; Miklós Zsuzsa: A gödöllői dombvidék várai. Aszód, 1982.; Vándor László: A várépítészet kezdetei Zala megyében. In: Castrum Bene 1989. Gyöngyös, 1990. 56-67., Terei György: Fejér megye középkori és kora újkori erődítményei. Bp., 1998. Eötvös Lóránd Tudományegyetem. Szakdolgozat. Kézirat.; Csorba Csaba: Adattár a X-XVII. századi alföldi várakról, kastélyokról és erődítményekről. In:Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1972. Debrecen, 1974. 2 Gerő László: Magyar várak. Bp., 1968., több helyen. 3 Kubinyi András: Árpád-kori váraink kérdése. In: Castrum Bene 1989. Gyöngyös, 1990. 290-301.