Dr. Irásné Melis Katalin: Adatok a pesti-síkság Árpád-kori településtörténetéhez (Monumenta Historica Budapestinensia 4. kötet Budapest, 1983)
II. Településtörténeti összefoglalás
haladt tovább Kormányosra, ahol Gyál, Kormányos, Kerekegyháza határa érintkezett. Kormányos birtok körül a határ az 1. jelhez, Szentlőrinchez futott vissza. 216 A határleirások eléggé szemléletesen tárják elénk a pesti határ képét. A felsorolt helynevek elemzésével sikerült körvonalazni a terület kora-Árpád-kori településhálózatát, a helynév elemzés a kiegészítő régészeti leletekkel hozzásegített a települések kialakulási idejének megállapításához. A helynevek csoportjába soroltuk a leírásokban előforduló utneveket, amelyek a XIII-XIV. században jelentős, közismert utvonalakat jelöltek. Az Alföldről Pestre, illetőleg Budára vivő úthálózat némi módosítással ma is az országos úthálózat központi része. Közismert, hogy az utak a településrend, szerkezet, egyes falvak, városok fejlődésében meghatározó szerepet játszanak. 21 ' Régészeti adatok hiányában nem ismerjük területünk falvainak belterületét. Feltehetően itt is az ország többi részéhez hasonló településforma alakult ki a középkor folyamán. A településtörténeti kutatás hazánk egyes, a török hódoltságtól legkevésbé szenvedett részein a megmaradt agrártelepülések legnagyobb részénél megállapította, hogy a XIV-XV. és a XVIII. századi települések alapszerkezetükben változatlanok maradtak. "Az a település tipus tekinthető jellemzőnek, amelynek házai természeti objektumok, esetleg utak vonalához alkalmazkodóan egy-két vagy ritkán több, nem éppen hosszú sorban, utcában helyezkedtek el, " Az ország középső, legjobban elpusztult részén is ilyen lehetett az átlagfalvak képe. A falvak végleges helyhez kötődése után alakulhatott ki, illetve terjedhetett el az utcás, soros települések kifejlett típusa, "mint a megszilárduló feudális jobbágy telekrendszer települési kerete. "218 Ez a megállapítás általánosságban a pesti síkságra is érvényes lehet. Az ismert adatok azonban elősegítik, hogy részletesebben is megismerhessük ezt a folyamatot. Kétségtelen, hogy a XIII. században országszerte kibontakozó gazdasági és társadalmi átalakulás elsodorta a korábbi települések legnagyobb részét, illetve gyökeresen megváltoztatta a fennmar adottakat. Az agrárszerkezet átalakulása a korai, földesúri gazdálkodás, a prédium rendszer elsorvadásával kezdődött, ennek folyamán a szolgaállapotu népek fokozatosan jobbágyokká váltak. E változással párhuzamosan a földesúri házi gazdasági telepek faluszervezetté váltódtak át. 219 A XIII. századi, átalakuló pesti falvaknak csak a helye ismert. A település szerkezetére, a falu képére nincsenek értékelhető egyedi adataink. A kora-Árpád-kori nemzetségi, nagycsaládi falvakban az első lényeges szerkezeti változást a templom helyének kijelölése okozta. A felépített templom a falu központját jelölte, ugy tűnik, a XII-XIII. században mindegyik pesti síksági templom nagyobb, beépítetlen térségben állt, szűkebb körzetükben nem találtunk sem temetőt, sem lakóházakat. A tatárjárás után ugyanúgy a falu központjában maradtak a templomok, először szerényen kijavították azokat, majd a XIV. századtól kezdve lényeges átépítésekre került sor. Továbbra is általunk ismeretlen helyen helyezkedtek el a temetők, legföljebb a későközépkorban, de túlnyomórészt csak a hódoltság idején, vagy még később temetkeztek a templomok köré. Feltehetően a falvak központjában, a templom közelében helyezkedett el a faluközpont, a medium villa. 220 j Sí _ datok hiányában ma még semmit sem tudunk a telekrendszer kialakulásáról, a belső telkek beépítésének jellegzetességeiről, nem ismerjük a házalaprajzokat sem. A szórványosan előkerült régészeti anyagból csak a kiemelkedőbb művészi értékű ötvöstárgyak, a rákospalotai aranyozott rézboglár, és az ugyancsak rákospalotai ereklyetartó mellkereszt a kiemelkedő darabok. Igen sok kerámiatöredéket ismerünk, zömmel jellegzetes, XIII. századi fehér, szürke, vagy vörös kerámiák. Az edények formája beilleszthető a budai és pesti darabok közé, a vezető formák különböző méretű galléros szájperemü fazekak és bögrék töredékei. Bekarcolt, körbefutó spirális vonallal, vagy vonalköteggel díszítettek, amelyek az edény egész öblét, vagy csak az edény vállát borítják. Találtunk még felmagasodó, egyenes peremű tálkatöredékeket, kúpos, gombos fedőtöredékeket, mécsestöredékeket. (61. kép) Néhány, az előbbiektől eltérő formájú edény töredéke is ismert. Ezek közül kiemelkedik egy hengeres nyakú, vállán vonaldíszes rákospalotai kerámiatöredék, amely az egész hazai leletanyagban is ritkaságnak számit. Eredete korábbi évszázadokban keresendő, formája Árpád-kori kerámiánk kialakulásának bizonyos keleti elemeire utal. A Rákospalota-Régi Fóti ut melletti lelőhelyről gyűjtött töredék felszíni szórvány, messzemenő következtetések levonására nem alkalmas. 221 (5g_ kép) Sajnos hasonló a helyzet a pesti bográcstöredékekkel is, mert ugyancsak felszíni gyűjtésből származnak. (22. kép) A terület egész kerámia leletanyagát vizsgálva szembetűnik azonnal, hogy a falusi kerámiaegyüttesekben csak elvétve találunk XIII. századi, osztrák darabokat. A XIII. századi pesti, (ó)budai, budai leletek között sok bécsi, pas-
