Kaba Melinda: Thermae maiore legionis 2. Adiutricis (Monumenta Historica Budapestinensia 7. kötet Budapest, 1991)

A Thermae maiores fűtése

A hypocaustum fűtés bemutatott ábrázolásával részben megegyezik az aquincumi Thermae maiores fűtése, részben más építészeti megoldást is alkalmaztak. A therma feltárt termei közül tizenhárom helyiségben találtunk hypocaustum fűtést: a 3-4. sz. helyiségekben, a 9. sz. apodyteriumban, a 31. sz. folyosóban, valamint a 30. és 35. sz. sudatoriumokban, a 33-34. sz. és 40-41. sz. tepidariumokban, a 38. sz. helyiségnél, a 43. sz. caldariumban és a 44. sz. alveusnál. A hypocaustumokpraefumiumainak oldalfalait nagyméretű kőblokkokból rakták. Az íves lezárást ugyancsak kőblokkokból faragott kövekből építették. Feltehetően e fölött mindenütt még egy sor ugyancsak íves kialakítású tégla is követte a kőből készült áthidalást. Ezt a megoldást csak egy helyen találtuk, a 40. sz. tepidarium nyugati falában, ahol a rekonstrukciókor in situ meghagytuk a téglaív részletét. Praefurniumok a 30. sz. sudatorium nyugati oldalánál és a 33. sz. tepidarium ugyancsak nyugati oldalánál voltak, valamint a 43. sz. caldariumnál délen és 44. sz. alveusnál. Ezek mind íves befedésűek voltak. A praefurnium szájához épült csatornafalak töredékes faragott, erősen átégett tömbjeit találtuk a 43. sz. caldarium déli falánál bolygatott rétegben (76. kép) és a 44. sz. alveus ugyancsak déli falánál. A Thermae maiores hypocaustumos termeibe meleg levegőt áteresztő nyílások biztosították az egyenletes meleget. Ezeknek a nyílásoknak a formája három, különböző építészeti megoldásban készült. 1. A nyílás falai a helyiség falával azonos kváderkövekből készültek, a boltíves lezárást téglából építették. Ilyenek a 33. sz. és 34. sz. tepidariumok déli falában levő két-két nyílás nyugatról kelet fele és tükörképeként keletről nyugat fele. Előbbiekkel megegyező a 40. sz. és 41. sz. tepidariumok déli falában levő három-három nyílás, valamint a 35. sz. sudatorium nyugati falának melegáteresztő nyílása. 2. A melegáteresztő nyílás ablakszerű kiképzést kapott. A nyílások oldalait nagyméretű, egy tömbből faragott 25 cm vastag kőlapokkal bélelték, az egyenes lezárást egyetlen, előbbiekkel azonos vastag kőlap képezte. Ezt a formát a 33. sz. és 34. sz. tepidariumokat osztó észak-déli falban két nyílásnál találtuk, valamint a 34. sz. tepidarium keleti falának délkeleti szögleténél. 3. Az előbbi két megoldástól eltér a 33. sz. és 34. sz. tepidariumok délkeleti, illetve délnyugati sarkainál feltárt melegáteresztő nyílások formája. A nyílásokat 35-40 cm vastag nagyméretű andezitből faragott monolitokkal bélelték. A blokkok síkja nem azonos a termek falaival, hanem délen belenyúlik a délről hozzáépült 40. sz. és 41. sz. tepidariumok terébe. A hypocaustumok padozatainak burkolata is különböző thermánkban. A 35. sz. sudatorium és a 40. sz. és 41. sz. tepidariumok, valamint a 43. sz. caldarium padozata téglából készült. Kőlap burkolat és tégla vegyesen fedte a 30. sz. sudatorium és a 31. sz. folyosó padlóját. Csak terrazzó volt a 3. sz. és 4. sz. helyiségek hypocaustum terében. A helyiségek leírásánál ismertettük, hogy 33. sz. tepidarium feltárása alkalmával két periódusban készült hypocaustum teret találtunk. Mindkét padozat másképp készült: a korábbi téglából, a későbbi terrazzóból. A suspensura faragott kőoszlopai és téglapillérei vegyesen fordulnak elő, sokszor egy helyiségen belül is, mint pl. a 9. sz. apodyteriumban, a 31. sz. helyiségben, 30. sz. sudatoriumban, a 35. sz. sudatoriumban. Megfigyeltük, hogy míg a 9. sz. apodyteriumban, a 30. sz. sudatoriumban és a 31. sz. helyiségben rendszertelenül hol tégla, hol kőpillér állt a hypocaustum padozatán, addig szabályos rend tapasztalható a 35. sz. sudatoriumban. Ahogy a helyiség leírásánál jeleztük az apsisnál csak téglapillért rögzít rajzában Schönvisner (mi nem tudtunk ezen a részen hitelesítő feltárást végezni), a további, hosszanti terem résznél csak kőből készültek az oszlopok. • i 79 Miután a tégla ellenállóbb a magasabb hőhatással szemben, mint a kő, feltételezzük, hogy az egy helyiségen belüli, szabályos rendben lerakott tégla és kőoszlopnak feltétlenül a hőhatás viselésével kapcsolatos oka van. A helyiség téglapillérek tartotta részénél fokozott meleget biztosítottak s itt kaphatott szerepet az a két-két kőlap is, melyet Schönvisner rajza éppen a téglapillérek után következő kőoszlopsor találkozásánál jelez. A fürdő hypocaustumait többször átalakították. A 9. sz. apodyterium hypocaustum terét egy gyengébb kötőanyagú 50 cm széles kelet-nyugati irányú fallal két részre osztották a helyiség északi szakaszánál, ebbe az osztófalba melegáteresztő nyílásokat hagytak szabadon, minden különösebb gonddal kirakott bélét nélkül. Majd újabb átalakításkor ezeket a nyílásokat is elfalazták téglákkal. A hypocaustum déli részénél viszont az eredetileg egy összefüggő térként épült szakaszt átépítették és fűtőcsatornás rendszert alakítottak ki. A 33. sz. és 34. sz. tepidariumok közötti északdcli falban épült melegáteresztő nyílásokat 13-13 sor téglával falazták el. A 40. sz. tepidarium déli falába épült téglaíves ugyancsak melegáteresztő nyílásokat később egyenetlenül rakott durva kőfalazással szüntették meg.