Bencze Zoltán - Gyulai Ferenc - Sabján Tibor - Takács Miklós: Egy Árpád-kori veremház feltárása és rekonstrukciója (Monumenta Historica Budapestinensia 10. kötet Budapest, 1999)
Takács Miklós: Lakóház-rekonstrukciók az Árpád-kori telepkutatásban (Tudománytörténeti áttekintés)
lönösen a Kisalföld északi felében, így a szlovákiai közlemények alaprajzai és leírásai igen fontos forrásbázist jelentettek. Az alább ismertetendő rekonstrukciós munka során is, különlegesen fontos szerep jutott a MagyardiószegVinceháza 62 (szlovákul: Sladkovicovo-Nove diely) nevű lelőhelyen feltárt veremháznak. 63 Ezen objektumnál ugyanis két egymással derékszöget bezáró oldalhoz is csatlakozott kis árok, úgynevezett nyúlvány, 64 ami az újjáépítést megtervező Sabján Tibort igen fontos következtetések levonásához, illetve azok ellenőrzéséhez segítette hozzá. Végezetül hiba lenne a szovjetorosz kutatást is oly módon aposztorfálni, mintha kizárólag a bemutatott boronaház lenne az egyetlen rekonstrukciós elképzelés. Hiszen például a novotrojickoei (Ukr.) feltárást közlő Ljapuskin három veremházról is közzétett olyan rajzi rekonstrukciót 65 (25. kép), amelyen a felépítmény vonatkozásában nem vethetők fel statikai kifogások. Sőt, Sabján Tibor alábbi elemzése miatt külön is ki kell emelni, hogy mindhárom esetben a nyeregtető alsó, talajra támaszkodó szélei a ház gödrétől mintegy fél méter távolságra kerültek. A feltárt házmaradványok rekonstruálása iránti érdeklődés Szlovákián kívül kimutatható még a mai Románia nyugati, illetve Kis-Jugoszlávia északi részén is. így a Partiumban fekvő bihari várban, az 1970-es években ásató S. Dumitrascu egy rekonstrukciós rajzot is közzétett egy általa a VIII-IX. századra keltezett veremház felépítményéről. 66 (24. kép) Rekonstrukciója szerint a nyeregtetővel fedett háznak csak egyetlen olyan oldala volt, ahol a tetőszerkezet a talaj felszínére támaszkodott, és e keleti részen a tető lezárása messze túlnyúlt a verem szélének vonalán. Másrészt viszont - ami a közölt, szűkös dokumentáció alapján legalábbis kétségesnek tűnik - a 4/1979-es házat nyugatról egy olyan oldalfal zárta le, amely legalább másfél-két méter magasságú volt, és azt egy ablaknyílás is áttörte. (A perspektivikus rajzon nem könnyű a pontos méreteket leolvasni, az azonban nem lehet vitás, hogy e fal a vele derékszöget bezáró oromfalon lévő ajtó nyílásának tetejéig felnyúlik.) Az ásatási alaprajz, illetve rekonstrukcióból sajnos nem derül ki e feltételezett falazat anyaga, a legkézenfekvőbb megoldásként felmerülő tapasztott sövényfalnak pedig a ház gödrének nyugati széle mellett feltárt két vagy három karó (a publikációban található két alaprajz e ponton eltér egymástól!) helye, illetve csekély száma határozottan ellentmond. Áttérve KisJugoszláviára: megállapítható, hogy Nebojsa Stanojev oly módon foglalta össze a Vajdaság, azaz a középkori Délmagyarország Árpád-kori telepfeítá62 E lelőhely dűlőnevének magyar névformáját közli: LISZKA 156. 63 TOCÍK 1992.144. ábra. 64 Alapos elemzésnek vetette alá a veremházak e részét, matematikai módszerek bevonásával Szentgyörgyi V. Eredményeinek rövid közlése: BUZÁS-SZENTGYÖRGYI17-18. 65 LJAPUSKIN 110-114. ábra. Ábrái egy részét újraközli: HENSEL 489. 366. ábra. 66 DUMITRASCU 1994. 328. 83. ábra.
