Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Az újkor századai - VÁMOS ÉVA: Iparkiállítások, mint a műszaki fejlődés tükrei és motorjai Magyarországon 1842-1885

VAMOS EVA Iparkiállítások mint a műszaki fejlődés tükrei és motorjai Magyarországon 1842-1885 A 19. század magyar iparkiállításainak elsődleges célja az volt, hogy hazai termékeket mutasson be a hazai közönségnek. A magyar iparkiállítási mozgalom az Iparegyesület és a Védegylet gondolatkörében gyökeredzett. Az 1848 előtti három pesti iparkiállítás (az Első Magyar Iparműkiállítás 1842-ben, a második 1843-ban, a harmadik 1846ban volt) minden tekintetben Kossuth Lajos irányítását és támogatását élvezte. Az Iparegyesülct „munkálati terve" 5. pontja szerint: „Az egyesület honi készítményekből nyilvános iparműkiállítást eszközlend. Ezen műkiállítások Pesten, egyszer egy évben, az augusztusi vásár alatt történnek. Czéljok: a. eleven képet adni a honi műipar tökélyeinek s hiányainak, b. időszaki előfordultokkal az emelkedést vagy sülyedést szembetűnővé tenni, c. az iparűzőket s azoknak készítvényeit a kereskedőséggel s általában a közönséggel közelebbről megismertetni, s ekkép a jobb készítvények kelendőségét előmozdítani, d. az iparűzők között nem kevésbé dicséretes, mint hasznos versenyzést ébreszteni, e. a jelesebb technicus készítvényeket kitüntetésekben s - erőhöz képest - jutalmakban is részesíteni."

1 A fentieken kívül a tanulmányban elemzett további négy iparkiállításról (Kecskemét, 1872; Szeged, 1876; Székesfehérvár, 1879; Budapest, 1885) sem tiltották ki a külföldi kiállítókat, bár még 1876-ban (Szegeden) is csak egy mellékkiállításon vehettek részt. Ezt Gelléri Mór az 1876-os szegedi kiállítással kapcsolatban a Magyar Országos Ipar-, Termény- és Allatkiállítás Emlékkönyvében így fogalmazta meg: „Még a Bécsi Világtárlaton megbeszéltük az ottani magyar kiállítókkal, hogy a sajátképpeni magyar ipart itthon közelről kellene megismernünk, és így barátainknak, valamint ellenfeleinknek bemutatnunk." A szegedi Országos Általános Kiállításra vonatkozóan a nagybizottság egyértelműen kimondta, hogy „csakis a hazában készült, illetőleg termelt tárgyak állíthatók ki."

2 Viszont a kiállítás ideje alatt rendkívüli országos vásárt is tartottak, amely nemzetközi volt. A külföldiek szereplését hazai országos tárlaton 1885-ben szabályozták először. Eszerint kiállíthatok mindazon tárgyak, amelyek „1.) a csoportbeosztási szabályzatban fel vannak sorolva vagy oda tartoznak; 2.) az egyes csoportok szerint kibocsájtott külön utasításoknak megfelelnek; 3.) a Magyar Korona területén termeltetnek vagy lényeges részeik ebben előállíttatnak. Ez utóbbi tekintetben kivételnek van helye: a./ munkagépekre és szerszámokra nézve, mennyiben azok iparcikkeknek előállítására szükségesek, b./ mezőgazdasági gépeknél, melyek lényegesebb javításokat képesek felmutatni, c./ egyéb új találmányoknál, d./ magterményeknél általában, e./ élő állatoknál, f./ külföldön lakó honpolgárok képzőművészeti műveinél."

3 Összességükben ezeket a bemutatókat elsősorban nemzetinek tekintették. Jelentőségük az ipar szempontjából talán nagyobb volt, mint jelenkorunk szakosított ipari vásáraié. A hazai iparkiállítások és célkitűzéseik (1842-1885) A világon az első iparkiállításnak a londoni Society of Art 1764. évi modellbemutatóját tekintik. Az első nemzeti iparkiállítás azonban az 1798-as párizsi kiállítás volt, amelyet azzal a céllal rendeztek, hogy a francia ipar termékeinek piacot szerezzenek. Majd fél évszázaddal később (1842) az Első Magyar Iparműkiállítás szerényebb célkitűzésekkel indult. „Mi azzal bí1 Nyárády Gábor: Az Első Magyar Iparmükiállítás. Bp., 1962. 54. 2 Gelléri Mór: Az 1876-os Magyar Országos Ipar-, Termény- és Állatkiállítás Emlékkönyve. Szeged, 1876. 3 A Budapesti Országos Általános Kiállítás Közleményei, 3. sz. 1883. május 10. 37-72.