Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Az újkor századai - KRÁSZ LILLA: Orvosértelmiség Magyarországon a 18. század második felében

saját költségén fogaton vitte ki hallgatóit a flóra tanulmányozására, Trnka külön preparátumokat készített nekik, Schoretich privát órákon díjmentesen tökéletesítette tanítványai tudását.

3 Az egyetem európai mércével tekintve is magas színvonalát bizonyítja az a tény, hogy a magyarországi diákok mellett több hallgató külföldről vagy Bécsből jött ide tanulni. A kar tudományos színvonala a végzettek későbbi tudományos munkájában és gyakorlati tevékenységében is megnyilvánult. A hallgatók közül többen írtak országos, sőt európai jelentőségű műveket. Hivatalukat nagy hozzáértéssel, lelkesedéssel látták el, az új módszerek terjesztőiként nagyban hozzájárultak a felvilágosult közegészségügyi reformok gyakorlati megvalósításához.

4 Kezdetben a tanulási idő a hallgató szorgalmától és tudásszintjétől függött, később, az 1774. évi vizsgaszabályzatnak megfelelően 5 tanulmányi évben állapították meg. A doktori fokozat eléréséhez két szigorlat kellett. Az első szigorlatot elméleti, a másodikat gyakorlati tárgyakból kellett letenni. Ezután jött a nyilvános vita (inauguralis disputatio), majd ha ez sikerült, az ünnepélyes avatás.

5 A klinikai oktatás a nagyszombati városi kórházban folyt, de nem volt elegendő „oktatási anyag", azaz kevés volt a beteg. Rövid idő alatt kiderült, hogy a város más szempontból sem felel meg az orvosi oktatás számára: nem állt rendelkezésre elég holttest, sok nehézség volt a füvészkert körül is. Ezen túlmenően az orvoskar felszereltsége sem volt kielégítő, amiért a tanárok több ízben is panaszos levelekkel fordultak az uralkodóhoz. Mária Terézia igyekezett segíteni az akut problémákon: pénzt küldött a kémiai laboratóriumnak, rendelettel utasította Nyitra és Pozsony vármegyéket holttestek szállítására.

6 Hosszú távon azonban ezekkel az eseti intézkedésekkel sem sikerült a problémákat megoldani. Nagyszombat tehát nem volt alkalmas arra, hogy a fejlődő egyetem otthona legyen. 1777-ben a királynő végül elrendelte az egyetem Budára költöztetését. Budán az orvosi kar a Királyi Palota oroszlános nagyudvara helyén álló Stöckl-házban nyert elhelyezést. 1784-ben - a kormányhivatalok Budára költözése miatt - az egyetem Pestre került.

7 Orvosok a modern hivatali bürokrácia szolgálatában A Magyar Országos Levéltár Helytartótanácsi Levéltárában található az a rendkívül gazdag állag, a Departamentum Sanitatis, amely országos szinten enged bepillantást a magyarországi egészségügyi helyzetbe. Az anyag 1783-tól tartalmazza a vármegyei tisztifőorvosok Helytartótanácshoz beküldött éves narratív jelentéseit és az ezekhez csatolt, táblázatos kimutatások formájában elkészített ún. minősítési íveit (Conduitlisté). II. József nyelvrendeletének kibocsátásáig, 1784-ig 3 Vö. Duka Zólyomi Norbert: Orvosképzés a nagyszombati egyetem orvostudományi karán. Orvostörténeti Közlemények, (1969) 35-50., 51-53. és Weh von Prockl, M: Personalbibliographien der Professoren der Medizinischen Fakultät der ungarischen Universität in Tyrnau und Ofen 1769-1784. Erlangen-München, 1974. 4 A legjelentősebbek közül: a kassai városi orvos, Fuker Frigyes Jakab (1749-1805) a magyar betegségekről közzétett disszertációjában (De salubritate et morbis Hungáriáé, 1777) kifejtette, hogy Magyarországon a járványok fő oka nem a klimatikus viszonyokban keresendő, sokkal inkább a polgárok alacsony életszínvonalával összefüggő rendkívül rossz higiénés viszonyokban. A Szentgyörgy és Bazin város tisztiorvosaként tevékenykedő Lumnitzer István (1749-1806) a kémia és a biológia tudományok területén fejtett ki fontos szakirodalmi munkásságot. Jászberény és a Jászkun kerületek főorvosa, Haidenreich János Lajos (1747-1807) az ország délkeleti részének leggyakoribb betegségeiről tett közzé munkát (Medicina Aradiensis, 1783). A pozsonyi orvos, Huszty Zakariás Teofil (1754-1803) a közegészségügy területén fejtett ki igen hatékony munkát. Nagyszabású kétkötetes műben foglalta össze - több mint ezer oldalon - az orvosrendészeti tudnivalókat (Diskurs über die medizinische Polizei, 1786). Barbenius József Benjámin (1754-1814) brassói orvos a Barcaság orvosi helytörténetével és orvosmeteorológiai megfigyelések gyűjtésével foglalkozott. Lange Márton pedig (1753-1792) a Barcaság főorvosaként a déli határok felől fenyegető járványok elleni védekezés területén tüntette ki magát. Lásd Magyar írók élete és munkái. 1-14. köt. Szerk. Szinnyei József. Bp., 1891-1914. 5 Győry T.: Az orvostudományi kar i. m. 35. 6 Győry T.: Az orvostudományi kar i. m. 47-49. 7 Summarische Erläuterung der die Universität von Tyrnau nach Ofen betreffenden Fragen. A kéziratot lásd Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban MOL) C 67 (Departamentum literrario-politicum) 1160 AT 108-117.