Bencze Zoltán - Gyulai Ferenc - Sabján Tibor - Takács Miklós: Egy Árpád-kori veremház feltárása és rekonstrukciója (Monumenta Historica Budapestinensia 10. kötet Budapest, 1999)
Takács Miklós: Lakóház-rekonstrukciók az Árpád-kori telepkutatásban (Tudománytörténeti áttekintés)
öblösödnek. A felsoroltakkal ellentétben azonben a korabeli országterület belső részein eddig még csak két dunakanyari, azaz az erdőkben gazdag Pilis tőszomszédságában fekvő lelőhely (Esztergom-Szentgyörgymező, illetve Visegrád-Várkertdűlő) esetében jelent meg híradás arról, hogy egy-egy veremház gödrének oldalfalain faszerkezet nyomait sikerült megbízható módon rögzíteni. 58 Másrészt viszont az sem elhanyagolható tény, hogy már mind a Dunántúlról, mind pedig az Alföldről vannak régészeti adatok földbe nem ásott padlójú borona-, illetve talpasházra. (Balatonszentgyörgy I. sz. téglagyár, 59 Tiszasziget-Ószentiván, VIII. lelőhely) 60 Végezetül, talán nem felesleges itt ismételten utalni Cs. Sós Ágnes házrekonstrukcióira. O ugyanis két esetben is boronaházként rekonstruálta az általa feltárt Zalavár-kövecsesi lakógödrök felépítményét (12., 14. kép). Az erdélyi havasok esztenáinak boronaházait alapul vevő rekonstrukciójában azonban a vízszintes szálfák alsó sorát nem a verem aljára, hanem annak szélére helyezte, tehát összefoglalva: a vizsgált rekonstrukció szerkezeti hiányosságai alapján nagy valószínűséggel arra következtethetünk, hogy P. A. Rappaport, illetve A. Habovstiak rajza aligha hordoz olyan tanulságokat, amelyek az Árpád-kori Magyarország területére vonatkoztathatóak lennének. A szlovák településrégészet eredményeinek ismertetése során mindenképpen érdemes megjegyezni azt, hogy a földbe ásott boronaház gondolata természetesen nem korlátozódott az Árpádkorra, hanem rendszeresen feltűnik a VI-IX. századra keltezhető veremházak felépítményének rekonstruálásában is. Sőt, tény az is, hogy a szlovák régészetben a földbe ásott padlójú boronaház gondolata először nem is az Árpád-kort elemző A. Habovstiaknál adatolható. Hiszen egy földbeásott padlójú boronaház rekonstrukciós rajzát már Bohuslav Chropovsky is közzétette 61 (23. kép) egy 1970-ben megjelentetett, és fentebb már hivatkozott összefoglalásában. E rajzon azonban egy olyan, IX. századi veremház felépítménye látható, amelynél a talpborona nem a verem aljában, hanem a gödör szélén áll. E pozitívummal ellentétben azonban az sem hagyható említés nélkül, hogy - statikai szempontból egyáltalán nem megnyugatóan - az alsó boronák a ház gödrének pontosan a széleire támaszkodnak. Rendkívül egyoldalú képet rajzolnánk azonban a Kárpát-medence északi részén folytatott Árpád-kori telepkutatásokról, ha említés nélkül hagynánk azon tényt, hogy a szlovák régészek - a boronaház-elmélethez való ragaszkodásuk ellenére is igen nagy munkát végeztek számos Árpád-kori település feltárása révén, kü58 A földbe ásott padlójú boronaházakra vonatkozó (egyes ungi, beregi esetekben meglehetősen bizonytalannak tűnő!) adatokat, utalásokat összegyűjtötte: FODOR 1994. 424-426. 59 MÜLLER 1972.196-197. 60 FODOR 1994. 424. 61 CHROPOVSKY 1970. 130. A „szláv régészetre" e rekonstrukció azáltal is tudott hatást gyakorolni, hogy azt szerzője is újrafogalmazta, más, így pl. a németországi Dessau-mosigkaui feltárások veremház-alaprajzaira hivatkozva: CHROPOVSKY 1989. 201. felső ábra.
