K. Vég H Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Az alapítástól az ezredforduuóig (Monumenta Historica Budapestinensia 11. kötet Budapest, 2003)

III. A MÚZEUM TEVÉKENYSÉGE 1947-TŐL 1956-IG - A Budapesti Történeti Múzeum ismét a főváros intézménye

menyben. Az erről készült jelentés

203 szerint a vizsgálat célja „megállapítani, hogyan végzi tudományos és népművelési feladatait a Múzeum, milyen segítséget kap felső szerveitől ezek elvégzéséhez és javaslatokat tenni további tevékenységre." A vizsgáló bizottság tagjai: Patek Erzsébet (Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya helyettes vezetője, Castiglione László (MTA II. osztályának előadója), László Gyula egyetemi tanár, Radocsai Dénes (Szépművészeti Múzeum osztályvezetője), Wellmann Imre (Budapesti 1. sz. Állami Levéltár vezetője), Párducz Mihály (Magyar Nemzeti Múzeum osztályvezetője), valamint a Fővárosi Tanács Népművelési Osztályának 3 munkatársa és a XX. kerületi Tanács Népművelési Osztályának vezetője. A vizsgálatot a Fővárosi Tanács Népművelési Osztályától dr. Bene Lászlóné vezette. A vizsgálatról készítettjelentés részletesen elemzi az intézmény helyzetét, a problémákat és javaslatot tesz ezek megoldására. Az alábbiakban részletesen ismertetjük a megállapításait. A „Személyi, szervezeti feltételek, irányítás" c. fejezetben a jelentés megállapította, hogy „az intézmény vezetése, tudományos irányítása Gerevich László főigazgatónál jó kezekben van ... néhány év alatt úgyszólván a semmiből hozta létre a Vármúzeumot", viszont „erősödő hiányosság, hogy a főigazgató mellett igen kevés a nagy összefüggéseket is tisztán látó, vezetésben tehetséges szakember." Ezért a főigazgató a vezetéshez nem kap komoly támogatást és túlterhelt. Helyettese Szilágyi János, a Régészeti Osztály vezetője, aki ugyan jól képzett szakember, de „mint intézményvezetőhelyettes nem állja meg a helyét." Ezért a bizottság javasolta egy függetlenített igazgatóhelyettesi állás létesítését. Az igazgatóhelyettes feladata lenne a gazdasági ügyek és az adminisztráció irányítása és a tudományos munka gyakorlati feltételeinek megteremtése. Az intézmény gazdasági helyzetét a bizottság megfelelőnek találta. Szabályosnak látta a tervkészítés menetét, de tartalmi hibákat talált: az egyes dolgozói tervekben bizonytalanság, sőt érdektelenség is mutatkozik, több olyan tudományos feladatot is beterveztek, amivel egyáltalán nem foglalkoznak, de néhol nem szerepel olyan téma, amivel viszont foglalkoznak. Hiányosság, hogy nincs az intézménynek „írásban lefektetett perspektivikus" terve, amelyben a beruházások mellett a tudományos feladatok is szerepelnének. A bizottság javasolta ennek elkészítését. Megfelelőnek találta a tervellenőrzés módját (tervfelelős szerepe, negyed-évenkénti helyszíni ellenőrzés), de a munkanaplót a ritka ellenőrzés miatt formalizmusnak tartotta. A káderhelyze203 BTM A ltsz.: M. 290-83. 204 Ezt a feladatot a későbbi évek, évtizedek során többször tet vizsgálva megállapította, hogy „a Múzeum, a dolgozók létszámát tekintve, viszonyítva más hasonló intézményekhez, jól ellátott." Probléma a szakmai felkészültségben, a munkaerőelosztás osztályok közötti aránytalanságában, a Múzeum széttagoltságában van. A bizottság javasolta az aránytalanságok kiküszöbölését és az Újkori Osztály létszámának bővítését, hogy „nagyobb mértékben foglalkozhassanak a legújabbkor és a szocializmus építése korának anyaggyűjtésével, kutatásával." A tanácsi irányítással kapcsolatban megállapította, hogy a Múzeum Fővárosi Tanács felügyelete alá kerülésekor a Népművelési Minisztérium „nem határozta meg részletesen a Tanács irányításának körvonalait." Ez is oka, hogy „a Tanács még bizonytalan az intézmény vezetésében." Ugyancsak pozitív jelenségként értékelte, hogy a Fővárosi Tanács tűzte ki programként és támogatja a főváros történetének megírását, továbbá gondoskodik az intézmény működésének anyagi fedezetéről. A tudományos és népművelési tevékenységben azonban még gyenge a kapcsolat. „Élénkebben kell érdeklődnie a Népművelési Osztálynak az intézet tudományos munkája, propagandája, ismeretterjesztő tevékenysége iránt. Az intézet dolgozóinak többsége nem lát mást a Tanácsban, mint adminisztratív igazgatási felsőbb hatóságot, tartalmi irányítást nem is képzel el részéről. A Tanács Népművelési Osztálya olykor alapot is ad e nézetre. ... Nem kielégítőek a Tanács reagálásai a Múzeum terveire, jelentéseire." - állapítja meg a jelentés. A Népművelési Minisztérium irányító szerepét szakszerűnek, gondosnak ítélte, de hibának rótta fel, hogy a szakirányítást a Főosztály a Múzeum felett közvetlenül és nem a Tanácson keresztül gyakorolja. A bizottság célként fogalmazta meg, hogy „a Főosztálynak és a Tanácsnak együttműködve olyan irányban kell fejleszteni a Múzeumot, hogy saját feladatkörének megoldása mellett képes legyen módszertani segítséget nyújtani várostörténetben a vidéki múzeumoknak."

204 A jelentés szerint a MTA-val ill. egyes bizottságaival a Múzeumnak jó a kapcsolata. Az együttműködés a „Budapest Története" kutatómunkájában és a terv-ásatásokban valósul meg. A jelentés „Tudományos tevékenység" c. fejezete osztályokra lebontva rögzíti e tárgyban a vizsgálat tapasztalatait. A Régészeti Osztállyal kapcsolatban megállapítja, hogy a római kor „a legjobban ellátott és kiművelt terület," viszont az őskor, népvándorlás- és honfoglaláskor „gyengén ellátott és gyengén működő". Hiányosságot tapasztalt a bizottság a leltározás, raktározás, szakember-ellátottság, az ásatások, a restaurátorműhelyek felszereltsége, a kitűzték, az 1980-as években úgy, hogy a BTM irányítsa országosan a várostörténeti kutatásokat.