Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - VELICH ANDREA: Az egyensúlykeresés VII. Henrik társadalompolitikájában

vámemelés helyett elsősorban nagyobb korona­birtok-bevételekkel igyekezett növelni, s mivel elejét akarta venni a főnemesi családok további erősödésének, így a rangok és birtokok elide­genítésében igencsak szűkmarkúnak bizonyult. A nemesség befolyásának erősödésétől tartva a nemesek keresztházasságok révén történő bir­tokkoncentrációját a gyámsági rendszer kiterjesz­tésével is igyekezett megakadályozni, s ha egy család gyermekeit a király előzetes beleegyezése nélkül kiházasította volna, úgy azt Sir Richard Haddonhoz hasonlóan ezer-márkás bírsággal sújtotta. Okult ugyanis mind III. Edward példá­jából, akinek gyermekei főnemesi családokba való beházasítása a jól ismert vörös és fehér ró­zsa harcához vezetett, másrészt IV. Edwardéból, akinek uralkodása idején népszerűtlen felesége, Woodville Erzsébet lánytestvéreinek főnemesi családokba történő beházasítása olyan nemesi befolyást eredményezett, mely később Edward önálló politikáját ellehetetlenítette, majd 1470-es trónfosztásához vezetett. A történészek többsége VII. Henrik korona­birtok-koncentrációját arra az egyszerű tényre vezeti vissza, hogy az első Tudor uralkodónak kevés rokona volt, pedig e tény mellett azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a birtokokat még tanácsadói és támogatói is csak határozott időre, többnyire kegyvesztésig kapták. Ez IV. Edwardhoz képest új szemléletet tükröz, Henrik ugyanis támogatóit nemcsak mintegy utólagos ju­talomként részesítette birtokadományban, de szá­mos biztosítékkal az elidegenítések visszafordít­hatóságáról is gondoskodott. A birtokadományok révén gyakorolt befolyás kétélűségét s Henrik elővigyázatának helyénvalóságát Northumberland gróf esete is bizonyította, akit III. Richárd birtok­adományaival az ország egyik első emberévé tett, s így hiúságát sértette, amikor a király az Északi Tanács élére riválisát, John de la Polét nevezte ki, ezért a gróf Bosworth csataterére késve érkezett meg, ami közvetve III. Richárd bukásához ve­zetett. Mindez nem jelenti azt, hogy VII. Henrik nemességellenes politikát folytatott volna. Henrik politikáját mindvégig a következetes óvatosság jellemezte, mely társadalompolitikájában minden osztállyal és réteggel szemben megnyilvánult. Az óvatos birtokelidegenítő politika tehát nem a nemesség ellen irányult, ez állandó sereg és fizetett bürokrata-apparátus nélkül amúgy is lehetetlen lett volna. Henrik a nemesség hűségét mindenáron biztosítani igyekezett. Ugyanakkor a nemesek által aláírt váltók és kötelezvények száma a király óva­tosságát látszik igazolni. 1485-1509 között ugyan­is 23 nemesnek kellett több mint egy alkalommal törvénysértés miatt jövőbeli törvénytiszteletét ki­kényszerítő váltót aláírnia. Lord Mountjoy ugyan­akkor 23 esetben vétett a törvények ellen, s írt alá ilyen váltót. A VII. Henrik uralkodása alatt számon tartott 60 nemesi családból mindössze tizenegyet nem kellett az említett módszerrel kényszeríteni a törvények betartására. 2 A nemesek a trónra, illetve az ország békéjére nézve többnyire banderiális seregeik révén jelen­tettek veszélyt. Bár IV. Edward már 1468-ban megtiltotta „a törvényes célon túli" banderiális hadtartást, ám a rózsák háborúja alatt a törvényes célt ki-ki szabadon értelmezte, s a törvény betartá­sa csupán a nemesek udvar iránti lojalitásán múlt. 3 Hussey főbíró emlékiratai szerint IV. Edward udvarában minden lord felesküdött a toborzás­ellenes törvény végrehajtására, majd egy órán belül toborzásba kezdett. 4 VII. Henrik két ízben is hozott törvényt a banderiális hadtartás ellen: első, 1488-as törvényében kizárólag a királyi se­regbe való toborzást engedélyezte, míg második, 1504-es törvényében már azon belül is csak a király udvartartásából való toborzást tűrte meg, s hogy a törvény betűinek érvényt szerezzen, igen magas, százfontos büntetést helyezett kilátásba. 5 Miközben a kiskirályságok kialakulásának meg­akadályozásán fáradozott, Henrik komoly dönté­sek előtt kikérte a nemesek véleményét mind a királyi tanácsban, mind a parlamentben, s nagy horderejű ügyekben bizottságok élére kinevezve, bíráskodásra is gyakran felkérte őket. A korrupció 2 English Historical Documents. V. Ed. C. H. Williams. London, 1967. 495. (A továbbiakban: EHD.) 3 J. R. Lander: Crown and Nobility 1450-1509. London, 1976. 43. 4 EHD, 533. 5 1488-as és 1504-es hadtoborzás elleni törvények.

Next

/
Oldalképek
Tartalom