Zoltán Bencze - György Szekér: Das Paulinerkloster von Budaszentlőrinc (Monumenta Historica Budapestinensia 8. kötet Budapest, 1993)
A XVI. század eleji építkezések - Jegyzetek
emelnek. Valószínűleg a kápolna szakaszolását megváltoztatják, a korábbi két nyújtottabb boltmező helyén három szabályos nyolcszögoldalakkal képzett szakaszt alakítanak ki, talán csillagháló-boltozattal. A XV. század végére kialakult állapot így keleti oldalról már rendkívül változatos, gazdag képet mutatott a különböző magasságú és kiképzésű sokszögzáródású szentélyekkel (40—41. kép). A XVI. század eleji építkezések II. Gergely rendfőnöksége idején épült fel az új főszentély a sekrestyével, és a gyűlésterem 247 (42. kép). Az új szentély építésekor a korábbi főszentélyt teljesen, a mellékszentélyeket részlegesen elbontják. A feltárt támpillérek ritmusa jelzi, hogy az új szentély a régi diadalív vonalától indult, a régi főszentély északi és déli falának külső oldalán, a négy szakaszon épült, keleten sokszögzáródással. Az előkerült vállkő és csomóponti töredékek arra utalnak, hogy az ekkor épült boltozat gazdag kiképzésű, csillagháló rajzolatú lehetett, a vállaknál a bordák villás átmetszéssel indultak, a bordaprofil jellegzetes későgótikus ún. szarvasborda. Az új gyűlésterem lokalizálható arra a „sokszögű építményre", mely a keleti szárny bővítményeként a korábbi priori kápolnák helyén épült. 248 Szerencsés módon a szabálytalan alapfalakon két helyen is megmaradtak egy külső lépcsőzet első fokainak töredékei. A lépcsőfokok homlokoldalainak meghosszabbításai szabályos ötszög sarkával egyező szöget zárnak be. A kiszerkeszthető ötszög azonban nem illeszthető a kolostor keleti szárnyának vonalához, oldala nem párhuzamos azzal, így a lépcsőfokok által megadott két oldal nem lehet szomszédos, köztük kívánkozik még egy, tehát az építmény tízszögű volt. Az alapfalakra felszerkesztett tízszög már jól kapcsolódik a keleti szárny vonalához úgy, hogy a tízszög két oldala belesimul a szárny keleti falába, nyolc oldallal képezve a külső tömeget, alapraj zilag érdekes módon szintén tengelysarkos helyzetben. Az alaprajzi helyzet és forma hasonlósága alapján a XIII. századi angliai sokszögű kapta1 an termek juthatnának eszünkbe óhatatlanul, ha az időrendünk nem egyértelműen a XVI. század elejére utalna. A centrális építészeti gondolatok mindig jelen voltak a gótikus építészetben, s a XV. század végén, XVI. század elején is számos előfordulásuk ismert, mint például a meissenheimi Schlosskirche szentélyének keleti, a tízszög hét oldalával 250 képzett záródása (43. kép). Csak sajnálhatjuk, hogy nem maradt meg ez az épület, mert részleteiben is rendkívül gazdag lehetett, kulcsfontosságú emléke a magyarországi későgótikának; jelzi azt, hogy a legszínvonalasabb építészeti megoldások is jelen vannak. A XVI. század elejére kialakuló hatalmas kolostor együttes (44-45. kép) gazdag építészeti kialakítását jelzi, hogy legalább 11 különböző méretű és profilú borda fordul elő a későgótikus átépítések anyagában (46. kép). Az általunk adott kép még mindenképpen vázlatos, bár teljes sosem lehet, de a további feltárások, az előkerült építészeti kőtöredékek feldolgozása még számos lehetőséget kínál arra, hogy az egyetlen magyarországi alapítású szerzetesrend főkolostorát jobban megismerhessük, tovább gazdagítva a középkori Magyarország építészetének történetét. JEGYZETEK 1. Gyöngyösi 1988, 37-38, caput 3-4. 2. Györffy 1987, 356., 399-401. 3. Mályusz 1971, 257-258. 4. Török 1990, 84. 5. Gyöngyösi 1988, 42, caput 8; a kolostor romjai a mai Kesztölc-Klastrompusztán találhatók, vö. Horváth I.—H. Kelemen M.—Torma I.: Komárom megye régészeti topográfiája, Esztergom és a dorogi járás, Magyarország Régészeti Topográfiája 5. Bp. 1979, 234-237.; a régészeti eredményekről: Kovalovszki J.: A pálos remeték Szent Kereszt-monostora Klastrompusztán. Műemlékvédelem XXVI. 1992/2. 111-116. 6. Török 1990, 86. 7. Péterffy C.s Sacra concilia ecclesiae romanocatholicae in regno Hungáriáé celebrata ab anno Christi MXVI ad annum MDCCXV. Viennae, MDCCXLII (1742) 87. 8. Szántó K: A katolikus egyház története I. 2. kiad. Bp. 1987, 384.; Török 1990, 87. 9. Katona 1782, 398.; Gyöngyösi 1988, 43-44, caput 10.
