Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - VELICH ANDREA: Az egyensúlykeresés VII. Henrik társadalompolitikájában
Henrik a társadalom tartópillérét, a parasztságot elkerítésellenes törvényeivel védte a termelés és ellátás, illetve a béke fenntartása érdekében. Az 1348/49-es pestisjárvány utáni lélekszámcsökkenést és -stagnálást követően a 15. század második felétől újból lassan növekedésnek indult a népesség, de ez a folyamat a termelés korszerűsítésével párhuzamosan a parasztság fokozott differenciálódásához vezetett. A váltógazdaságra áttérő, közföldek és erdőirtások révén terjeszkedő, 50 hold feletti területekkel rendelkező nagyparaszti (yeomen) réteg érdekei így nagyban eltértek a 15-20 hold földet művelők rétegétől, ám közös vonásnak tekinthető, hogy birtokaikat föld nélküli vagy abból megélni nem tudó zsellérekkel és napszámosokkal műveltették. A növekvő népszaporulat és a jövedelmezőbb állattartás terjedése a kisparasztok tömeges elszegényedését, az elkerítések ellen jogilag védtelen bérlők, illetve lajstromban nem rögzített jogállású copyholderok. elűzését vonta maga után. VII. Henrik elkerítésellenes törvényei azonban csak az elkerítések ütemét lassították, mivel a prosperáló angol textilipar és kereskedelem nyersanyagéhsége az elkerítések leállítását nem tették volna lehetővé. Henrik elsődleges célja e törvényekkel az volt, hogy a gabonatermelésről a jövedelmezőbb állattartásra áttérő gazdák az ország gabonaellátását ne veszélyeztessék, illetve ne provokáljanak parasztlázadásokat. Azok ugyanis mind a Tudordinasztia megszilárdulását, mind a mezőgazdaság átalakulását s ekképpen az ország stabilizációját veszélyeztették volna. VII. Henrik számos rendeletében a legapróbb részletekig odafigyelve védte a parasztokat. 1486. július 24-én kiadott pátensében például megvédte a Stypyng környéki parasztokat a földesúrral szemben, aki a „víz útját elterelve ellehetetlenítette a parasztok termelését". 52 Parasztvédő politikájának sikerére utal, hogy az 1497-es cornwalli adólázadáson kívül VII. Henrik uralkodása alatt semmilyen paraszti megmozdulásról nincs tudomásunk, illetve az a tény, hogy a doncasteri parasztok 1536-ban petícióval fordultak VIII. Henrikhez, hogy egy, a VII. Henrik életében hozott parasztvédő törvényeket visszaállító, illetve betartató bizottságot állítson fel. 53 A parasztság soraiból az elkerítések vagy más egyéni körülmények következtében leszakadt nincstelen rétegeket a korábbi katonák, az alkalmi munkások és munkaképtelenek is duzzasztották, s ez a társadalomnak L. Stone professzor által 20-25%-ra becsült része állandó társadalmi feszültség forrását képezte. 54 E réteg növekedésének megelőzését szolgáló elkerítésellenes törvényeken kívül VII. Henrik a napszámosok és bérmunkások munkaidejének és bérének törvényben történő rögzítésével is igyekezett a konfrontációknak elejét venni. Henrik ugyanakkor -1. Erzsébet hírhedt szegénytörvényeit jóval megelőzve - 1495-ös, csavargók ellen hozott törvényében a nincsteleneket szülőhelyükhöz kötötte. Ez papíron megakadályozta ugyan a munkaerő-vándorlást s átmenetileg csökkentette az olcsó munkaerő-kínálatot is, de lehetővé tette a belső rend könnyebb fenntartását, hiszen az esetleges szervezkedések szülőföldjükön jobban megelőzhetők voltak. 1504-es törvényében a toborzásoktól félve a koldusok egy napon túli befogadását is megtiltotta. 55 Ugyanakkor személyes példával is igyekezett a szegények ellátásának problémájára megoldást találni. Élete utolsó éveiben koronabirtokain bérlőinek adósságokat engedett el - például a wiresdale-i birtok szegény bérlői terheinek könnyítésére -, illetve fejlesztés esetén bérleti díjaikat csökkentette, miközben jelentős összeget költött alamizsnákra, szegényházakra és kórházakra. 1499-ben a wighilli plébánia papjának, William Burtonnek írott levelében a koronát illető 26s 8d-t elengedte, ha azt a szegények megsegítésére használják fel, amit a krónikák a haldokló király lelkiismeretfurdalására vezetnek vissza, valójában azonban VII. Henrik körültekintő, minden részletre kiterjedő társadalompolitikájával magyarázhatjuk, ami a társadalmi egyensúly fenntartását és annak segítségével a központosítást célozta. 56 Materials, I. 437. R. H. Tawney: The Study of Economic History. 337. L. Stone: Social Mobility in England. Past and Present. 1966. 5. Pollard: The Reign of Henry VII, i. m. II. 241. Materials, II. 429.
