Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
NAGY BALÁZS: „A legtartósabb kétségkívül az oktatás" - Beszélgetés Székely Györggyel
„A legtartósabb kétségkívül az oktatás" Beszélgetés Székely Györggyel 1 Székely György 1924-ben született Budapesten. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi és Bölcsészkarán folytatta 1942-1946 között. 1952-ben a történettudomány kandidátusa lett. 1953-tól egyetemi docens, 1956-1994 között egyetemi tanár. A Történettudományi Kar dékánhelyettese 1953—1955 között, az Egyetem rektorhelyettese 1955—1957, valamint 1958-1962 és 1976-1982 között. A Bölcsészettudományi Kar dékánja 1969-1975 között. 1973-ban lett a történettudomány doktora, még abban az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1985-től rendes tagja. 1982-1987 között a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója volt. 1994-től az ELTE Bölcsészettudományi Kara Középkori és Kora Újkori Egyetemes Történeti Tanszékén professor emeritus. Nagy Balázs: Kérem, beszéljen egyetemi éveiről és pályakezdésének időszakáról! Székely György: 1942-1946 között folytatott jogi tanulmányaim mellett külön dékáni engedélyivel jártam a bölcsészkari órákra. A Jogi Karon Eckhart Ferencnek, a magyar alkotmány- és jogtörténet professzorának a hatása volt fontos számomra. Hozzá írtam a doktori értekezésemet is: Magyarország társadalom- és jogrendszere Szent László III. törvénykönyve tükrében a XI. század közepén. A jogtörténeti megközelítés most is mindig szerepel a történelmi stúdiumaim között. A Bölcsészkaron jártam Hajnal István igen érdekes és bátor történelem és szociológia előadásaira, hallgattam filozófiatörténetet Komis Gyulától. A legbüszkébb arra vagyok, hogy Szentpétery Imrének volt olyan kollégiuma, amit - több hallgatója akkor nem lévén - csak nekem tartott. NB: Miért éppen a középkor kutatása foglalkoztatta egész pályája során? Ez már a kezdetektől így volt? SzGy: Már a gimnáziumi önképzőkörben is a középkorral foglalkoztam. Aztán nem is versengtek sokan, hogy kiszorítsanak erről a területről. A háború után az 1848^-9-es időszak volt a legdivatosabb a közeli jubileum miatt is. Ezenkívül a II. világháborúval foglalkoztak sokan, másokat a kor történelemszemléletéből fakadó aktuálisabb témaválasztás befolyásolt. NB: Pályájának mely szakaszait tartja a legfontosabbnak? SzGy: A legtartósabb vonulat kétségkívül az oktatás, amit 1948-tól folyamatosan végzek. Hozzá kell tenni ehhez azonnal, hogy az oktatást tudományos alapon kell kutatásokkal gazdagítani. Ez végighúzódott a pályámon, függetlenül attól, hogy milyen más beosztásokban voltam. Pályakezdésemben fontos szerepe volt a Kelet-európai Tudományos Intézetnek, amely később az Akadémia intézetévé vált. Én még a Kelet-európai Tudományos Intézet gyakornokaként kezdtem a pályafutásomat, és Bibó István kezébe tettem le 1949-ben a hivatali esküt. Mindmáig ehhez tartom magamat. A Kelet-európai Tudományos Intézet jelentőségét az adta, hogy ebben együtt folyt a történelem, földrajz és nyelvészet kutatása. Ez a magyarázata annak, hogy számomra fontos személyes kapcsolatok alakultak ki ezeknek a szakterületeknek a művelőivel, és e kérdések a történeti felfogásomban mindig felbukkannak. Ide vezethető vissza, hogy miért olyan lényeges számomra a történeti földrajz, minden történelmi változásnak a földrajzi körülmények közé való elhelyezése, a földrajzi, éghajlati befolyások vizsgálata. Ugyancsak ide kapcsolódik a nyelvtudomány és a nyelvrokonság iránti érdeklődésem, a nyelvi határok kutatása, legyenek azok Magyarországon belül vagy Magyarország szomszédságában, Lengyelországban, a Német-római Birodalomban, vagy éppen a francia-német, a francia-flamand nyelvhatárok kérdése. Az ezen szakterületek iránti érdeklődésem formálódásához nagyban hozzáAz interjú a Székely Györggyel 2003. október 28-án folytatott beszélgetés szerkesztett változata. Felhasználtam ezenkívül még Székely György gépírásos önéletrajzát is. (NB)
