F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)

Buzás Gergely: Vitéz János érsek esztergomi fürdője és kertje

0 50 cm 45 cm 0 50 cm Vörösmárvány falburkolat töredéke az esztergomi Vármúzeum kőtárában, feltehetően a palota fürdőjének caldariumából. ra vall, hogy a nyílások belső oldala is be volt burkolva. A fürdőben fennmaradt a keleti falon egy kissé szegmensíves záradékú, 70 cm széles középkori falifülke, illetve a XLX. században vágott déli ablak mellett az egyik hasonló méretű és formájú, eredeti, középkori ablaknyílás egyik fele. Ezek szegmensíveinek görbülete - beleszámítva a belső burkolat vastagságát is - megegyezik a kőtári burkolólap töredéken lévő nyílások ívével, így valószínűnek tartjuk, hogy azok a fürdőhöz és nem a katedrálishoz tartozhattak. Hasonló vörös márványlapokkal burkolták egykor a helyiség padlóját is. Ebből ma már csak a keletre nyúló ajtó fülkéjében maradt meg egy részlet. A helyiség többi része ennél ma 56 cm-rel mélyebben van. Feltűnő, hogy a fent említett téglaporos habarcs csak az ajtófülkében lévő burkolólapok aljának szintjéig figyelhető meg a kamra falain, ez alatt a szint alatt a falat erősen lepusztult felületű andezit tufa kőtömbök alkotják. Ugyanakkor a mai járószint mégis létező szint lehetett a középkorban is, ugyanis közvetlenül ez alatt helyezkedik el egy Nagy Emese által feltárt vízelvezető csatorna. illesztési felülete őrződött meg. Ez hátrafelé rézsűzve van megfaragva, hogy a két szomszédos lap minél könnyebben és hézagmentesebben illeszthető legyen. Az egyik lap homlokfelületén, a felső részen egy foltban a fürdőben megfigyelthez hasonló, téglaporos habarcs figyelhető meg. A durván kinagyolt hátsó felületeken azonban nem ilyen, hanem egyszerű, fehér meszes habarcs található. Bár ez utóbbi keletkezhetett másodlagos beépítés során is, a téglaporos habarcsnyomok hiánya mégis arra vall, hogy a téglaporos habarcsot valószínűleg nem a lapok rögzítésére használták, hanem csak a fal szigetelésére, a lapokat pedig másféle habarccsal a téglaporos vízszigetelő vakolat fölé helyezték el. Sajnos a fürdőben az eredeti vakolatfelületek és esetleges lenyomatok nem maradtak fenn, ugyanis a fürdő belső falait borító XIX. századi kifestés eltávolításakor az alatta még részben meglévő középkori rétegeket is nagyrészt leverték, így a téglaporos vakolat is csak igen vékony rétegű, kis foltokban maradhatott meg eredeti felületei nélkül.