K. Vég H Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Az alapítástól az ezredforduuóig (Monumenta Historica Budapestinensia 11. kötet Budapest, 2003)

I. A FŐVÁROSI MÚZEUM MEGSZERVEZÉSE ÉS MŰKÖDÉSE KUZSINSZKY BÁLINT IGAZGATÓSÁGA ALATT, 1887-TŐL 1934-IG - A Múzeum megszervezése és működése Kuzsinszky Bálint igazgatóságának első szakaszában (1888-1912)

ménnyel/'

2 Az Aquincumi Múzeum vendég-könyveiből megtudjuk, hogy 1899-ben már sok osztrák, német, lengyel, angol, cseh, olasz vendég megfordult itt. Sok volt a csoportos látogatás, különösen az iskolák részéről. Kuzsinszky ebben az időben már nemcsak az óbudai római kori leletek egy helyre való összegyűjtését szorgalmazta, hanem a főváros más pontján, sőt más korszakból előkerült tárgyak sorsával is foglalkozott. Ezt jelzi, hogy a Múzeum bővítését követően az volt a terve, hogy a budai várban előkerült régiségeket, így a Nagyboldogasszony-templom több, mint száz középkori kőemlékét, amelyeket közbenjárására a főváros megkapott, továbbá a soroksári Duna-ágnál felszínre jutott urnatemető leleteit is az Aquincumi Múzeumban helyezi el. Erről azonban a római kori leletek mennyisége miatt le kellett mondania. Mint írta, „a lemondás annál könnyebb volt, mert időközben a főváros közgyűlése elhatározta, hogy az 1885.évi kiállítási Műcsarnok a Fővárosi Múzeum közép- és újabb-kor részének befogadására fog felhasználtatni."

63 Végül is a várban előkerült középkori kőfaragványok a főváros múzeumába kerültek.

64 Ebben az időszakban tehát újra felmerült, majd jelentős lépéssel haladt előre a Fővárosi Múzeum ügye. Az 1896. március 18-án tartott közgyűlésen az a határozat született, hogy a Műcsarnok épületét 1897. január l-jétől ne adják bérbe, mert ebben az épületben „a Fővárosi Múzeum számára szánt, valamint a fővárosi kiállítási pavilonban lévő, s a városi múzeum számára megőrzendő kiállítási tárgyak a kiállítás után ideiglenesen elhelyeztessenek."

65 Ezek a tárgyak pedig: városképek, térképek, metszetek, tervrajzok, zászlók, festmények, szobrok. Később, az 1896. szeptember 10-i tanácsülés - a Régészeti Szakbizottmány külföldi példákra hivatkozott előterjesztését elfogadva határozatba foglalta, hogy a Fővárosi Múzeum számára az új városháza épületében biztosít helyiségeket.

66 November 13-án a Régészeti Szakbizottmány olyan határozatot hozott, amely szerint „a fővárosi közgyűlés a Fővárosi Múzeum végleges fölállítására és szervezésére fölkérendő, a mi legcélszerűbben úgy lesz teljesíthető, hogy ha a Múzeum ügyének továbbfejlesztése a már létező aquincumi múzeumból indul ki, mely a Múzeum ókori osztályát képezné és melynek mostani kezelője dr. Kuzsinszky Bálint volna a szervezési és gyűjtési előmunkálatokkal megbízandó." A Múzeum újabb osztálya ide"

: L. 10. sz. jegyzet. 63 Ua. 64 HORVÁTH, 1932. 3. A Középkori Osztály történetérc I. LÓCSY, - KUBINYI, 1964. 65 Budapest székesfőváros törvényhatósága 1896. évi közgyűléiglenes helyének a városligeti 1885. évi Műcsarnokot jelölte ki „addig, míg a Múzeum majd a főváros közepén újjáépítendő városházán végleges elhelyezést nyer."

67 Gerlóczy Károlynak az 1886ban felvetett javaslata a városházán elhelyezendő múzeumról, úgy látszik, tíz év múlva visszatért a Régészeti Szakbizottmány javaslatában. Míg folyt a Műcsarnok megszerzése a Múzeum számára, egyre inkább napirendre került a főváros egész területén előkerülő, máshol elhelyezett régiségek összegyűjtése. Már Kuzsinszky fentebb említett tervét megelőzően is találunk erre adatokat. Hampel József 1896. január 27-i, a budai palota megtekintéséről szóló jelentésében arról írt, hogy az építkezések során talált római emlékek valószínűleg Aquincumból származnak, ezért azokat az Aquincumi Múzeumba kell szállítani, míg a középkori, reneszánsz és török leleteket a Nemzeti Múzeumba.

68 A Régészeti Szakbizottmány az április 17-i ülésén a Tanács számára előterjesztést nyújtott be a Nemzeti Múzeumban lévő aquincumi régiségek visszaszerzéséről.

69 A Tanács a javaslatot elfogadta és felterjesztette a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Az alábbiakat olvashatjuk benne: „A székesfőváros közönsége 15 év óta tetemes áldozatokat hoz a régészet érdekében: a múlt évben az óbudai római ásatások területén egy stylszerü múzeumot emelt, amely a kibővítéssel és berendezéssel együtt mintegy 24000 forintba került, s öt termet és három oszlopos tornácot foglal magában. A Múzeumnak hivatása az volna, hogy azon római régiségeket foglalja magában, a melyek a hajdani Alsó-Pannónia fővárosa, Aquincum területén napfényre kerültek - s ekképp fogalmat nyújtson arról, minő volt a házi és nyilvános élet, minő az ízlés, minő az ipar egy, a római birodalom legszélső pontján virágzó városban. Az ilyen lokális jelentőségű múzeumok a tudomány szempontjából a legtanulságosabbak. Csakhogy értékük mindig attól függ, hogy mennyiben van együtt mindaz, a mi az illető körülhatárolt területen valaha előkerült s megmentetett." Korábban a Nemzeti Múzeumba jutottak az óbudai római leletek, közülük ezúttal csupán az amfiteátrumban és az 1881-1886 közötti papföldi ásatásokon - a főváros költségén - feltárt leletek, továbbá a filatori védgát 1881. évi építkezésénél és a főváros területén más közmunkák során előkerült emlékek átengedését kéri. „Az aquincumi múzeum ... sokat nyerne ezen műemlékek átengedésével, mert legalább arra hivatkozhatnék, hogy az a mi a környezetében seinek jegyzőkönyve, 115.; 349. hat. «• BFL. tV. 1407.b., VIU.836/1880., VII. 17406/1896. "

7 a.b.: Budapesti múzeum. ArchÉrt 16 (1896) 444. <

>s Hampel József jelentése. MNM lt. 47/1896. 69 BFL. IV. 1407.

b., VIII.836/1880., 17405/1896.