Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - VELICH ANDREA: Az egyensúlykeresés VII. Henrik társadalompolitikájában
VELICH ANDREA Az egyensúlykeresés VII. Henrik társadalompolitikájában Az első Tudor uralkodó egyensúlykeresésre törekvő társadalompolitikáját eleinte kétes jogcíme, illetve hosszú breton és franciahoni számkivetettségére visszavezethető óvatossága, 1497 után - Lövell gróf, Lambert Simnel és Perkin Warbeck trónkövetelők legyőzését, azaz trónjának megszilárdítását követően - pedig centralizációs szándékai határozták meg. Központosító politikájában a nemesek oligarchikus törekvéseit a polgárosodó „középosztály" felkarolásával ellensúlyozta, miközben az ország gazdasága és ellátása szempontjából nélkülözhetetlen parasztságot törvényekkel védte az elkerítésekkel szemben. A szegények számának felduzzadása ugyanis nemcsak tömegbázist jelentett volna ellenfelei számára, de a fennálló társadalmi rendet is fenyegette. Mivel VII. Henrik mind trónja legitimitását, mind a rózsák háborújának lezárásához létfontosságú, Yorki Erzsébettel kötött frigyéhez a diszpenzációt VIII. Ince pápától nyerte el, fiával VIII. Henrikkel ellentétben az első Tudor uralkodó hithű katolikusként az egyházzal mindvégig jó viszony fenntartására törekedett, bár a központosítását fenyegető egyházi privilégiumokat nem kímélte. VII. Henrik társadalompolitikájában a király kapcsolata a londoni kereskedőkkel különösen fontosnak mondható, hiszen részben anyagi segítségükkel szilárdította meg trónját, s a kezdeti ellenállások leverésének mind anyagi, mind társadalmi bázisát London adta, később azonban - az egyensúlyozó társadalompolitika jegyében - London gazdaságitársadalmi erejének erősödésével párhuzamosan a város hatalmának és önállósodásának visszaszorítására törekedett. A 15-16. század fordulóján az angol társadalom VII. Henrik békés kül- és aktív gazdaságpolitikájának következtében számos új kihívással találkozott. A textilfeldolgozás és kereskedelem fellendülésével párhuzamosan kialakuló és előrehaladó polgárosodás az újkori angol társadalom fejlődésének döntő mozzanata. A polgárosodás előfeltételeinek megteremtését VII. Henrik gazdaság-, illetve társadalompolitikája nagyban előmozdította, melynek záloga a király és a nemesség közti helyes erőegyensúly kialakítása volt. IV. Edward megválasztásában a főnemesek még döntő szerepet játszottak, amikor az 1461-ben Baynard várában összeülő, többségében főnemesekből álló királyi tanács a korábbi parlamenti döntést semmisnek tekintve, IV. Edward királlyá választása mellett döntött. Ez - a főnemesség parlament fölött állása - VII. Henrik uralkodása alatt megszűnt, a parlament, ezen belül is az alsóház befolyása növekedett. A 14. században - az 1348/49-es fekete halál néven ismert pestisjárvány miatt - bekövetkezett népességfogyatkozás a nemesi családokat sem kímélte. A járványt túlélő nemesek 14-15. században kötött keresztházasságai, illetve a gyengekezű királyok - hatalmuk megőrzése érdekében végrehajtott - birtokelidegenítései ugyanakkor nagymértékű birtokkoncentrációkat eredményeztek. Ez a tendencia IV. Edward alatt is folytatódott, ráadásul a főnemesi családok száma hétről tizenkettőre, majd III. Richárd alatt tizenhatra emelkedett. VII. Henrik megpróbálta e folyamatot megállítani, sőt megfordítani, így a 16. század elején már csak tíz főnemesi, illetve további 50 nemesi család létezett. 1 Az első Tudor király 24 éves uralkodása alatt mindössze három hercegi, egy bárói és hét grófi címet adományozott. Fiai hercegi címei - az elsőszülött Arthur Wales, míg a másodszülött Henrik York hercegi címét viselte - mellett mindössze nagybátyja, Jasper Tudor nyerte el Bedford hercegségét, s csak a gyermektelen Nottingham grófból lett Berkeley márkija, míg a hét új grófi címet többségében alacsony származású tanácsadói kapták. E fukarság mind gazdasági, mind társadalompolitikai okokkal indokolható. VII. Henrik jövedelmét az adó- és E. Ross: Edward IV London, 1974. 308.
