Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - KLANICZAY GÁBOR: Nemzeti szentek a késő középkori egyetemeken
Vizkelety András szerint azonban a magyar nemzeti szentekről szóló prédikációk, amelyek bőségesen merítettek a magyar krónikákból és legendákból, valószínűleg egy magyar szerző művei lehettek, amelyet utólag illesztettek be a gyűjteménybe. Ö figyelt fel a bécsi kódex egy másik magyar összefüggésére is: arra, hogy az itt szereplő prédikációk közül több egyezik a Leuveni kódexben olvashatókkal, és ezek közül az egyik épp olyan, amelyet az utóbbinak középkori magyar használói magyar nyelvű gloszszákkal láttak el, egy másik pedig Szent Erzsébetről szól. 79 Ami a bécsi kódexben olvasható prédikációknak a megcélzott hallgatóságát illeti, egyikükben olyan utalást találunk, hogy „in collegio" (f.256 r), a nagypénteki prédikáció pedig arra biztat, hogy a hallgatóság „propter eruditionem" álljon a keresztfa alá (f. 292v). Mindez arra látszik utalni, hogy ezt a kódexet is az egyetemi prédikációgyűjtemények közé kell sorolni, amelyben a magyar nemzeti patrónus szentekről szóló sermók talán épp a magyar akadémiai nemzet fentebb említett patrónusünnepeinek a szükségleteit elégítették ki. A kódex egyetemi használatát igazolják egyébként a proveniencia adatai is: Johannes Aygel de Chroneuburga (Kornneuburg egy Bécs melletti helység), „arcium et medicine doctor", 1412-ben a bécsi egyetem rektora adományozta 1425-ben ezt a kódexet a Collegium Dúcaiénak (egy olyan kollégiumnak, amelyet III. Albrecht herceg alapított nem messze a Domonkos-rend bécsi rendházától). 80 Létezik még egy késő középkori, Szent Lászlóról szóló - Madas Edit által felfedezett - prédikáció, amely nagy bizonyossággal összefüggésbe hozható az egyetemi patrónusi ünnepségekkel. 81 Ez a sermo egy olyan kódexben maradt fenn, amely a 15. században az ingolstadti ferences rendház birtokában volt. Az Accendit lucernám et evertit domum (Lukács 15, 8) témájából indul ki, hallgatóságához intézett ünnepélyes megszólítása: „reverendi patres et domini doctores", akiket „a doktrínák fénye napsugárként ragyog be". 82 A tanárok mellett a „szorgalmas diákokhoz" is fordul, és mindkét felet arra biztatja, hogy „döfje át szívüket a szeretet édes nyila, amikor odaadóan összegyűlnek Szent László hitvalló ünnepére". 83 Madas Edit amellett érvel, hogy ez egy olyan „collaciuncula" lehetett, amelyet az 1472-ben alapított ingolstadti egyetem jogi fakultása számára írtak. 84 Én mégsem zárnám ki a lehetőséget, hogy eredetileg ez a sermo a legnagyobb létszámú külföldi magyar egyetemista csoport számára készülhetett, mely Szent Lászlót tisztelte patrónusaként, vagyis a bécsi magyar akadémiai nemzet környezetében. Befejezésül vegyük röviden szemügyre, milyen színben tüntették fel a nemzeti patrónus szenteket a közép-európai egyetemeken tanító vagy tanuló magyar domonkosok. Legelőször is megállapítható, hogy nemzeti szimbólumnak tekintik őket, ami jelzi, hogy milyen fontos szerepet töltöttek be a kolduló rendek a patriotizmus és a nemzeti identitás hosszú távú alakításában. A „pécsi egyetemi beszédek" gyűjteményében Szent Erzsébetet a róla szóló második szentbeszédben (No. 140) a következőképp szólítják meg: „Tu gloria Ierusalem, id est patrie celestis, tu leticia Israel, id est ecclesie militantis, tu honorificencia populi nostri, scilicet gentis Hungarice..."* 5 A Szent Istvánról szóló prédikációk is szüntelen hangsúlyozzák azt a szoros kapcsolatot, amely őt a magyar néphez (populus Hungaricus) fűzte, a második neki szentelt sermo (No. 102) dicséri törvényhozó tevékenységét mint az „e nép első királyának" legfontosabb alkotását. 86 Egy második, még tipikusabban a domonkosokhoz és az egyetemekhez köthető jellegzetessége e prédikációknak a rációra történő sűrű hivatkozás. A Szent Istvánról szóló imént említett prédikációban, miután tudós okfejtést hallunk az 79 Uo. 346-349. 80 Uo. 346, 352-353. 81 Madas: „Coepit verbum Dei disseminari", i. m. 213-215, 265-269. 82 „qui doctrinarum iubare ut solis radio estis illuminati", uo. 265. 83 „Magistri prefulgidi, ceteri viri studentes industriose, quomodo vos socialis dileccionis sagitta amena perforavit, et sancti confessons Ladislai solempnis devote congregavit", uo. 266. 84 Uo. 214-215. 85 Sermones, i. m. 292. (a kiemelés tőlem). 86 Sermones, i. m. 216-218.; e prédikáció részletes elemzését 1. Vizkelety: Példaképalkotás és argumentáció, i. m. 181-182.
