Kaba Melinda: Thermae maiore legionis 2. Adiutricis (Monumenta Historica Budapestinensia 7. kötet Budapest, 1991)

Összefoglalás

sz. helyiségek. Feltehetően ugyanekkor észak-déli válaszfallal két helyiségre osztják a 33-34. sz. tepidariumok déli oldalán épült nagy tepidariumot, melyet mi már két számmal: 40. és 41-gyei jeleztünk. Ennek a harmadik peródusnak az építési idejét pontosíthattuk a 29. sz. helyiségnél. Ugyanis a terem piskó294 • ta alakú téglamozaikkal burkolt padozatán erősen faszenes, vörösre égett rétegben, az egykori mennyezet faszerkezetének leégett maradványai között egy I. Valentinianus bélyegű tégla töredékét találtuk, melynek alapján az i. sz. 370 körüli évekre tehetjük itt az átépítést.

295 Negyedik periódus Ebben a még római kori, de legkésőbbi fázisban már csak kisebb átalakításokra került sor. Egy kelet-nyugati irányú fal épül a 24. sz. patkóalakú medence ívére, a 32. sz. helyiséget kelet-nyugati irányú keskeny fallal osztják két traktusra, kis belső udvart alakítanak ki (21. sz.) a korábbi 22. sz. helyiség nyugati oldalánál és elkészül a 47. sz. boltíves lezárású konstrukció. Ötödik periódus Jóval később, feltehetően már a therma eredeti funkciójának megszűnte után készülhetett, a therma falairól elhordott mészkőblokkokból egy ún. száraz, kötőanyag nélküli fal, melyet a palaestra délkeleti sarkánál, a 13. sz. latrina csatornái fölött találtunk néhány sorban.

296 Itt vetődik fel a kutatást foglalkoztató gondolat, hogy általában és itt a Thermae maioresnél is milyen szerepet kaptak ezek a masszív középületek a római uralom megszűnte után. A birodalom több városában felújítják a fürdőket, védelmi célokra használják, vagy pusztán lakóhelyül az erős és még jó állapotban levő falakat. m 297 • •«_»!• A római kori fürdők megbecsült és fontos szerepéről Agnellus feljegyzéseiből is értesülünk. Arról tudósít, hogy Odoaker itáliai betörése alkalmával, amikor Ravennát elfoglalta örült a hadisikereknek és hangsúlyozta, hogy gondjaiba veszi a várost. Ennek jeleként megkezdte a városfalak, kapu és thermák újjáépítését: „Secundo autem cum cuncta gente equissimum explicuit murum civitatis quousque caput circo et therma, et constituitporiam Lunensis, euntes et redeuntes sinepericuio, unde multispopulis egreditur." Rómában Nagy Theodorik a Caracalla thermát újjáépítteti. Vindobona

2 fürdőépületét, Neumann megállapítása szerint, lakták még az i. sz. VI. században az ott talált langobard leletek alapján. Aquae Iasae lerombolt fürdőmaradványairól feltételezik, hogy katonai védelmi célt szolgált. Bár az eddig feldolgozott és a Thermae maioresnél felszínre került leletanyag még nem bizonyítja, de mindenképp feltételezhető, hogy az élet nem szűnt meg a falak között a római birodalom összeomlásával. A rendkívül masszív létesítmény biztonságos védelmet nyújthatott fővárosunk földjén később megtelepedett népeknek. A fürdő építésének és átépítésének periódusai általában azonosak a tábor különböző pontjain és épületeinél tapasztalt építkezésekkel és átépítésekkel. A fürdő továbbélése szorosan összefügg a tábor továbbélésének kérdésével, melyre választ csak a távolabbi jövőben kaphatunk a tábor ásatásainak és leletanyagának feldolgozása, nem kevésbé a későbbi századok és középkori kutatások eredményeinek összegezése után. Remélhetőleg arra is megközelítő pontossággal nyerhetünk adatot, hogy kik és milyen időtartamra használhatták a jelentősebb épületeket, köztük a thermát is. Ebben a vonatkozásban nemcsak Aquincumban, hanem egész Pannóniában sok a fehér folt, ahogy Székely György tanulmányában kifejti: yr

A magyar történelem egyik legbonyolultabbproblémájának a magyar föld IV-X. századi története, a pannóniai települések utóéletének feltárása bizonyulta