Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)

IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában

részlete volt. A házon kívül elhamvadt részletek eltűntek a mai termőtalajban. A gödör határozott vonalú, kissé ellipszis alakú mélyedés volt, sehol sem volt megégve. A benne lévő égett, kormos föld olyan volt, mint az egész épület betöltése. A gödör közelében lévő sarkon a bolygatatlan homokban 5 cölöplyukat találtunk, de nem lehetett pontosan megállapítani, hogy volt-e köztük olyan, amelyik nem a tetőt tartotta, hanem esetleg ehhez a gödörhöz tartozhatott. Az alsó padlón még egy bezuhant égett gerendanyomot tártunk fel, a K-i oldalon az előzőtől 180 cm-re. A sekély hamus mélyedés 22 cm széles volt, közel 150 cm hosszúságban megfigyeltük egy alatta lévő, hamuval teli árok tetején. 180 cm-rel távolabb abba kellett hagynunk a kutatást, itt még folytatódott a hamuval teli árok. A ház falánál 60 cm széles volt, és csak 5-6 cm mély, a háztól távolodva fokozatosan szélesedett 85 cm-re, és fokozatosan mélyült, 50 cm-ig. Rendeltetését nem ismerjük. Először arra gondoltunk, hogy talán a ház bejárata lehetett, de a feltárt részen már 30 cm-rel mélyebb volt, mint a házpadló. A közeli veresegyház-ivacsi 5. háznál hasonló jelenség került elő, Mesterházy Károly „koromtárolónak" nevezte.

13 A két gerendanyom egyértelműen mutatta, hogy a gerendák a ház külső oldaláról zuhantak be, és a felső részek hamvadtak el a padlón. Valószínűleg az épület leégésével pusztult el az 1. betemetett veremre tapasztott kemence is. Bár alaposan tönkrement, és látszólag gondosan összeszedték a paticsokat, a verem tetején in situ maradt egy nagyobb, 60x40 cm-es fenékdarab. Hozzávetőleg 140x140 cm-es területen találtunk égett földnyomokat és a padlóba taposott paticsszemcséket. A kemence az épület E-i negyedében, nagyobbrészt a betemetett verem felett helyezkedett el. A vermen túl nyúló tüzelőtér kiterjedését az égett homok határa mutatta. Az épületfalaktól való távolsága 100-100 cm volt. Ovális, a verem aljáig érő hamus gödör volt mellette, korommal és hamuval volt tele. A tüzelőtér ovális alaprajzú volt, tájolása É-D-i irányú. Száját és hátsó falát összekötő rövidebb tengelye 110 cm, az erre merőleges, a kemence szélességét mutató hosszabb átló 140 cm volt. A Ny-i oldalon, az égett homokfolt külső szélén két, 10 és 12 cm átmérőjű, 12 és 10 cm mély karólyukat (12. és 13.) találtunk. Az eddig feltárt jelenségek azt mutatják, hogy ez az épület nem lakóház volt. Az 5,25 m

2 alapterületű helyiség egyik felét a leégés előtt szinte teljes egészében kitöltötte egy gabonásverem, és egy kemence. A Ny-i sarokban is volt egy gödör, közelében cölöplyukkal. (Valószínűleg a 20 cm átmérőjű, 33 cm mély 11. sz. cölöplyuk.) Tetőzetét a sarkokon és az oldalak közepe táján elhelyezett cölöpök tartották. A padló 20 cm-re mélyedt az épületen kívüli járószintbe. Az ÉNy-i padló13. Mesterházy (1983) 143-144. 14. Méri (1970) 69-76. II. tábla. 15. Bertalan (1991) 129. 456-457. szél pelyvás tapasztásában felmenő, épített fal nyomait nem láttuk. Az épület rendeltetésének meghatározását Méri István kutatásai, az alföldi falukép rekonstrukciói segítették. Ezek szerint a 4. ház első periódusa gabonafeldolgozó őrlőhely, malom volt. A gabonásverem mellett találtuk a magvak szárítására, pörkölésére szolgáló kemencét, a K-i sarokban lévő gödörben pedig elfért a Méri István által rekonstruált kézimalom. 4 A leégett épület helyére egy darabig háztartási hulladékot hordtak. A vékony feltöltésben több régészeti lelet volt, amelyek belenyomódtak a leégett kormos padlóba. Az edénytöredékek között előkerült egy különösen érdekes darab, egy grafitos, redukált égetésü, ausztriai hombár, nagyméretű tárolóedény peremdarabja. Hasonló darabok legközelebb (O)Budáról ismertek, ahol nagy tömegben kerültek elő más XI-XII. sz.-i 1 5 leletek társaságában. 3. periódus A szeméttel behintett égett padlót kevert barna földdel elegyengették, és a réteget keményre döngölték. Az így kialakított 5-8 cm vastag rétegen új berendezés készült. A lejárt kemény padló azonos méretű volt a nyesés után megfigyelt folttal, a megújított épület alapterülete így 3,9x3,3 m - 12,9 rn lett. Körben elfedte a korábbi padlót, és a cölöplyukak egy része az épület belsejébe került. Alaprajza négyzethez közelálló téglalap lett, tájolása az alsó épülethez képest derékszögben megfordult, ÉNy-DK-i irányú lett. Az egyenletes padló rétegesen felváló, hamus, agyagos föld volt. Igen sok cölöplyukat találtunk az ÉK-i, az ÉNy-i és a DK-i sarkon, és a K-i oldalon. A negyedik sarok és a Ny-i oldal az Árpád-kori járószinten lévő 19/3. árok felszínére esett, és a rendkívül laza betöltésben nem találtuk meg az itteni cölöplyukakat. Egy nagy, 26 cm átmérőjű, 40 cm mély cölöplyuk pontosan a ház közepén került elő (1. sz.). 10 cm-re az alsó padlóba is belemélyedt. A ház külső sarkain lévő cölöplyukakat nehéz periódusonként szétválasztani, mert mindegyik a bolygatatlan homokba mélyed. Ugyanolyan mélyek, mint a házpadlókból kiásott lyukak, mert a padlók közötti feltöltés csak 4-6-8 cm vastag. Az épület három sarkán egymás mellett, vagy egymásba vágva 3-3 cölöplyukat találtunk. A legnagyobb, majdnem egyforma, 30, 28, 28 cm átmérőjű, 37, 40, 40 cm mély lyukakból minden sarkon l-l volt (2., 3., 4. sz. cölöplyukak). A mellettük lévők ugyanolyan mélyek voltak, csak az átmérőjük volt kisebb, 21 cm. A nagyobb cölöplyukakból egy a ház K-i oldalán is előkerült (8. sz.). Az nyilvánvaló, hogy az azonos méretű cölöplyukak egy periódusból származnak, de a körülmények miatt nehéz eldönteni, melyik padlóhoz tartoznak {38. kép L).