Rózsa György: Budapest régi látképei (1493-1800) (Monumenta Historica Budapestinensia 2. kötet Budapest, 1963)

Bevezetés

Akik nem vesznek részt a harcban, azok gyakorlatoznak vagy szórakozással töltik idejüket. Ágyúk törik az ostromlott város falait. Igen jelentős szerepet kapnak a lapokon az ostromművek, mert a tűzfegyverek fejlődésével párhuzamosan a várvívás, a támadó és ezzel együtt a védekező technika alakulása volt a kor legaktuálisabb katonai problémája. Egy-egy jelentősebb erősség ostroma iskolája volt a technikai és mérnöki tudomány gyakorlatának, s a törököknek ezen a téren saját érdekükben lépést kellett tartaniuk a nyugati szakértők legújabb eredményeivel. A Buda visszafoglalásában részt vevő külföldi önkénteseket is a kalandvágy mellett jórészt a tanulási szándék hozta ide. A törökök jellegzetes alakjai a látképeken az egzotikumot képviselik. A megszokottól eltérő ruházatuk, fegyvereik, szokásaik élénk érdeklődést váltottak ki a nyugati olvasóközönség körében. A magyarországi harcok kiváló alkalmul szolgáltak jellegzetességeik megfigyelésére és tanulmányozására, hiszen a Törökországban járt követeken kívül a magyarországi harcok résztvevői ismerhették legjobban, közvetlen érintkezésből a törököket. Találunk a veduták között olyant, amely a budai basát és a fogoly török nők ruházatát mutatja be. Még rendkívülibb a törökök vallásos körmenetének és az önsanyargató deliknek ábrázolása. Magyarok a XVI—XVII. századi képeken elég ritkán szerepelnek, de azonnal felismerhetők ruházatukról. A staffázsalakok közül sem készült mindegyik megfigyelés alapján. A népszerű vedutatípusokhoz hasonlóan egyes staffázsalakok vagy csoportok is gyakran vándoroltak változtatás nélkül vagy kisebb átalakításokkal ostromképről ostromképre. A sikerült jelenetek, amelyek könnyen hozzáférhetők voltak a sokszorosítás következtében, szinte kínálkoztak a kompozíció üresen maradt részeinek élénkítésére, így a budai anyagban egy ismeretlen mester nyugati ostromképén Justus van der Nypoort egy rézkarcának néhány alakját vette át. Nypoort lapja szintén egy magyar vonatkozású kiadványban látott napvilágot, Burckhard von Birckenstein geometriai tankönyvében.

16 Az átvétel még a XVIII. század elején sem okozott lelkiismeretfurdalást. Közismert Fischer von Erlachnak a pesti dzsámit ábrázoló rajza, amely Benjamin Kenckel rézmetszetében 1721-ben jelent meg.

17 Bár az épület ábrázolása kétségtelenül hiteles, az előtér két alakja mégis másolat Abraham a Santa Clara Neu eröffnete Welt Galleria című, 1703-ban Bécsben megjelent könyvének egyik illusztrációjáról. A XVIII. század második felében következett be változás ezen a téren is. Amint a budai és pesti veduták is erre az időre érkeztek el a látott valóság megörökítéséhez, ugyanúgy a századvég néhány szép látképének előterében találkozunk először feltétlenül forrásértékű viseletábrázolásokkal. Meggyőző és szemléletes a budai szőlőművelést bemutató kép éppen úgy, mint a Rózsadombon sétáló előkelő társaság ábrázolása. A pesti partot gyakran hajósok és pásztorok élénkítik. Egészen rendkívüli helyet foglal el a staffázsalakok sorában egy kuruc harcos ülő alakja egy olajfestményen, amely a XVIII. század eleji nemzeti szabadságharc mozgalmas korszakát idézi. Érdekes az ugyané kép hátterében látható vadászjelenet is. * 2 Rózsa Gy.: Budapest régi látképei 17