F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)

RITOÓK Ágnes: Szempontok a magyarországi templom körüli temetők elemzéséhez

nem Kárpát-medencei jellegzetesség. Az európai kutatás e sírformákat gyakran a társadalmi megbecsülés jeleként értékeli, a kőpakolás esetében azonban felmerült az alázat, esetleg büntetés lehetősége is. Megnyugtató magyarázatot erre a gyakorlatra az európai kutatás sem talált, időrendjük azonban nagyjából a magyarországi adatoknak felel meg.

31 Hasonlóan megoldatlan a szintén európai elterjedtségű

32 „faszenes temetkezések" kérdése is. Bár a magyar kutatás eddig a hiedelemvilágban kereste e szokás eredőit, a faszén vagy hamu sírba kerülésének egyaránt lehetnek liturgikus összefüggései (hamura fektetés, az arc behamvazása a ravatalon)

33 és gyakorlati indokai

34 is. A koporsó vagy a testet borító, ill. az alá fektetett szerves anyag maradványai középkori temetkezéseknél csak ritkán észlelhetők. Koporsó használatát egyéb bizonyítékok hiányában általában akkor szokás feltételezni, ha a sírban vas szöget vagy kapcsot is találtak. (Bár éppen ezekben az esetekben gyakran felmerül a hegyes vas tárgy rontáselhárító szerepe is.) Többnyire azonban maga a sírgödör és a váz állapota utal arra, hogy a halottat gondosan bocsátották utolsó útjára: A bontás során a vázhoz közeledve a gödrön belül megjelenik a koporsó - gyakran csupán árnyalatnyival sötétebb - foltja.

35 A vázat tekintve különösen a mellkas bolygatott helyzetűnek tűnő csontjai utalnak a koporsó korhadása előtt lezajlott bomlási folyamatokra. 1.3. A gödör és a váz tájolása Az elemzés során - ha bemérhető - elsősorban a gödör tájolása a mérvadó, hiszen a sír helye az utódok által meghatározott rendszerhez alkalmazkodott, a kutatás egyik célja pedig éppen e rendszer rekonstrukciója. Egy keresztény temetőben elvárható, hogy a halottakat nyugat-keleti irányban fektessék, hiszen középkori közfelfogás szerint az utolsó ítélet napján Krisztus a keleti égbolton jelenik majd meg, ezért a halottnak arccal kelet felé kell fordulnia.

36 A pontos nyugat-keleti iránytól való eltérés azonban gyakori, ha a nem pontosan tájolt templomfalak irányához igazították a temetkezéseket. Néha előfordul, hogy a szentély ívét követően ássák meg a sírgödröt, így a váz az észak-dél irányhoz közelít. Nincs azonban olyan temető, amelyben az összes vázat teljesen egységesen tájolták volna. Éppen ezért egy-egy sírcsoport, de különösen egymástól távolabb fekvő sírok feltűnően azonos irányítása - egyéb adatokkal is alátámasztva - időrendi támpont is lehet. Megszégyenítő testhelyzetként szokás értékelni a fordított tájolást

37 (a zsugorítással és a hasra fektetéssel együtt) különösen, ha ezek a sírok a temető szélén fekszenek. De éppen a temető széli, eltérő tájolású temetkezések utalhatnak a temető nyom nélkül elpusztult kerítésére,

38 s így a temető topográfiájára is. 31. DANIELL 1998. 160-161; CORDALLE, Michel: Typo-chronologie des sépultures du Bas-Empire à la fin du Moyen Âge dans le Sud-Est de la Gaule. In: Cimetière 294-295. 32. DANIELL 1998. 158-160. 33. ANGENENDT, Arnold: Die Liturgie und die Organisation des kirchlichen Lebens auf dem Lande. In: Settimane di studio del centro italiano di studi sull'alto medioevo (Spoleto) XXVIII (1982). 212. 34. Vö. 30. jegyzet 35. A gödör aljára, a koporsó mellé visszahányt föld színe és összetétele gyakran alig különbözik a bolygatatlan altalajtól, amennyiben a sírt abba ásták. Ha az árnyalatnyi eltérés észrevétlen marad, a sírgödör „padkás" jelzőt kaphat. 36. DANIELL 1998. 148. 37. DANIELL 1998. 149: St. Margaret in Combustoban feltárták az akasztottak temetőjét. A vázak vagy ellentett, vagy északdéli tájolásúak voltak. 38. Nem templom körüli temetők esetében feltételezi: BENDE - LÖRINCZY 1997. 224.