F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)

RITOÓK Ágnes: Szempontok a magyarországi templom körüli temetők elemzéséhez

1.4. A váz helyzete A halottak többségét hanyatt, többnyire nyújtott vagy enyhén a medencére hajlított karokkal hantolták el. A késő középkorban nemcsak Magyarországon,

39 de Európa-szerte

40 nő azoknak a temetkezéseknek a száma, amelyekben az alkarokat a hasra vagy a mellkasra helyezték, a karokat összefonták vagy a kezeket összekulcsolták. E kartartás kora Árpád-kori értelmezése (összekapcsolása a bizánci térítéssel) még további, elsősorban alapos regionális kutatásokat igényel.

41 Ezt támasztja alá és a kérdéskört különösen izgalmas megvilágításba helyezi a szegvári temetők példája. Régészetileg egyértelműen igazolható, hogy két, egymástól alig 1 km-re temetkező X. századi kis közösség eltérő gyakorlatot folytatott „kartartás szempontjából". Kérdés, hogy ha a templomépítés időszakát ugyanott érik meg, közös egyházat emelve, közös temetőbe temetkezve - utódaik karját vajon hogyan fektették volna a ravatalon? Bár néha a koponya jobbra vagy balra fordulásával kapcsolatban is felmerült a szándékosság kérdése, hamar racionális magyarázatra talált: oka lehet a föld lejtése és a váz korhadása. Az angolszász szakirodalomban „ear muff'-ként határozzák meg azokat a köveket, amelyek a koponya két oldalát támasztják azért, hogy az eredeti helyén maradva, megfelelő helyzetben várja a feltámadást.

42 I. 5. Sírleletek A temetők régészeti elemzésének egyik alappillérét a sírokban talált tárgyak képezik: viseleti vagy „közvetett" viseleti darabok (vaskések, csiholok), fegyverek, használati tárgyak stb. Összefoglaló, leggyakrabban használt megnevezésük a „sírmelléklet". E fogalom - a fenti felsorolásból következően a tényleges helyzetet nem mindig tükrözi. De éppen ez, a „közgondolkodásban" a pogány túlvilághithez kapcsolódó meghatározás az alapja annak a gondolatmenetnek, mely szerint a kereszténység tiltotta mellékletek sírba helyezését, következésképp a keresztény temetőkben a csupasz váz mellett nincs lelet.

43 A „mellékletnélküliség" toposzának hirdetői (és elfogadói) azonban feledni látszanak egy szintén közismert tényt: a középkori egyházi és világi hierarchia legmagasabb méltóságainak sírjába gyakorta belehelyezték insigniáikat vagy azok másolatát.

44 Keresztény voltukat mindazonáltal senki nem kérdőjelezi meg. A népvándorlás-kori kutatás a mellékleteket két nagy csoportba sorolja: 1. a túlvilági élethez szükséges tárgyak, 2. a nem örökíthető, a személyhez szorosan kötődő tárgyak (rang és méltóság]elző fegyverek és ékszerek). Mindkét csoportra vonatkozó feltétel, hogy a tárgyak szándékosan kerüljenek a sírba. Nem tekinti „igazi" mellékletnek a halott ruházatának egyszerű és nélkülözhetetlen elemeit.

45 39. RITOÓK 1997. 171. 40. FEHRING 1987. 89; DANIELL 1998. 118. 41. RlTOÓK 1997. 170. Regionális különbségekre és az értelmezés nehézségeire vö.: YOUNG 1977. 28-30. 42. RODWELL 1989. 164, 71. ábra; DANIELL 1998. 161. 43. A feltételezés a hazai régészettudományban a következő „eredményeket" hozta: 1. AX. század utolsó harmadában, vagy még ennél is később nyitott, s egyes esetekben akár XII. század közepéig használt köznépi temetőket „pogány" temetőkként határozták meg. 2. Törést jelentett/jelent magyarországi archeológia korszakbeosztásában: bár a „középkori" régészet - nyilvánvalóan „keresztény régészet" örökségeként - a XI. századtól vizsgálja a kőépületeket, ugyanakkor az ezekkel egykorú köznépi temetők a népvándorláskor, s ezen belül is a honfoglalás- és kora Árpád-kor régészetét tárgyaló stúdiumok tárgyai. 3. A középkori egyházi épületek feltárása során rendre elmarad a kapcsolódó temető feltárása, mint értékelhető leletet nem eredményező értelmetlen többletfeladat. Analóg jelenségekre: FEHRING 1979. 549. 44. Hazai példák: Esztergom, Székesfehérvár, Kalocsa, Visegrád - és feltehetőleg - Feldebrő. 45. WERNER, Joachim: Bewaffnung unf Waffenbeigabe in der Merowingerzeit. In: Settimane di studio del centro italiano di studi sull'alto medioevo (Spoleto) XV (1968). 96-97.