F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)
RITOÓK Ágnes: Szempontok a magyarországi templom körüli temetők elemzéséhez
Az Utolsó ítélet-ábrázolásokon a klérus és az uralkodók - vagyis azok, akiknek hatalmát szakrális eredetűnek tartották - ruházatuk és méltóság]elvényeik teljes díszében tündökölnek. Az Istentől származó hatalom birtokosait talán a „jobb felismerhetőség" okán vélték hasznosnak, hogy hatalmuk valóságos jeleivel felékesítve jelenjenek meg a végítéletkor. E feltételezést támasztja alá Durandus francia püspök magyarázata: a klerikust azért temetik el insigniáival együtt, hogy jelezzék erényeit. 46 Ezek a tárgyak egyértelműen sírmellékletnek tekinthetők. Ugyanezen ábrázolásokon a „köznép" azonban valóban meztelenül vagy csupán egy egyszerű halotti lepelbe burkolva jelenik meg Krisztus előtt. Kérdés, hogy léteztek-e egyházi előírások a halott ruházatával kapcsolatban? Szigorú tilalom alá esett a hamvasztás, hiszen ez megakadályozta volna a test feltámadását. Tiltották a halottkultusszal kapcsolatos pogány szertartásokat (halotti torokat), amelyeket még a templomok mellett is gyakoroltak. Magam egyetlen rendelkezést ismerek, ami kapcsolatba hozható a viseleti tárgyak sírba kerülésének tiltásával: A Pactus Alamannorum XVI. paragrafusának 1. és 2. pontja érték határt szabott a sírba tehető tárgyakra vonatkozóan. 47 A fentiekből következik az a régészeti adatokkal is igazolt megállapítás, hogy a kereszténység elfogadását/átvételét nem követi közvetlenül a „gazdag" temetkezések eltűnése, a templomok köré, sőt az épület belsejébe 48 ásott sírok esetében sem. A temetkezések fokozatosan szegényednek el, s ez a folyamat Nyugat-Európában éppen az ezredforduló táján teljesedik ki. Feltehetőleg ekkor vált általánosan elfogadottá az a túlvilágkép, amelyet a középkori ábrázolásokról ismerünk: a halottakat „keresztény módra" mezítelenül, egyetlen szemfödélbe csavarva temetik el. 49 Közép-Európában azonban éppen ezidőtájt kezdődik a térítés. A sírok elszegényedésének folyamata is megindul, a mélypont talán a 13. század. Az „általános európai szintet" a Kárpát-medence temetőinek nagyobb része (a régészek szerencséjére) soha nem éri el 50 . A jelenségre eleddig senki nem keresett magyarázatot. Felvethető a kunok jelenléte és térítésük lassú folyamata, mint újabb impulzus, de a viseleti tárgyak gazdag, századokat átfogó sorozata olyan temetőkből is ismert, amelyek távol feküdtek a kun szállásterületektől. 51 Európa nyugati felében több évszázados szünet után csupán a 16. században jelennek meg újra viseleti tárgyak és mellékletek a sírokban. 52 Ez az a kérdéskör, ahol a Kárpát-medencében dolgozó régész előnyösebb helyzetben van. Hiányzik, és kidolgozásra vár azonban a templom körüli temetők leleteinek tipológiája és időrendje, 53 de a halotti obulusadás szerteágazó kérdéskörének részletes feldolgozása is. 54 Mindkét téma a temető elemzések alapja lehetne nemcsak a kronológia, hanem az országhatáron túlmutató kapcsolatok szempontjából is. Az utóbbit a viseleti tárgyak tekintetében eleddig két gyűrűtípus példázza. Az ún. 46. YOUNG 1977. 66. 47. Monumenta Germaniae Historica. Leges nationum germanicorum 5/1. 1987. 25. 48. Éppen ez tette lehetővé, hogy társadalmi hovatartozás szempontból vizsgálják azoknak a körét, akik az épületen belül temetkezhettek: HASSENPFLUG 1999. 77-79. 49. DANIELL 1998. 156. Ezzel szemben a gonosztevőket teljesen öltözékben lökték a gödörbe: ugyanott 149. 50. FELGENHAUER-SCHMLEDT 1993. 229 ki is emeli ezt a különlegességet. 51. vö. RUTTKAY, Alexander: Prvky gotickej módy v odeve a ozdobách dedinského obyvatel'stva na üzemi Slovenská. Archaeologia Historica 14 (1989). 355-378 és RUTTKAY 1996. 52. FEHRING 1987. 80. 53. Csupán két kísérlet: BÓNA István: Arpadenzeitliche Kirche und Kirchhof im südlichen Stadtgebiet von Dunaújváros. Alba Regia 1978; RUTTKAY 1996. 54. Korai pézmellékletekre: KOVÁCS László: A kora Árpád-kori (1000-1141) pénzmellékletadás egyes kérdései a magyar királyság temetőiben. In: „Magyaroknak eleiről". Ünnepi tanulmányok a hatvan esztendős MAKK Ferenc tiszteletére. Szerk. PlTI Ferenc. Szeged 2000. 277-285; Kunok kapcsán: HATHÁZI Gábor: Megjegyzések a kun településhálózat megszilárdulásának kérdéseihez. In: Internationales kulturhistorisches Symposion, Mogersdorf. Eisenstadt 1996. 30-31.
