Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Modernitás: A 20. századi Magyarországról - GLATZ FERENC: A tudományból a politikába. Hóman Bálint koporsója előtt
GLATZ FERENC A tudományból a politikába Székely György, volt kedves professzorom hoszszú éveken át volt az MTA Történettudományi Bizottságának elnöke. Elnöksége idején került a politikai viták napirendjére Hóman Bálint tevékenységének újraértékelése. Indítóokot ehhez a váci tömegsír feltárása adott, ahová eltemették az 1946-ban életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélt és a váci börtönben elhalálozott Hóman Bálintot is. Székely professzor, mit sem törődve a napi politikai szándékokkal, javasolta az akadémiai bizottságnak Hóman szellemi hagyatékának számbavételét. Többen bírálták ezért a szakmán belül is. Professzorunk azonban tartotta magát a tőle megszokott csendes elvhüséggel a tudományosság követelményéhez: nincs „jobboldali" és „baloldali" téma, szakmai ítéleteinket függetleníteni kell az éppen aktuális napi politikai értelmezéstől. A születésnapjára készülő tanulmánykötetbe ezért ajánlottam fel a Hóman Bálint újratemetésén elmondott beszédemet. A halotti beszéd - a műfaj több évszázados szabályai szerint - felsorolja embertársunk érdemeit. Felidézi a családot, a barátokat, a földi élet különböző közösségeiben - munkahelyeken, a szakmában, a közéletben - viselt dolgait. Hóman Bálintról ma már sokkal többet tudunk, mint tudtak kortársai 1945-ben, amikor ítélkeztek róla, és többet tudunk, mint tudtak volna halála idején, ha akkor hangzik el fölötte halotti beszéd. A történetkutató ma már sokkal többet lát életmüvéből, mint láttak bírái 1945-46-ban, vagy láttak a kortárs újságírók, koruk önmaguk kinevezte erkölcsi bírái. Hányatott sorsú generáció Búcsúzom először egy hányatott sorsú generáció - nagyapám generációja - tagjától. Hóman Bálint 1885-ben született középosztálybeli értelmiségi családba, olyan nemzedék tagjaként, amely élvezte a magyar polgári társadalom minden áldását. Szabadon utazott Európában, háta mögött egy felgyorsuló magyar gazdasági-társadalmi dinamizmussal. Közülük a legjobbak - és Hóman Bálint mindig eminens volt, a középiskolában éppúgy, mint az egyetemen vagy fiatal kezdő könyvtár-tisztviselőként - a legkorszerűbb európai humán, illetve természettudományos szakkönyveken nevelkedtek, s biztosnak látszott előttük életük végéig az anyagi jólét és a szellemi élvezet. De ennek a korosztálynak már fiatalon, harmincévesen szembesülnie kellett a modern ipari társadalom nagy ellentmondásaival is: a tömegcikk-termelési rendszerek és piacaik világméretű terjeszkedési igényeivel és az azokat korlátozó nemzetállami határok ellentmondásaival. Ugyanakkor ezen termelési rendszerek új munkaadói és munkavállalói ellentéteket, nagy gazdagságokat és mély szegénységeket hívtak létre. És ahogy terjedt a tömeges iskoláztatás, nőtt a kultúrafogyasztás - az újságolvasás, majd a rádió révén -, újabb és újabb emberazonosságok törtek utat maguknak: a nemzeti azonosság, a szociális azonosságérzés - azaz a nemzeti és a szociális érzés - mind erősebb lett a tömegekben. Először a világháborúhoz vezettek a gazdasági és hatalmi érdekellentétek, majd az európai államok rendjét feszítették szét a nemzeti ellentétek, amit súlyosbítottak a szociális forradalmak. Hóman Bálint generációjának - így neki is - fényes, gondtalan fiatalkor után páratlanul sok szociális és nemzeti megrázkódtatást kellett átélnie. Először a világháborút, szembesülve az ezeréves magyar állam szétesésével, megtapasztalva a középosztály állásvesztését, közben a szociális forradalmakat: mind a nemzetközi, mind a nemzeti alapon álló szociális forradalmakat. Azután az 1918—19-et követő rövid konszolidáció után újabb szociális világválság (1929-32), majd a kommunista Oroszország az egyik, a fasiszta Németország a másik oldalon. És alig 25 év Elhangzott Hóman Bálint újratemetésén. 2001. október 30.
