Bencze Zoltán - Gyulai Ferenc - Sabján Tibor - Takács Miklós: Egy Árpád-kori veremház feltárása és rekonstrukciója (Monumenta Historica Budapestinensia 10. kötet Budapest, 1999)
Takács Miklós: Lakóház-rekonstrukciók az Árpád-kori telepkutatásban (Tudománytörténeti áttekintés)
vagy a Tatabánya-dózsakerti 29 feltárásokon olyan kőkemencés veremházak maradványait sikerült kibontani, amelyek bejárata a kemence melletti sarokban nyílott. 30 Egy további újdonság volt e házak esetében az is, hogy gödrük általában igen mély, azaz, padlószintjük mélysége alapján nem a „félveremház", hanem inkább a „veremház" kategóriájába sorolandók. (Bár, mint azt Méri István már 1952-ben, de máig ható érvénnyel megjegyezte, 31 e két kategória közötti határ igencsak elmosódik.) A kőkemence melletti bejárattal rendelkező veremházról a magyar kutatásban elsőként egy tudománynépszerűsítő folyóiratban Vékony Gábor jelentetett meg rekonstrukciós rajzot (9. kép) a tatabányai feltárások eredményeinek rövid ismertetése során. 32 E rekonstrukció minden valószínűség szerint nem az elkészült, álló építményt szemlélteti, hanem annak félkész, a mai építőiparból kölcsönzött szakkifejezéssel élve „szerkezetkész" állapotát. így egyfelől fontos újdonságnak tekinthető az, hogy a Kaszás József által készített rekonstrukciós rajzon nem két, hanem négy felmenő falat látni, azaz a felépítmény tervezője olyan sátortetővel számolt, amely sehol sem támaszkodik a talajra. Másfelől azonban túl kevés figyelmet fordított a rajz készítője arra, milyen súlyokat kellett megtartania az oldalfalaknak, illetve a tetőszerkezetnek a falazati, illetve tetőfedő anyagok miatt. Tehát Méri István rekonstrukcióival ellentétben a Vékony Gábor és a Kaszás József által „újjáálmodott" házon elsikkadt az, hogy az egyes szerkezeti elemek, illetve az építőanyagként felhasznált föld súlya miatt az oldalfalak egészen egyszerűen nem állhattak a veremház gödrének a szélén. Továbbá a rekonstrukciós rajz szerint a veremház gödrének szélébe vert karók is minden bizonnyal kidőltek volna helyükről a rájuk nehezedő nyomás miatt. Feltehetően nem elsődlegesen e szempont motiválta Vaday Andreát, amikor a Szimonova Eugénia és Erdélyi István által feltárt, és általuk a IX-X. századra keltezett gergetyiugornyai telep 4. számú telepjelenséget oly módon rekonstruálta, hogy rajzán (10. kép) a nyeregtető karóit a ház gödrétől meglehetősen távol helyezte el. 33 Joggal feltételezhető ugyanis, hogy a tetőszerkezet ilyen rekonstrukciójával elsősorban a a telepjelenség gödrének keskeny és hosszúkás alakjából adódó nehézségeket igyekezett kiküszöbölni. Eljárása ennek ellenére is egy, a magyarországi középkori régészetben első alkalommal megfogalmazott felismerést takar. Azt, hogy egy-egy veremház gödrének nagysága nem feltétlenül azonos az épület teljes alaprajzi kiterjedésével. Az 29 VÉKONY 1988. 284. 30 A néprajzkutató szemével elemezte ezen alaprajzi típust BALASSA. 1989. 68-69. (a dolgozat címével ellentétben a felsorolt veremhazak mind a Kárpát-medence nyugati ill. északnyugati részén kerültek elő!) 31 MÉRI 1952.58. 32 VÉKONY 1980. 29. old. számozatlan ábra.. 33 ERDELYI-SZIMONOVA 295., 7. ábra.
