K. Vég H Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Az alapítástól az ezredforduuóig (Monumenta Historica Budapestinensia 11. kötet Budapest, 2003)

IV. A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM MŰKÖDÉSE 1957-TŐL 1987-IG - Egy évtized az intézményi és a pártvezetés összefonódásában (1972-1982)

kezelése, egyszemélyi felelős vezetővel, aki egyúttal a gyarapítással foglalkozó Könyvtári Bizottság elnöke. Feladata volt az egységes leltári és katalógusrendszer kialakítása, a gyűjtési átfedések megszüntetése, az egyes részlegek biztonságos és szakszerű működtetése.

125 A főigazgató centralizáló törekvéseit jelezte a régészeti osztályok restaurátor műhelyeinek egyesítése a Vármúzeumban, azzal az indokkal, hogy a széttagolt, osztályonkénti műhelyek gazdaságtalanul működnek, az egyesítés a korszerűsítést és a szakosítást szolgálná. Ez a terv azonban egyelőre csak terv maradt. (Megvalósítását később egy műhelybaleset sürgette meg.) Horváth Miklós a közművelődési tevékenység ellátására propaganda titkárságot állított fel, amelynek feladata volt a minél szélesebb közönségkapcsolat kialakítása az iskolákkal, az üzemek szocialista brigádjaival, tömegszervezetekkel stb., hozzájárulva a főváros a Budapesti Pártbizottság határozata szerinti közművelődési célkitűzéseinek megvalósításához. (Ennek megfelelően indította el évekre szólóan a főigazgató a szocialista szerződéskötések sorozatát a szocialista brigádokkal és néhány iskolával.) A megnövekedett ásatási munka gazdaságossága és tervszerűsége érdekében létrehozta - saját felügyelete alatt - az önálló műszaki csoportot, amelynek munkakörébe tartozott az egész intézmény műszaki feladatainak ellátása is (A Gazdasági Igazgatóság szervezetének módosítását 1974-ben hajtotta végre: két osztályra bontotta, a Pénzügyi és Üzemeltetési Osztályra.) A vezetési feladatok megosztása céljából az egy éve elhunyt Gyalmos János főigazgatóhelyettes utódjaként kinevezésre került Bertalan Vilmos, a Várostörténeti Osztály vezetője. A főigazgató rendszeresítette a vezetői és osztályértekezleteket, a félévenkénti belső ellenőrzést. Feladatként határozta meg a Szervezeti és Működési Szabályzat átdolgozását. Átalakította a Múzeum kiadványainak szerkesztését: a főigazgató elnökletével szerkesztő bizottság jött létre, a belső munkatársak mellett külső, „szakmailag és politikailag tekintélyes tagok" részvételével.

126 Az új főigazgató - legújabbkori történész volta ellenére - magabiztosan látott hozzá az óbudai régészeti ásatások átszervezéséhez is. Római és középkori „team" kutatást akart létrehozni. E célból több alkalommal tartott vitákat, „tisztázni a tudománypolitikai kérdéseket." Az eredményről az éves beszámolójelentésben így írt: „Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy bár még most sem zökkenőmentesen, de kezdik megérteni a kutatási módszert és politikai kérdéseit." Valójában azonban eddig is munkaközösségben, a különböző korszakkal foglalkozó régészek csapatmunkában végezték az ásatásokat. Igaz, Óbuda központjának szanálása, az új lakótelep építése miatt 1973 óta az eddigieknél nagyobb ütemben és szervezettebben kellett a leletmentéseket végrehajtani.

127 A legnagyobb probléma a bontások, építkezések és a régészeti kutatás időbeli összehangolása és a szükséges pénzeszközök biztosítása volt. A főigazgató ezekhez a Fővárosi Tanács támogatását igyekezett megszerezni. Az ásatási munkaközösség személyi problémáinak megoldása érdekében pedig nyugállományba helyezte Nagy Tibor vezető régészt.

128 Fontos eredmény volt a „Budapest Története" c. monográfia I. és II. kötetének megjelenése és a III. kötet nyomdába kerülése,

129 valamint a többi tudományos kiadvány munkálatainak előrehaladása. A hosszú évek óta húzódó „Budapest Régészeti és Újkortörténeti Topográfiája" centenáriumra tervezett I. kötete viszont nem készült el. Ezért - s tekintettel az egész topográfia-kérdés egy helyben állására, a munka elmaradására is - a kéziratokért előre felvett szerzői díjakat a főigazgató visszafizettette.

130 A rendteremtő lendületet fokozta a június 4-én történt betörés az Aquincumi Múzeumba. A kiállításról 135 db - köztük sok kiemelkedő jelentőségű tárgyat loptak el. A rendtartás szabályainak megszegése miatt a belső felelősségrevonás megtörtént, de a tárgyak azóta sem kerültek meg. Fontos eredmény jún. 4., 6.; Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya: Irányelvek a kapitalizmus és a szocializmus korszakával foglalkozó történeti muzeológia fejlesztéséhez. Bp. 1973. 125 111-31/146/1973. sz. főigazgatói utasítás 126 HORVÁTH MIKLÓS: A BTM strukturális változásai. 1973. márc. 23. BTM A ltsz.: M. 278-83. 127 A Fővárosi Tanács elnöke, Szépvölgyi Zoltán 1972. okt. 30-án elrendelte, hogy az óbudai lakótelep építését megelőzően a BTM végezze cl a régészeti feltárásokat. 1973-ban erre 10 millió Ft-ot biztosított. 128 BTM A ltsz.: M. 520-89. Az óbudai leletmentések történetéről, eredményeiről 1.: PÓCZY, 1976.; Horváth Miklós „Szanálás, építkezés, régészeti leletek megmentése Budapesten" címmel a Hazafias Népfront budapesti helytörténeti fórumán tartott előadásáról 1. a Magyar Nemzet 1973. okt. 17-én megjelent „Mit rejt Budapest földje?" c. cikkét. „Budapest Története" I. kötete: „Budapest történte az őskortól az Árpádkor végéig." Szerk.: GEREVICH LÁSZLÓ. Bp. 1973., 11. kötete: „Budapest története a későbbi középkorban és a török hódoltság idején." Szerk.: GEREVICH LÁSZLÓ. Bp. 1973. A III. kötet 1975-ben jelent meg Kosáry Domokos szerkesztésében, „Budapest története a török kiűzésétől a márciusi forradalomig" címmel. Az 1972-75-ös középtávú tudományos terv teljesítéséről adott jelentés szerint a régészeti topográfia I. kötete (I. és II. kerület) kéziratai 1972 decemberéig 75 %-ban készültek el. A teljes befejezést az újabb régészeti feladatok akadályozták meg. BTM KI. 347/1976. márc. 5. A régészeti topográfiai munka amelyet mint az országos munka részét az MTA Régészeti Intézete is szorgalmazott azonban szerepel az 1975-ös munkatervben, sőt az. V. ötéves tervben is. BTM A ltsz.: M. 522-89, M. 144-79.