Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - SÁGHY MARIANNE: A lerinumi Paradicsom: szerzetesség az 5. századi Provence-ban

hajótörést szenvedtek: szeretettel terjeszti árnyas lombjait azok fölé, akiket a század sistergő heve perzsel, hogy ebben a nyugalmas menedékben fellélegezzenek Isten árnyékában. Csörgedező vizeit, zöldellő rétjeit, jó illatú virágait élvezet látni és szagolni: ez a sziget lakói számára valódi Paradicsom."

12 A „puszta" tehát, melynek dicséretébe Eucherius oly lelkesen belefogott, kimondottan jó hely volt.

13 Ezek után nem nehéz megérteni, miért özönlöttek a szerzetesek erre a nyájas szigetre: valószínű, hogy Honoratus és Caprasius is azért választotta Lerinumot, mert már híres volt remetéiről.

14 De nemcsak szerzetesek, hanem családok is szívesen költöztek a szigetekre: az illusztris családból származó Eucherius feleségével, Gallával és két fiával telepedett meg Lero szigetén 410 táján, a legkevésbé sem azzal a szándékkal, hogy önmegtartóztató életet éljen.

15 Fiait, Saloniust és Veranust 420 közül azért adta a szerzetesek közé, hogy jó iskoláztatásban részesüljenek.

16 Miután fiai szerzetesnek álltak, ő maga is követte példájukat, majd 434-ben Lyon püspökévé választották; Salonius Genf, Veranus Vence püspöke lett. Honoratus a monachizmus közösségi és egyéni formáját egyaránt megvalósította a szigeten. A remeteség a szerzetesség magasiskolája: a remeteéletet csak a legtapasztaltabb, lelkileg a legmagasabb szintre eljutott szerzetesek vállalhatták. A remetekunyhók ott álltak a coenobium mellett: Eucherius kiemeli, hogy a remeték az egyiptomi modellt utánozták: „...már nekünk is vannak szent öregeink, külön cellákban, akik az egyiptomi atyák szellemét hozzák el a mi Galliánkba."

17 Nem véletlen, hogy Eucherius fontosnak tartja megjegyezni: a provence-i szerzetesség az egyiptomi modellt követi. 410 táján Keletről egy „szkíta"

18 aszkéta, Johannes Cassianus érkezett Galliába, aki egy Marseille melletti kőbányában alapított keleti mintára két közösséget, melyet később Szent Viktor-apátságnak neveztek el.

19 Cassianus volt a provence-i monachizmus szellemi vezetője. Jól ismerte a Keletet, élt a szíriai és egyiptomi atyák között, majd Aranyszájú Szent János diakónusa volt Konstantinápolyban. Beszélgetések (Conlationes) című művében adta közzé a nagy egyiptomi és palesztinai remetékkel folytatott társalgásait, az atyák bölcsességének gyűjteményét,

20 A szerzetesi élet szabályairól (De institutis coenobiorurri) című munkája pedig a nyugati monaszticizmus alapmüve lett, melyben leszögezte a szerzetesi élet szabályait, és lajstromba szedte a nyolc főbűnt, melyek megakadályozzák a szerzetesi tökéletesség elérését, de leírta azt is, hogyan lehet harcolni ellenük és eljutni a belső tökéletességhez.

21 Cassianus elméletben és gyakorlatban is jobban ismerte a keleti szerzetességet, mint Honoratus, és így bár Honoratus alapí12 Eucherius: De laude eremi. 42. Patrologiae cursus completus. Series Latina (a továbbiakban: PL) 50., col. 710-711. Ford. Sághy Marianne. 13 J.-J. Antier: Lérins, l'île sainte de la Côte d'Azur. Paris, Editions S.O.S., 1973; J. et N. Lapeyre: Saint-Honorat, l'île des contrastes. Cagnes-sur-Mer, EDICA, 1984; L. Cristiani: Lérins et ses fondateurs. Saint-Wandrille, Éd. de Fontenelle, 1991; Les moines de l'Abbaye Notre-Dame de Lérins, Lérins, Cannes, Abbaye Notre-Dame de Lérins, 1997. 14 Ennodius: Uita b. Epiphani. Corpus scriptorum ecclesiasticorum Latinorum Academiae Vindobonensis, 6. Wien, Tempsky, 1882. 354. 15 Paulinus: Epistula. 51. PL 61., col. 417-418. 16 Eucherius: Instructionum ad Salonium libri duo. PL 50., col. 773. 17 Eucherius: De laude eremi. 43. PL 50. col. 710-711. Ford. Sághy Marianne: „Haec nunc habet sanctos senes illos, qui diuisis cellulis, aegyptios patres Gallis nostris intulerant." 18 „Natione Scytha" Marseille-i Gennadius: De viris illustribus. PL 58., col. 1059-1120. 19 Vie et mort à Marseille à la fin de l'Antiquité: inhumations habillées des V

e et VI

e siècles et sarcophages reliquaires trouvés à l'abbaye de Saint-Victor. Marseille, Atelier du Patrimoine, Paris, de Boccard, 1987; G Drocourt-Dubreuil: Saint-Victorde-Marseille, art funéraire et prière des morts aux temps paléochrétiens, IV-V siècles. Marseille, Atelier du Patrimoine de la ville, Paris, de Boccard, 1990; J.-C. Moulinier: Autour de la tombe de Saint Victor de Marseille. Marseille, Paul Tacussel, 2000. 20 J. Cassien: Conférences. Trad. Dom E. Pichéry. (Sources chrétiennes 42) Paris, Cerf, 1959-1966; John Cassian: Conferences. Transi, and pref. by C. Luibheid; introd. by O. Chadwick. New York-Toronto, Paulist Press, 1985; J. Cassianus: Az egyiptomi szerzetesek tanítása (Collationes Patrum). Szerk. Söveges Dávid-Simon Árkád. Pannonhalma, Magyar Bencés Kongregáció, 1998. 21 J. Cassianus: A keleti szerzetesek szabályai (De institutis coenobiorum). Pannonhalma, Magyar Bencés Kongregáció, 1999.