Rózsa György: Budapest régi látképei (1493-1800) (Monumenta Historica Budapestinensia 2. kötet Budapest, 1963)
Bevezetés
vásárok látogatóiból adódott, akik hitelesség tekintetében nem voltak nagyon igényesek, inkább a híradások szenzációs tartalma érdekelte őket. A történeti művek és útleírások már vaskosabb könyveket töltöttek meg, áruk is magasabb volt, így olvasóközönségük is szűkebb körre korlátozódott. Magyar viszonylatban azonban a történelmi helyzet lehetetlenné tette a hitelesség igényének maradéktalan kielégítését e művek szerzői és kiadói számára is. Még magasabb fokozatot jelentenek az ún. kozmográfiai kiadványok (Schedel, Münster, Braun—Hogenberg, Merian), amelyek gyakran történeti vagy topográfiai beállításban az akkor ismert világ föld- és néprajzi ismertetését szolgálták. Ezek a rendszerint fólióformátumú, többkötetes könyvek már igényes közönség számára készültek. A legnevesebb könyvkiadóvállalatok vagyonának tekintélyes része ebbe a műfajba tartozó könyveket illusztráló képek rézlemezanyagából állott, amely esetleg új szöveggel, de változatlan állapotban többször lenyomtatva biztos jövedelmi forrás volt. A kozmográfiai irodalom lehetőleg hiteles illusztrációkat közölt, s ha Magyarország esetében nem is volt mindig lehetséges eredeti felvételek közzététele, legalább a művészi színvonal megtartására törekedtek. Itt kell megemlítenünk az emblematikus irodalomnak a közmondásokat, tanító célzatú velős mondásokat városképekkel változatossá tevő késői hajtását, Kieser és Meissner művét is, amely céljában és szövegében eltér a kozmográfiáktól, de forrásértéke és művészi színvonala azokéval hozható közös nevezőre. 15 A vedutáknak néha dekoratív szerepe lép előtérbe. Megjelenik a városábrázolás térképek szélén, királyi családfák hátterében, doktori tézislapok, sőt geometriai tankönyv ábráinak élénkítéseként is. A nagyméretű, városképekkel keretezett atlasz rendkívül népszerű szobadísz volt, amint nem egy XVII. századi holland intérieur-ábrázolás tanúsítja. Találkozunk a vedutával naptárakon és újságfejlécen, uralkodók képmásának hátterében (Sándor főherceg, I. Ferenc és felesége), képzelt diadalmeneteket ábrázoló kompozíciókon (Lotharingiai Károly, I. Lipót), és nem utolsó sorban festett s grafikus úton sokszorosított szentképeken. Igen népszerű a városlátkép külföldön és Magyarországon egyaránt céhlevelek felső részén, ahol a városkép nemcsak a dekoráció szerepét tölti be, de a vándorlegény útjának állomásait is könnyebben megállapíthatóvá teszi szemléletességével. A veduták tanító, népnevelő céljára utalnak a képben elhelyezett magyarázó feliratok vagy a szövegre utaló betűk és számok mellett az előtérben megjelenő staffázsalakok is, amelyek az ábrázolt város lakóinak öltözködését, esetleg jellemző foglalkozását mutatják be és egyben a kompozíciót élénkítik. Számunkra ezek az előtéri alakok fontos források a viselet-, művelődés- vagy fegyvertörténet szempontjából. Budapesti viszonylatban főleg az ostromábrázolások bővelkednek ilyen staffázsalakokban. Rajtuk háromféle, a városban megfordult népelemet találunk: magyarokat, törököket és különféle nemzetiségű nyugati katonákat. Természetesen az utóbbiak ábrázolásai a leghitelesebbek, hiszen a külföldi művészek otthoni környezetükből ezeket ismerték legjobban. Az ostromképeken a katonák a legkülönbözőbb funkciókban szerepelnek. Láthatjuk a tábori élet változatos jeleneteit, a fővezért táborkarával, rohamot, gomolygó közelharcot, lovas és gyalogos összecsapást egyénenként vagy nagyobb egységekben.
