Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)
IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában
A kemence új helyre, az épület K- sarkába került. Közvetlenül a korábbi, kormos padlóra épült. Feltűnően jó állapotban maradt meg, látszott, hogy alig használtan összeomlott. A boltozat darabjainak eltávolítása után körben előtűntek a 25-30 cm magasságban megmaradt oldalfalak. 70 fok körüli szögben csatlakoztak a fenéklaphoz, ami azt mutatja, hogy a kemence eléggé lapos lehetett. Alapterülete 150x120 cm. Tüzelőtere szabályos kör alaprajzú, 110 cm átmérővel. Nyaka 22 cm hosszú, szája 51 cm széles volt. Szája elé félkör alakban kinyúlt a fenéklap elvékonyodó tapasztása. A kemence kerületének csak 3/4 része esett az épület belső terébe, a többit a padló szélén kívüli bolygatatlan homokba vájták. Az egész kemencét egyformán, ugyanabból a vörösre égett agyagból építették, az egyes részleteket olyan jól összedolgozták, hogy a kemence felszedésénél sehol nem találtunk szétválásokat. A szinte alig használt kemence alja 5 cm-t lejtett a szája felé. A kemence szája és a ház fala között kisebb hamusgödör volt, ami talán parázstartó volt. Az épület lakóházként való meghatározásával kapcsolatban a 2. verem betöltésének vizsgálatával merültek fel kétségeink. A verem foltja kirajzolódott a felső, agyagos padlón is, bár voltak a felszínén letaposott padlónyomok. A keskeny rétegek itt nagyon összemosódtak, azonban a verem betöltése minden többi, itteni objektum betöltésétől különbözött. A laza, kevert, homokos földben nem volt látható sem az égések, sem a szemetelések, sem az újjáépítések nyoma. Mivel az alsó ház padlója szabályos vonallal vette körül a 2. verem száját, meg kellett volna benne találnunk a két periódust elválasztó rétegeket, feltöltéseket. A 2. sz. verem feltöltésére békés időszakban, valószínűleg a felső malom fennállása idején kerülhetett sor. A feltárás idején a kemencét és a padlót beborító betöltés hulladékkal, régészeti leletekkel, kövekkel, malomkődarabokkal, állatcsontokkal kevert 20-22 cm vastag hamu volt. Lehetséges, hogy az épület ismét leégett, de utána szeméttel, hamuval töltötték fel a helyét. A terület beépítetlen maradt. A ház DK-i sarka előtt, attól 8-10 cm-re egy kisebb, szabadon álló kemencét találtunk. Alapterülete 110 x 70 cm volt. Ovális belső tüzelőtere 80 cm hosszú és 60 cm széles volt. Nyaka 20 cm, szája pedig 45 cm széles volt Bár voltak benne nagyobb, esetleg a boltozatból származó paticsdarabok, felmerült, hogy mégsem kemence, hanem tapasztott aljú szabadtéri tüzelőhely. Ugyanis a tüzelőtér homorú alja 40 cm mély volt, a fenék tapasztása kinyúlott a kemence szája elé, és ugyancsak homorú aljú, kisebb gödröt mutatott. Rendkívül kormos, leletek nélküli hamu volt benne. A betöltés olyan jellegű anyag volt, mint a mellette lévő épület maradványait borító legfelső réteg. A régészeti leletanyag alapján megállapíthattuk, hogy ez az épület, malom, gabonaőrlőhely az eddig feltárt épületek között a legfiatalabbnak látszik. A leletek között előkerült néhány olyan fehér és szürke cseréptöredék, amelyek már a XII. sz. végén megjelenő, zömükben későbbi időszakokban jellemző edényekből származtak. 5. ház (76/83. blokk) A nyesés után jól kirajzolódott a sárga homokban a ház foltja, és előtűntek az ÉNy-i sarokban a kemence maradványai is. A nyesésből összeszedett cserepek XII—Xlll. századiak voltak. A téglalap alakú folt fekete, égett, hamus föld volt, kisebb kiöblösödésekkel túlfolyt az egyenes vonalú házfalakon. A mélyítéssel tisztábbak lettek a körvonalak. A DNy-i sarkon előtűnt a ház bejárata, mellette egy gödör foltja, a DK-i saroknál két gödör, az ÉK-i saroknál egy újabb gödör és egy árokrészlet bontakozott ki. A gödrök barnás feketefölddel voltak tele, az árokban pedig barnásszürke homokos betöltés volt. Már ennyiből is látszott, hogy itt is több építési periódussal kell számolnunk (4. kép, 9. kép.). 1. periódus A 19. árokrendszer 3. ágának alsó, D-i szakasza halad itt keresztül. Alja a nyesett felszíntől 90 cm mély, szélessége a nyesett felszínen 50 cm volt. A keskeny, meredek falú árokban ezen a részen régészeti leletek nem kerültek elő, de távolabbi szakaszokon Árpádkori leletek voltak benne. Az árok Ny-i oldalán különböző térfogatú és különböző formájú gabonatároló vermek kerültek elő. 1. verem Szabályos kerek alaprajza volt, 86 cm átmérővel. A hengeres oldalú, függőleges falú, vízszintes fenekű gödör 130 cm mély volt, űrtartalma kb. 0,8 m 3 . Sárgásbarna, rétegezettség nélküli homokos földdel volt betöltve, kevés, jellegtelen régészeti lelet volt benne. A verembe belevágták az 5. ház DK-i sarkát. 4. verem Az árok közelében, attól 50 cm-re, a bolygatatlan homokba ásva került elő. Kör alaprajzú, 120 cm átmérőjű, 110 cm mély, hengeres oldalú gödör volt, amelynek az alját homorúan vájták ki. Űrtartalma 1,2 m 3 volt. A barna, homokos betöltésben sok régészeti lelet volt. Feltűnő volt a megmunkált kőtöredékek nagy száma és sokfélesége. Malomkövek, dörzsölőkövek, fenőkövek töredékei, és több csiszolt, formára hasított folyami kavics. A verem aljáról egy kézzel formált, vastag falú hombár alja is előkerült. A leletek a ház építését megelőző időszakból származnak. A verem közepe táján haladt át az 5. ház ÉK-i oldala, illetve a ház oldalát beleásták a feltöltött verembe. A verem betöltését itt lehordták a padló szintjéig, és az így keletkezett gödörrészletre ráépítették a ház korábbi kemencéjének K-i szélét. A gödörbe beásták a kemence melletti hamusgödröt is. A verem házfalon kívüli részében ugyanolyan leletek voltak, mint a kemencepadló alatti részben. 5. verem A megújított kemence alatt került elő. Ez volt a legki-
