Rózsa György: Budapest régi látképei (1493-1800) (Monumenta Historica Budapestinensia 2. kötet Budapest, 1963)
Bevezetés
szerencsés esetben magasabb művészi színvonalú átdolgozásával — megelégedni. Az utolsó két nagy ostrom a látképek fejlődésében is lényeges változást hozott. A várvívás bonyolult technikájának fejlődése szükségessé tette az ostromló seregben képzett hadmérnökök alkalmazását. Ezek közül néhányan vállalkoztak az ostrom hadtörténelmi szempontból jelentős eseményeinek megörökítésére. Képeik célja egyrészt az ostromban seregek küldésével vagy személyesen részt vevő uralkodók és hadvezérek dicsőítése. Mivel azonban egy-egy nevezetesebb ostrom — így a két hónapig tartó budai — folyamán a hadi tudomány legújabb eredményeit alkalmazták, a gyakorlatból pedig újabb, máshol is alkalmazható elvi megállapításokat szűrtek le, a nagyobb ostromok eseményeit ábrázoló képek általános érdeklődéssel találkoztak. A katonai szakértőket pedig természetszerűen a helyszínen működő, a táborban szolgálatot teljesítő katonai mérnökök tudták legjobban tájékoztatni. Ezzel magyarázhatjuk a Buda ostromáról mérnököktől készített ábrázolások létrejöttét is. A legtöbb kép L. N. Hallarttól, Miksa Emánuel bajor választófejedelem főhadsegédjétől maradt ránk, Michael Wening bajor udvari rézmetsző sokszorosításában. Leghitelesebb és egyben legszebb az a lap, amely a bajoroknak a Várpalota déli szárnya ellen intézett rohamát mutatja be a Gellérthegy felől. 43 Ez a kép egy keletről felvett alaprajzzal és három, kisebb részleteket ábrázoló helyszínrajzzal együtt 44 egy 22 lapból álló sorozathoz tartozik, amely a bajor fejedelem seregének 1686. évi hadmozdulatait mutatja be. 45 Ugyanezen művészektől való az 1686. évi ostrommal kapcsolatban egy másik, keletről felvett helyszínrajz is a részt vevő seregtestek pontos feltüntetésével. 46 Az 1684. évi, korábbi ostromról a két művész egy négy lapból álló sorozatot készített. 47 Szövegük ugyan nem árulja el a dátumot, de már 1686-ban mindegyik képről készült másolat. A sorozat egyik darabjának pontos másolata pedig mint az 1684. évi ostrom képe jelent meg a Merian-örökösök kiadásában napvilágot látott Theatrum Europaeum XII. kötetében. Hallart e felvételeknél főleg katonai szempontokra volt figyelemmel, így elsősorban a seregek elhelyezkedését és az ostrom menetét tüntette fel. Polgári épületek pontos megörökítésére csak annyiban törekedett, amennyiben azok az ostrom folyamán szerepet játszottak. Azonban a vedutafestészet hagyományaihoz kapcsolódik annyiban is, hogy madártávlati felvételi pont alkalmazása esetén is az előtérben egyes épületeket és dombokat oldalnézetben ábrázolt. Egy négy dúcról nyomott déli helyszínrajz egészíti ki a Hallart—Wening-féle képek számát tizenegyre. 48 A művészileg kevésbé jelentős lapok egyikén — annak ellenére, hogy Hallart itt-tartózkodása bizonyított tény — egy részlet a Dilich-típus valamelyik lapjáról átvett egyszerű másolat. 49 Nicoiao Marcel de la Vigne császári mérnökalezredes nagyméretű, léptékes helyszínrajzának alsó és felső szélén egy-egy vékony csíkon a városok nyugati, illetve keleti látképét tüntette fel. A városokat az ostrom rombolásai utáni állapotukban mutató érdekes ábrázolások hátránya kis méretük. 50 A luccai származású Giovanni Domenico Fontana császári szolgálatban álló katonai mérnök építészettel foglalkozott, és festő is volt. Érthető, hogy északról felvett madártávlati ostromképe, szélén nyugati látképpel,
