Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Modernitás: A 20. századi Magyarországról - GLATZ FERENC: A tudományból a politikába. Hóman Bálint koporsója előtt

múlva újabb világháború. Visszaszerezni, ha lehet, az „ezeréves területeket", ennek érdekében szövetkezni az egyetlen reálisnak gondolt nagyhatalommal, a fasiszta Németországgal; szociális reformokat vezetni be, amivel enyhíteni lehet a szélsőségek - a kommunisták és a nemzetiszocialisták - előretörését. Ilyen programot követett a magyar hagyományos középosztály uralkodó szárnya, amelyben Hóman Bálint közéleti és politikai szerepet játszott. És amely program összeomlott, csődbe jutott először 1944. március 19-én, amikor a németek megszállták Magyarországot, majd amikor a háborút is elveszítették, és amely program összeomlott, amikor az új külhatalom, a szovjetek által is segítve lezajlott a szociális forradalom. Hóman már csak a börtönben érhette meg az újabb, a szovjet megszállás alatt helyét kereső nemzet megrázkódtatásait. De — mint azt hátramaradt vallomásai, feljegyzései mutatják - a börtönben is mélyen átélte ezen kataklizmákat, csalódottsággal és keresztényi önkritikával. Önkritikával, amelyre a keresztény kultúrában élőket az újszövetségi bűnbocsánat és bűnbánat neveli. Ujabb és újabb társadalmi erők, újabb és újabb külpolitikai erők jelentek meg, amelyeknek természetét megérteni már ötven évesen, tehát az 1930-as években már alig lehetett. A francia forradalom, azaz 150 év óta nem élt meg generáció annyi átértékelést és megrázkódtatást, mint Hómané. Európában 1914—45 között felgyorsult a történelem, és többen estek áldozatul az újabb és újabb kihívásoknak, mint korábban vagy később az európai történelemben bármikor. Egyetemi tanár, kutató Búcsúzom Hóman Bálinttól, a kiváló történésztől, egyetemi tanártól, a kutatásszervezőtől. Hóman Bálint minden ragyogását és minden árnyoldalát megélte e komák. Jó családba született, az egyetemi tanár apa és a nagy tehetségű és nagy hatalmú nagybácsi, Darányi Ignác - kiknek sírboltjában most végső nyugalomra helyezzük - mindent megtettek a ritka eszes és szorgalmas gyermek taníttatásáért. Ráadásul különleges jó kedéllyel és emberi kedvességgel áldotta meg az Isten: kisgyermek korától mindenki kedvence, diáktársaknak, tanároknak egyaránt. Elcsodálkozunk, amikor lapozgatjuk a kiterjedt baráti levelezést, hogy a fiatal Hóman Bálint milyen könnyedén mozog a századelő már forrongó, származási, vallási és szociális alapon csoportosulni kezdő társadalmában. Legjobb barátja Benedek Marcell. Milyen megejtő és sűrű a levelezés az erdélyi Benedek Elek családjával, Elek bácsival éppúgy, mint Marcellel, aki később ismert szabadkőműves, baloldali liberális gondolkodó, mindezt egy zsidó édesanyával. De ugyanilyen könnyedén mozog a jó lelkéről és eszességéről ismert fiatalember a polgári radikálisok - a Czóbel, a Pogány család - körében, és természetesen otthonosan mozog a későbbi konzervatív politikai tábor vezéralakjai - Karafiáthék, Lázár Andorék, Darányi Kálmánék (az unokatestvér) - alföldi fröccsözésein. Gyors szakmai karrier előtt áll: az Egyetemi Könyvtár tisztviselőjeként első középkori tárgyú dolgozataival nagy feltűnést kelt (az első állami egyenes adóról), azután jönnek a középkori pénztörténeti, majd krónikatanulmányok. Korosztálytársai közül elsőként választják akadémikusnak (1918), és 1916-ban, tehát 31 éves korában úgy tűnik, már megírta élete nagy történeti munkáját: A magyar pénztörténetet (1000-1325), sőt a világháború befejezése előtt elkészül ennek folytatása, az Anjou-kori pénztörténet. A kritikák - az utókori, a mai történészek is - példaszerű munkáknak tartják e monográfiákat: a középkori gazdasági, állami hivatalszervezet működésének pontos rajzai, a korabeli pénz- és mértékegységek minuciózus rekonstrukciói. Mindemellett a modern európai történetszemlélet követője is: a nemzeti romantikába merülő, „a három tenger mosta" Magyarországról ábrándozó korabeli tanulmányokkal szemben a történelemben a gazdasági és társadalmi erők dinamikáját ragadja meg. A forradalmakat is cselekvő módon éli meg. Mint annyi középosztálybeli korosztálytársát, megérinti a politizálás: az 1918. októberi forradalom után aktívan részt vesz a könyvtári szakszervezeti mozgalomban, és megírja - pozitív hangvétellel s igen gyorsan - az októberi forradalom történetét. Sőt 1919. március-áprilisban vállalja, hogy részt vesz az új történelmi materializmus tankönyv elkészítésében, és többedmagával - mindenekelőtt a Bécsben élő