Kaba Melinda: Thermae maiore legionis 2. Adiutricis (Monumenta Historica Budapestinensia 7. kötet Budapest, 1991)
Aquincumi fürdők
Ugyanilyen módon falazták be a 34. sz. tepidarium keleti falának délkeleti végében épített melegáteresztő nyílást is. A megszüntetett hypocaustumokból feleslegessé vált oszlopokat a helyszínen használták fel pl. újabb szint alapozásához, mint a 34. sz. tepidarium keleti fala mellett, ahol szabályosan vízszintes sorokban egymás mellé fektették a hibátlanul megmaradt oszlopokat a nyílással párhuzamosan. (68. kép) A 40. sz. tepidarium déü fala előtt a melegáteresztő nyílásra merőlegesen rakták le ugyanígy az oszlopokat. (75. kép) A római birodalom területén megismert számtalan hypocaustumos helyiség vizsgálatánál mindig feltűnik, hogy milyen nagy különbségek vannak a méretekben: a hypocaustum tér magasságában, a pillérek, vagy oszlopok magasságában és •80 * * sűrűségében, a magasságnál a Vitruvius-i két lábtól az embermagasságig minden méret előfordul, különbözőek a suspensura vastagságok; 20 cm-től 60 cm-ig is előfordulnak. A Thermae maioresnél több teremben ugyancsak foltokban megmaradt padozatok is a különböző hypocaustum-tér magasságokra utalnak. Az általánosan ismert fütőcsatomákba terelt és így egyik pontról a másikra átvezetett meleglevegő biztosításának építészeti megoldását csak a 9. sz. apodyteriumnál figyelhettük meg. A Thermae maiores helyiségeinek feltárásánál csak két helyiségben találtunk a falakat körülölelő in situ tubuláciot; a 35. sz. Schönvisner által feltárt sudatoriumban és a 31. sz. helyiség nyugati falán. Ez utóbbit mintha függőlegesen felébe borotválták volna (62. kép). A megmaradt két sor féltégla falhoz tapadt darabjainak némelyikénél az oldalnyílás töredéke is megmaradt. Tehát nyílásaikkal oldalt is egymáshoz kapcsolódó formában illesztették össze az üreges téglaburkolatot. A 35. sz. sudatoriumnál jelentős szakaszon épen maradt a tubulácio, előbbivel pontosan megegyező konstrukcióban. Oldalaikat háromszög alakú nyílás törte át. AQUINCUMI FÜRDŐK Aquincum eddig ismert 18 fürdőjét a szakirodalom csoportokba osztva tárgyalta. Nagy Lajos 13 fürdőt ismertet két csoportban: 1. katonai fürdők; 2. polgárvárosi fürdők. Hajnóczi Gyula tanulmánya : 1. közfürdőkkel, 2. villafürdőkkel és 3. magánfürdőkkel foglalkozik (83. kép). A következőkben összefoglaljuk az aquincumi fürdőkről nyert ismereteinket a megjelent publikációk alapján. Az utolsó mintegy másfél évtizedben gyarapodott az addig feltárt fürdők száma, melyeknek adatait ugyancsak közreadjuk. 84 Tábori fürdők 85 A Thermae maiores a III. ker. Flórián téren 1778-1984 került felszínre. A második katonai fürdőről szóló híradás mindössze egy feliratos kő szövegéből maradt ránk. A balneumot említő kőemlék szövegében a territórium legionis kifejezés hiteles adat egy táboron belül épült fürdőről, azonban ma még nem tudjuk, hogy a tábor eddig ismert fürdői közül melyikre vonatkozik. A kő szövege a következő: Imp(erator) Caesar | M(arcus) Aur(elius) Severus \ Alexander p(ius) f(elix) Aug(ustus) \ balneum a solo territorio (!) leg(ionis) \ II ad(iutricis) p(iae) f(idelis) S(everianae) fecit \ curante Fl(avio) \ Marciano co(n)s(ule). Flavius Marcianus nincs az évi consul-listán ezért feltételezi Kuzsinszky Bálint, hogy consul suffectus 86 volt. A kő lelőhelye ismeretlen. Újlakon a Lujza gőzmalommal szemben álló Milacher-féle ház külső falában a vakolat alatt volt. A ház 1890-ben gazdát cserélt, átalakításkor Wagner János rózsadombi villájába szállította, ahonnan 190L-ben került az aquincumi múzeumba Kuzsinszky Bálint kérésére. A II. ker. Fő utcában feltárt ala tábor épületeinek falai között megmaradt egy apsis záródású fürdőmedence része is. A medencének hypocaustumhoz épült fűtőcsatornája és terrazzóval burkolt fallábazati része került elő, a falakat egykor borító figurális freskó néhány töredékével.
