Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Modernitás: A 20. századi Magyarországról - ERDEI GYÖNGYI: Raoul Wallenberg és a Hazai Bank - Mozaikképek a budapesti mentőakciókról

nagyobb teret nyerő jobboldali erők újra a zsidókérdés" előtérbe helyezésével kívánják „megoldani". Ez a politika ekkor már a fasiszta Németország részéről is határozott elvárásként fogalmazódik meg. Az 1938 áprilisában beterjesztett törvényjavaslat - amelynek indoklását Teleki Pál készítette - 20%-ban maximálta a zsidó származásúak arányát az értelmiségi pályákon. Az ún. első zsidótörvény (1938. XV. tc.) a magánszférára is vonatkozott, de a kívánt arány eléréséhez ötévi átmeneti időt biztosított. A kormányra nehezedő jobboldali nyomást azonban a törvény nem enyhíti, s az 1939 februárjában miniszterelnökké emelkedett Teleki újabb zsidótörvényt terjeszt a Ház elé. Ez már faji alapokon áll, s nem vallás, hanem származás szerint határozza meg a zsidó" fogalmát (az ún. második zsidótörvény - 1939. IV. tc). A magyar állampolgárokat sújtó intézkedések immáron a zsidók „közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásárór szóltak. A törvényjavaslat célba vette a zsidó származásúak kiszorítását a közalkalmazottak és a szellemi kultúra irányítói köréből, az értelmiségi pályákon pedig 6%-ban maximálta részvételüket. E rendelkezések a magánszférára is vonatkoztak: a „bank- és pénzváltóüzleti vállalatban" is előírta a törvény, hogy az értelmiségi munkakörben foglalkoztatott zsidók arányát 12%-ra kell csökkenteni, a többi zsidó alkalmazott létszáma pedig nem haladhatja meg az értelmiségiek 15%-át. Külön pontban szerepelt, hogy a rendelkezéseket a jogi személyekre s azok igazgatóságára és felügyelő-bizottságára is alkalmazni kell. A törvényjavaslat a zsidók polgári jogait is erősen korlátozta.

4 A kívánt arányszámok elérését 1943. január 1-jéig írták elő. A felsőházi előterjesztéskor Teleki kijelentette: „ezt a javaslatot nem mint politikai örökséget, hanem meggyőződésből is képviselem [...] ha részleteiben mást, egy sajátmagam által szerkesztett törvényjavaslatot hoztam volna, az ennél...szigorúbb lett volna. [...] egyesek szerint [...] ez a törvény a magyar törvényalkotásba és gondolkodásba a faj és a vér idegen ideológiáját hozza be [...] én magam ezt az álláspontot tudományosan és társadalmilag már több mint húsz éve vallom, hirdetem és írom."

5 A kormányzat politikája sikeresnek tűnik. Az 1938. november 2-i „első bécsi döntés"-sel Magyarország - német és olasz közreműködéssel - visszakapja elvesztett területének egy részét, s remény nyílik a többi terület visszaszerzésére is. Teleki ,JVagyobb ország, boldogabb magyar (1935-39)" címmel választási röpiratban fejti ki elégedettségét. A pamfletben főként az újkonzervatív, keresztény gondolat leírásával foglalkozik, és ecseteli a zsidó-törvények szükségességét.

6 Ekkori nyilatkozatai szerint lezártnak tekinti a zsidókérdést, s úgy véli, a törvényes megoldás visszaszorítja a jobboldali (főként nyilaskeresztes) erők agitációját. A törvény következtében 60 ezer ember vesztette el állását, de az egyre nagyobb tömegbázist szerző jobboldal tovább kívánta szűkíteni a zsidó népesség gazdasági mozgásterét. Időközben Magyarország számára újabb területi revíziós lehetőség nyílt. Az 1940. augusztus 3-i „második bécsi döntés"-sel visszakerült az országhoz Észak-Erdély és a Székelyföld. A nagyrészt német segítséggel elért területnövelés tovább erősítette a kormány függését, kiszolgáltatottságát a - lassan Európa urává váló - Német Birodalommal szemben. Teleki ennek ellensúlyozására a magyar-jugoszláv együttműködés erősítését kísérelte meg, de ez a törekvése 1941 tavaszán - amikor Németország elhatározta Jugoszlávia lerohanását - kudarcba fulladt. A miniszterelnök rájött, hogy Magyarország hadba lépése elkerülhetetlen. 1941. április 3-án öngyilkos lett. Horthy Miklós kormányzó és az új miniszterelnök, Bárdossy László nem osztotta Teleki aggályait, s így az ország - Jugoszlávia szétesésével - elfoglalta a „Délvidék" területét. 4 Gonda László: A zsidóság Magyarországon 1526-1945. Bp., 1992. 279-292. 5 Részlet az országgyűlés felsőházának 85. (1939. április 15-i) ülésén elmondott beszédéből. In: Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett Országgyűlés Felsőházának Naplója. IV. kötet. Bp., 1939. 143-144. 6 Lévai Jenő: Fekete könyv a magyar zsidóság szenvedéseiről. Bp., 1946. 54.