Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - KLANICZAY GÁBOR: Nemzeti szentek a késő középkori egyetemeken
párizsi akadémiai nemzetek, egyre nemzetibbek lettek mind etnikai, mind nyelvi szempontból. 43 3. Ez volt az a kontextus, amelyben a nemzeti patrónus szentek problémája új jelentőségre emelkedett. A késő középkori egyetem olyan terület volt, ahol a nemzeti identitásnak növekvő jelentősége lett, ahol az önazonosság testületi jegyeihez klerikusi-értelmiségi szakértelem párosult: mindenki másnál jobban értettek ahhoz, hogyan kell a különböző szimbólumokat, köztük a patrónus szentek tiszteletét hozzáigazítani a kialakulófélben lévő új igényekhez. Ilyen egyetemi patrónus szentekről először Párizsból hallunk, ahol a különböző nációk patrónusai megjelentek azoknak a pecsétjein. 44 Feltehetőleg abból a célból, hogy az egyes magisterek ne tartsanak túl sok ünnepnapot, 1275-ben az artes fakultása elrendeli, hogy semelyik magister, bármilyen nemzetből, tartományból vagy egyházmegyéből legyen is, nem ünnepelheti több szent ünnepét saját nációjából, mint egyét, amelyhez még két további ünnep járul, mely az összes klerikus számára közös: Szent Miklósé és Szent Kataliné. A párizsi francia és angol diákok körében már a 13. század elején hallani Becket Tamás kultuszáról, 45 de a natio gallicana patrónusa a 13. század folyamán Szent Vilmos, egy korábbi párizsi diák, később Bourges érseke (f 1209) lett. 46 A pikárd nemzet pecsétjén a közös egyetemi patrónusok, Szent Miklós és Szent Katalin mellett Szent Piatus (Tournai apostola) és Szent Eligius (Noyon püspöke) szerepel, mellettük különleges tiszteletet kapott még Szent Firminus (Amiens patrónusa); a normann náció Szent Romanus (Rouen érseke) ünnepnapját jelölte meg a dies non legibilisek sorában. 47 E szentek egyike sem tekinthető tipikus „nemzeti patrónus szentnek". Az angol és a német diákok többségét magában foglaló natio anglicana patrónusainak azonban már korán nemzeti jelentősége lett. Legfontosabb védőszentjükké Szent Edmundot választották, akit az angol csapatok már a keresztes hadjáratok idején nemzeti védőszentként tiszteltek. 48 1433-ban, amikor - a százéves háború vége felé - a náció neve hivatalosan „angol"-ról „német"-té változik, Szent Edmund mellé felveszik Nagy Károlyt mint második szent patrónust (s e választás a német kultusz mellett jól illeszkedett Nagy Károly fellendülőfélben lévő francia kultuszához is). 49 A prágai egyetem általános védőszentje Szent Vencel volt, akinek két angyaltól körülvett alakja ott látható az egyetem első pecsétjén, neki nyújta át IV. Károly császár az egyetem alapító okiratát; egyben ő volt a cseh akadémiai nemzet (magistrorum et scolarium bohemice nacionis) patrónusa is. 50 A nemzeti patrónus szentek kultusza mellett megemlíthető, hogy az egyes fakultásoknak itt is megvolt a maguk patrónus szentje, így például az orvosi fakultásnak Szent Kozma és Dámján, a filozófia és az artes patrónusa pedig Szent Katalin A kérdéskör első feldolgozása: C E. Du Boulay; De patronis IV nationum universitatis. Paris, 1662.; az angol nemzet címerét 1. Auctarium Chartularii Universitatis Parisiensis. I. Liber procuratorum nationis Anglicanae (Alemannae) Eds. H. Denifle - Ae. Châtelain, Paris, 1894. V. 3. tábla; vö. Kibre: The Nations in the Mediaeval Universities, i. m. 87-88.; e címerek problémájából indult ki Carla Frova; Nazioni e culto dei santi nelle université medioevali. In: Giovanna Pettio Balbi (ed.): Communità forestière e „nationes" nell'Europa dei secoli XIII-XVI. Liguori Editore, 2000. 11-22. Beryl Smalley: The Becket Conflict and the Schools. Oxford, 1973. 192-193. Kibre: The Nations in the Mediaeval Universities, i. m. 87. Auctarium Chartularii Universitatis Parisiensis. vol. II. 288., vol. IV 30-31., 85-86., 163., 212.; Frova: Nazioni e culto dei santi, i. m. 15. G. C. Boyce: The English-German Nation in the University of Paris during the Middle Ages. Bruges, 1927. 33., 149-155.; Robert Folz: Naissance et manifestation d'un culte royal: Saint Edmond, roi d'Est Anglie. In: Festschrift Ff. Löwe. Köln/ Wien, 1978.; C. Grant Loomis: The Growth of the St. Edmund Legend. Harvard Studies... in Philology and Literature, 14. (1932)83-113. Boyce; The English-German Nation, i. m. 156.; Paul Pedrizet: Le calendrier de la nation d'Allemagne dans l'ancienne université de Paris. Paris, 1937.; Nagy Károly mint német nemzeti patrónus szent: Robert Folz: Le souvenir et la légende de Charlemagne dans l'Empire germanique médiéval. Paris, 1950.; francia kultusza: R. Morissey: L'empereur à la barbe fleurie. Charlemagne dans la mythologie et l'histoire de France. Paris, 1997. 137-143. Václav Vojtísek: O starych pecetich university Karlovy. Sbornik Historicky, 3. (1955) 89-110. Renata Mikolajczyknak köszönöm ezt a hivatkozást.
