Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)

IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában

(14. kép, 20. kép). 36. gödör (IV. munkahely 4.) A nyesés után három egymásba kapcsolódó gödör foltja rajzolódott ki. Mindegyiket a környező objektumokból már jól ismert, kevert barna föld töltötte ki. A legnagyobb gödör átmérője 165 cm volt, egy kisebb, 78 cm átmérőjű gödör csatlakozott hozzá, s ehhez egy lekerekített sarkú, 115x140 cm-es, négyszögletes gödör kapcsolódott. Tájolása ÉNy-DK (14. kép, 20. kép, 55. kép 2.). A feltárás folyamán az Árpád-kori falvak területén eddig ismeretlen formájú szabadtéri tüzelőhely rajzolódott ki, egy földbemélyített, előteres tüzelőgödör. A tüzelőhely egy 340x170 cm-es ovális, 30 cm mély gödörben volt. A négyszögletes gödör alja volt a legmagasabb, -30 cm, ez volt a földbeásott előtér, s először ilyen mélységig ásták meg a tüzelőgödör helyét is, ez volt a 165 cm átmérőjű köralakú folt. Ez utóbbiba azonban 30 cm mélységről csak egy 125 cm átmérőjű tüzelőgödröt ástak, így ennek hátsó falánál 45 cm-es padka keletkezett. Az előtér és a tüzelőgödör között egy 60 cm átmérőjű, 18 cm mély, két oldalán köríves mélyedést ástak, amely lépcsőfokszerűen mutatkozott a metszetben. Ennek aljával egy szinten jelentkezett a tüzelőgödör legfelső tapasztása. A tapasztás az egész gödör felületét kitöltötte, a hátsó falnál volt a legvastagabb, 15 cm, az előtér felé vékonyodott 10 cm vastagságra. Tetejét és a hozzákapcsolódó kisebb előteret vastag, kormos hamuréteg borította. Még három tapasztás volt a 65 cm mély gödörben, az 5., legkorábbi égetés a gödör alján történt, itt csak a gödör közepét tapasztották le 2-3 cm vékonyan. Ennél a gödörnél a tapasztások általában a korábbi, kormos hamura kerültek, csak a 2. és 3. tapasztás között volt egy vastagabb, barna, homokos betöltés. Régészeti leletek csak a tüzelőhely felhagyását követő, a mélyített előteret is betöltő kevert barna földben voltak, koruk a XII. sz. végét megelőző időszakra tehető. 37. gödör (IV. munkahely 2.) Szabálytalan alakú, igen nagy, eiőteres tüzelőgödör volt, 240 és 190 cm átmérőkkel (14. kép, 20. kép). Az előtér kör alaprajzú volt, 140 cm átmérővel. A foltot átvágó kutatóárokból kiderült, hogy először csak egy kb. 130 cm átmérőjű, a felszíntől számítva 90 cm mély gödröt ástak. Alja vastagon égett, kormos volt. Szürkésbarna kevert föld volt rajta. Majd a kibővített, megnagyobbított gödör aljára tapasztás került, a gödör hátsó falánál 10-12 cm vastag volt, és fokozatosan vékonyodott az előtér felé. Az előtér alja egy magasságban volt a tapasztott csíkkal, és vastag hamu fedte. Ugyanebben a mélységben még egy bővítést lehetett látni, a hátsó falnál itt is vastagabb tapasztassál. Tehát összesen három tüzelőfelszín kialakítását figyeltük meg, mindegyiket egy-egy gödör alján. Ez azt mutatja, hogy a 36. gödörhöz képest itt más jellegű tüzelés folyt, nem a tüzelőteret emelték, hanem új gödröt ástak. Ebből talán az is következik, hogy itt nem csak a gödör alján égő tűzre volt szükség, hanem a gödör belsejét kitöltő füstre is. XII. sz. végénél korábbi időszakból való leletekkel kevert szeméttel volt feltöltve. 38. gödör (IV. munkahely 2.) A gödör pontos méretét nem sikerült megállapítanunk, mert nagyobbik részét elásták a 39. árokkal, a kisebbik felét pedig beleásták az itteni, körívben haladó őskori árokba. Átmérője kb. 120 cm lehetett. A jelenlegi felszíntől 35 cm mélyen előtűnt a gödör felső részét kitöltő, régészeti leletekben gazdag kevert barna betöltés. Alatta 8-10 cm vastag átégett tapasztás volt, ez alatt szürkésbarna hamus földet találtunk. A gödör 95 cm mély alján nem találtunk tapasztást, de az egész felület vastagon égett volt (14. kép). A régészeti leletek a XII. sz. vége előtti időszakból származnak. 31. gödör (IV. munkahely 9.) A 39. árokból DK-i irányban egy széles árok haladt a kutatás határán túli területre. A két árok derékszöget alkot. A 31. gödröt a DK-i árokban találtuk, körvonalai, mélysége elmosódtak. Szemétgödör volt. Kevés, jellegtelen Árpád-kori cserép volt benne (14. kép). 39. árok (IV. munkahely) A IV. és az V. munkahelyen több őskori gödör és egy nagy, félkörívben haladó őskori árok is előkerült. A IV. munkahelyen a 32. és a 33. házak között haladt ÉK felé, áthaladt a 34. félbehagyott házon. A 34. háztól kb. 6 méterre Árpád-korivá változott, és kiágazott belőle egy szélesebb, mélyebb, DNy felé haladó árok. Ide ásták a 31. és 38. gödröt. Ettől a ponttól az Árpád-kori árok az őskori nyomvonalába esett, és majd 15 m hosszan eltűnt az Árpád-kori árok alatt. A 136. blokkban az árkok ismét kettéváltak, az őskori elkanyarodott ÉK-É-i irányba, és a IV. és V. munkahely közötti területen kifutott az autópálya nyomvonalából (14. kép). Az őskori árok nyomvonala egyébként nem volt ismeretlen az Árpád-korban. A 32. és a 33. ház közötti szakaszán meg lehetett figyelni, hogy az árokban kétféle betöltés van. Alul sötétbarna föld, felette pedig olyan szürke agyagos betöltés, mint amilyent az I. munkahely 19. árkaiban is találtunk. A kiegyenlítő feltöltésben edénytöredékeket és egy lóállkapcsot találtunk. Ugyanezen a helyen az őskori árkot X alakban egy sekély, 12 m hosszan követhető árok keresztezte, de ennek nem sikerült a korát megállapítani. Az őskori árok rendeltetése ismeretlen, az Árpád-korban azonban a tervezett árok nyomvonalába eső részeket felhasználták. Lemélyítették, kiszélesítették, Ny-i oldalára ásták az Árpád-kori kettős árok mélyebb ágát. Ez utóbbi K-i irányban haladt az V. munkahely felé, és 5 m távolságban kifutott a feltárt terület DNy-i határán. A 39. árok tulajdonképpen a 32. ház D-i sarkánál