Zoltán Bencze - György Szekér: Das Paulinerkloster von Budaszentlőrinc (Monumenta Historica Budapestinensia 8. kötet Budapest, 1993)
A XV. század végi bővítések, átalakítások
kel. A háromhajós új templomtól északra kialakított új kolostor alaprajzában megjelenő folyosókkal övezett kettős udvar — az északi négyzetes új kerengő és a korábbi templomhajó területén kialakított kelet-nyugati irányba nyújtott kisebb udvar — funkcionális magyarázata a korábbi templomszentély helyén felépített új kápolnával függ össze, minden bizonnyal ez a kápolna fogadta be Remete Szent Pál testereklyéjét. A kettős udvar és a folyosórendszer segítségével választották szét a kolostori e x * r * * 221 részeket a zarándokok által is járható részektől. A korábbi templomszentély helyén emelt új „Remete Szent Pál-kápolna" a nyolcszög négy oldalával képzett keleti záradéka, az ún. „tengelysarkos" (vagy tengelytámpilléres) megoldás — vagyis az, hogy a hossztengelybe nem egy poligonoldal közepe, hanem két oldal találkozási pontja, egy sarok esik — szintén alkalmas stiláris összefüggések megvilágítására. A tengelysarkos térformálási gondolat a XIV. század második felében a közép-európai régió építészetében az egyik legfontosabb kísérlet. A tengelysarkos alaprajzi forma felfogható „redukált centrális formaként", ahogy minden sokszögzáródas is, azonban a térérzet dinamikusabb azáltal, hogy nem fal222 mezőt, hanem falsarkot látunk tengelyben. Ilyen szentélymegoldás figyelhető meg a pöstyéni johannita templomnál, ahol a keleti rész a hatszög 223 négy oldalával képzett, vagy a sárospataki ferences templom 14. század végén bővített szentélyénél, 224 és a délről hozzáépült klarissza kápolnánál, ahol szintén a hatszög négy oldalával képzett a 225 szentélyzáradék. Megjelenik a tengelysarkos for226 227 ma továbbá az iglói, a bátmonostori, a csenge228 , lf .. 229 ! .230 r , * ..-231 n, a balfi, a zsolnahtvai, a felsosajoi, a 232 233 234 lekenyei, a csíkrakosi, a zborói templomoknál és a kassai Szent Erzsébet-dóm mellék- szenté235 lyenél (26. kép). A pöstyéni és a zborói szentélybővítmények, valamit a kassai melíékszentélyek „átlós" komponálása, kapcsolódva a tengelysarkos megoldáshoz, a XIV. század második felének egyik legizgalmasabb téralkotási kísérletét jelentik. 236 Magyarország környezetében is általános a tengelysarkos térformálás: a karintiai St. Veit a.d. Glan-i klarissza templomnál a hatszög négy oldalával záródik a szentély, 237 a csehországi Kolin plébániatemplomnál a háromhajós körülj áros szentély fej főszentélye a hétszög négy oldalával képzett, a prágai Tyn-templom főszentélye a nyolcszög négy 239 m oldalán emelkedik, de ez a forma jelenik meg ugyancsak Prágában a tízszög hat oldalával a Retê240 zi Szűz Maria Mennybemenetele-templom szentélyén 241 , vagy összetett formával a landshuti Szent Lélek és a salzburgi ferences templom esetében is. (36. kép) Az, hogy Budaszentlőrincen Remete Szent Pál ereklyekápolnáján is megjelenik a korszak egyik legkorszerűbb építészeti gondolata, szintén a királyi donációra utal, a kápolna tengelysarkos záradéka és az új templom háromhajós formája jelzi az egykori épületegyüttes minőségét annak ellenére, hogy az alapjáig elpusztult. A részletek is ezt az igényességet tükrözik, a háromhajós templom főszentélyboltozatának zárókövei nagy valószínűséggel azonosíthatóak. Az egész templom boltozott volt, bordás keresztboltozatokkal, talán a Remete Szent Pál-kápolnán a hálóbotozat is megjelent már (37-38. kép). A XV. század végi bővítések, átalakítások A valószínűleg folyamatosan fejlődő budaszentlőrinci kolostoregyüttes 15. század végi építkezéseiből két részlet kívánkozik kiemelésre (39. kép). Az egyik a Budai Kovács Márton által építtetett kápolna. 242 A kápolna a déli mellékszentély sarkához igazodik keleten, az alaprajzi adottságoknak megfelelően a sokszögzáródás is módosul, de a belsőben a boltozat már szabályos formában épülhetett, mert a megfelelő helyen a korábbi kerítésfalat alapként felhasználva, támpillér emelkedett, hasonlóan a sarkokhoz és a déli oldal közepéhez. A kápolna tipikus későgótikus alkotás lehetett, lépcsőzetes külső támpillérekkel, nagyméretű mérműves ablakokkal, gazdagabb rajzolatú boltozattal. A 15. században már általánosan elterjedtek a különböző templomok mellé épített magánkápolnák, szerzetesi templomoknál csak a sárospataki 243 és a homonnai 244 ferences templomok hajójához csatlakozó kápolnákat említjük példaként, vagy a bajcsi pálos kolostor Kanizsai Dorottya által építtetett kápolnáját 245 A másik fontos momentum a Remete Szent Pál-kápolna átépítése 1486-1492 között. 246 Ekkor a korábbi, a nyolcszög négy oldalával záródó keleti részt elbontják és a nyolcszög oldalaival új lezárást
