Bencze Zoltán - Gyulai Ferenc - Sabján Tibor - Takács Miklós: Egy Árpád-kori veremház feltárása és rekonstrukciója (Monumenta Historica Budapestinensia 10. kötet Budapest, 1999)

Takács Miklós: Lakóház-rekonstrukciók az Árpád-kori telepkutatásban (Tudománytörténeti áttekintés)

ben talán Ughy István rekonstrukciós látképe

25 (8. kép) közelítette meg leginkább az egykori valóságot, mivel azon egymás mellett láthatóak földbe ásott padlójú, és föld felszíni házak. A részletek tekintetében azonban e rekonstrukció sem mentes a problémáktól, így a rajzon egyosztatú föld felszíni házak láthatók, amire az Árpád-kori telepásatások eddig még nem szolgáltattak biztos példát. Hiszen még Ilon Gábor Pápa-hantai feltárásán is, amely feltehetően a rajz előképéül szolgált, egy olyan alapozóárkos épület részletét sikerült kibontani, amely legalább kétosztatú lehetett.

26 Másrészt - talán szintén a Pápa-hantai feltárás hatására - Ughy István rekonstrukciós látképén igen kis alapterületű veremházak láthatók. Méreteiket talán az szemlélteti leginkább, hogy oromfaluk csúcsát megalkotójuk alig rajzolta a közöttük ábrázolt emberek fejénél magasabbra. Harmadrészt, a látképen a négy ház igencsak közel áll egymáshoz. E szoros elrendezés azonban óhatatlanul is felvet egyelőre még megválaszolhatatlan telepszerkezeti, illetve időrendi kérdéseket. Elsősorban azt, hogy tényleg azonos korban álltak-e a régészeti időrend szempontjából egykorú, azaz a Pápa-hantai lelőhely esetében a X-XI. századra keltezhető házak. Végezetül, régészeti leletekkel (egyelőre még legalábbis) nem támasztható alá az egyik veremház tetőszerkezetét áttörő kémény Árpád-kori létezése. Ughy István rekonstrukciójának egy fontos tanulsága, hogy a rajzon szereplő veremházak felépítménye félreérthetetlenül tükrözi azokat a megoldásokat, amelyeket Méri István rögzített a Kardoskút-hatablaki ásatás közleményében, 1964-ben, azaz, még 35 év múltán is Méri István elgondolásai jelentik azt az alapot, amelyről egy-egy elemzésnek ki kell indulnia. Sajnos azonban a különböző rekonstrukciók összehasonlítása nyilvánvalóvá teszi azt is, hogy Méri István rajzainak folyamatos újrafogalmazása bizonyos mértékig az uniformizálódás, a kutatás megmerevedésének irányába hatott - megalkotójuk szándéka ellenére. Hiszen jelentős különbségek fedezhetők fel például a Méri István által rekonstruált Kardoskút-hatablaki, illetve a Mezőgazdasági Múzeum kiállítása számára készített „átlagház" tartóoszlopainak rendszere, tetőszerkezete, stb. között. Bebizonyosodott továbbá, hogy a Méri István közleményeiben utalt tipológiai sokféleség egyáltalán nem tekinthető elszigetelt jelenségnek. Hasonlóra ugyanis a korabeli Magyarországnak minden olyan régiójában van adat, ahol telepfeltárások folytak. A kutatásnak ez esetben is az újabb adatok bevonása, azaz további házak feltárása és közlése adta, adhatta meg a továbblépéshez szükséges lendületet. így például a Visegrád-várkertdűlői,

27 a Kernend (Kamendin, Szlovákia)-kiskukoricási,

28 ^UGHY 10. tábla. 26 ILON 297-306, és különösen 2. ábra. 27 KOVALOVSZKI 1986. 3. alaprajz (17., 26. obj.) 28 NEVIZÁNSZKY 1982. 5, 7. t. (14/77 ill. 83/88. obj.)