Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - Sz. JÓNÁS ILONA: Lovagi játékok a középkori városokban
IV. Szép Fülöp király kíséretében haltak meg az 1304. évi Mont-en-Pelève-i csatában. 9 A magdeburgi magisztrátus politikai jogai adományozójának II. Ottót tartotta, akinek a város szabadságát szimbolizáló életnagyságú lovas szobrát a 13. század első felében állították fel az Alte Markton. 10 A 10. században azonban csupán „wik-jogot" kapott az I. Ottó által épített várkastély mellett települt kereskedő lakosság." A szászdinasztia alatt Magdeburg császári rezidencia volt, 968-tól érseki székhely, az Elbán túli területek missziós központja. A Száli uralkodók alatt érseki metropolis volta kapott jelentőséget. 12 A 12. század elején keletkezett a helyi szokásjogon és a város urától kapott kiváltságokon alapuló városjoga, amely közismert „német jogként" számos kelet-európai városban elfogadott lett. A város igazgatását választott esküdtek (scabini) látták el, de a választás az érsek kezében volt. Magdeburg virágzása Wichmann érsek (1152-1192) kormányzása alatt indult meg, s folytatódott a 13. században. A város elfogadta az érsek által jelölt esküdteket, de annak halála után már a fontos kérdésekben a „conventus civium" önállóan döntött. 13 A város igazgatását kézben tartó patriciátust érseki miniszteriálisok és nagykereskedők alkották. A patríciusok elnevezése, a kunstabel, lovagi eredetre utal. 14 Egy 1108-ból származó érseki oklevél hat miniszteriálist és öt polgárt nevezett meg. 15 Az 1166-os oklevél „honestiores" listáján szereplőket Planitz a megdeburgi patriciátus második generációjának nevezi. 16 A kereskedők szerepét a patríciusok között nemcsak a régi kereskedőtelep hagyománya és kiváltsága indokolta, hanem a város gazdasági szerepe is. Bár a Hanza tagjaként Magdeburg nem foglalt el első helyet a szövetségben, de az alsó-szászországi városok csoportjában Braunschweiggel együtt vezető szerepet játszott. Kereskedőik mint „meliores" jelennek meg Kölnben és Champagne-ban. A Magdeburg-Goslar-Soest-Dortmund-Köln nagy kereskedelmi útvonalon kereskedői közvetítették nyugat felé a fémet a szászországi bányákból és a 13. századtól a brandenburgi gabonát. 17 A városi tanácsban a 12. század végétől egyre nagyobb befolyást igyekeztek szerezni a nagyobb céhek, a „grosse Innungen" tagjai. 18 Elsősorban az 1183ban elnyert kiváltsága révén a posztókereskedelem monopóliumával rendelkező „Gewandschneider gilde". 19 Az első nagyobb felkelés a patríciusok uralma ellen 1301-ben tragikus véget ért ugyan, de 1330-tól a vezető családok elvesztették hatalmukat a város felett, s az öt nagy céh valamelyikébe való belépésre kényszerültek. 20 A városi arisztokrácia kultúráját a kereskedelmi tevékenységhez szükséges ismeretek megszerzésén túl irodalmi műveltsége is meghatározta. A Magdeburgi Krónika szerint Bruno von Schönbeck, aki társai közül kitűnt műveltségével, nemcsak „udvarias" leveleket tudott szerkeszteni, de „számos más, német nyelvű könyvet is írt, egy Énekek Énekét, egy Ave Máriát és még sok szép verset". 21 Párizsban a királyi udvar jelenléte, a nemesi paloták élete, az udvari ünnepségek, látványosságok, amelyeknek maguk a polgárok is gyakran résztvevői voltak, természetesen alakították ízlésüket. Ugyancsak nem maradt hatás nélkül a német Hanza-városokra sem a nemesi udvarok, 9 Farai: La vie quotidienne, i. m. 62. 1(1 Dollinger, Ph.: La Hanse (XIP-XVIP siècles). Paris, 1964. 338. 11 Planitz, H.: Die deutsche Stadt im Mittelalter. Weimar, 1973. 50-51.; Rörig F.: Magdeburgs Entstehung und die altere Handelsgeschichte. Berlin, 1952. 12 Planitz: Die deutsche Stadt, i.m. 63. 13 Uo. 110. 82., 83., 84. j. 132,216. 14 A cornes stabulihöX eredő kunstabel, konstaffel lovas katonai szolgálattevőt jelölt. Maschke, E.: Continuité sociale et histoire urbaine médiévale. Annales, Économies, Sociétés, Civilisations, XV. 1960. 936-948. 15 Urkundenbuch des Erzstifts Magdeburg I. (937-1192). Magdeburg, 1937. Nr. 192., 248. 16 Név szerint az Ovo, a Reynerus és a Kesseling családnevek a 14. századig követhetők. Planitz: Die deutsche Stadt, i. m. 271. 17 Dollinger: La Hanse, 149-151. 18 Uo. 169. 19 Urkundenbuch. I. Nr. 55. 27.; Planitz: Die deutsche Stadt, i.m. 284. 20 Dollinger: La Hanse, 171.; Maschke: Continuité sociale, i.m. 946. 21 Die Chroniken... 169.
