Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)
IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában
lévő gödörből indult. 15 hosszan követtük, amikor a már ismertetett módon belefutott az őskori köríves árokba a 34. ház K-i sarka mellett. A nyesett felszínen 70 cm széles és 30 cm mély volt. K felé haladva fokozatosan mélyült, és a kiindulóponttól számított 35 méternél (136. blokk) már 130 cm mély volt. Itt az őskori árokkal együtt 240 cm széles volt. A legmélyebb részben sárgásbarna föld volt, fölötte pedig teljesen összeolvadt a két árok barna földből álló betöltése (14. kép, 51. kép 2.). Az árok barna földből álló betöltéséből legkésőbb a XII. sz. végéről származó leletek kerültek elő. 62. szabadon álló kemence (IV. munkahely Ny.) Az autópálya nyomvonalában a 32. háztól Ny felé 40 méterre került elő a legtávolabbi, legszélső Árpád-kori építmény maradványa. Egy 310 x250 cm-es teknőszerű mélyedés volt, ÉNy-i sarkában kemence maradványaival. A fenéklap középső, legvastagabb 60 x40 cmes darabja maradt meg, körülötte égett volt a bolygatatlan homok. Tájolása ÉNy-DK. A nagy mértékű pusztulás valószínűleg még az Árpád-korban bekövetkezett. A kemencét teljesen szétszedték, a romokat elhordták, az előtér széleit pedig széttaposták. A betöltésben kevés Árpád-kori lelet volt. 61 o szabadtéri tüzelőhely (504. blokk) AII. munkahelyen a nyomvonalon kívül, attól É-ra jelöltük ki, a légi felvételen látható, félkör alakú felszíni alakzat kutatására. A IV. munkahelyhez közel, azzal egyvonalban nyitottuk meg a blokkot. A termőföld alatt kevert barna föld mutatkozott, az őskori település gödreinek foltjaival. A termőtalajban későközépkori cserép is volt, azonban ilyen korú építmény a feltárt területen nem került elő (3. kép, 20. kép). Az őskori rétegben egy lekerekített sarkú, négyszögletes elszíneződés bontakozott ki, amelyet 2-3 cm széles, enyhén hullámos, égett, kormos csík szegélyezett. A kormos csíkon belüli 380 x350 cm-es folt felszínét sok, kisebb-nagyobb átégett kormos kődarab, állatcsont, és edénytöredék borította. A kövek belenyomódtak az alattuk lévő barna földbe, a régészeti leletek mutatták, hogy itt nagyobb mennyiségű szemét volt leszórva. A legfelső, 18-25 cm vastag, leleteket tartalmazó szemétréteg alatt lejárt szintet találtunk, amely a gödör közepe felé lejtett. Vékony, sárga agyagos tapasztást Figyeltünk meg, amely a középtájon megvastagodott és erősen átégett. Az elszíneződés DNy-i sarkánál 110 cm hosszan és 55 cm szélességben kemény, döngölt lejárat mutatkozott (45. kép 2.). A tüzelőhelyet középen egy kutatóárokkal átvágtuk, hogy tájékozódjunk a rétegviszonyokról. A legfelső padlótól 45 cm mélyen értük el a tüzelőhely legkorábbi alját. 1. periódus Kiásták a 350 cm átmérőjű, kerekded tüzelőhely helyét, amely tehát 45 cm mély volt. Meredek oldala volt. Alját teljes egészében 1-2 cm vastag, égett, faszenes, kormos réteg borította, a faszénmaradványok vékonyabbvastagabb gallyak, ágak elrendezett darabjai voltak. A gödör közepe táján erősen átégett a felszín. A faszenes réteget 7-8 cm vastag barna, kevert föld borította, mintha ezzel oltották volna el a tüzet. 2. periódus A gödör közepén a barna földet vastagon letapasztották, és a tapasztás fokozatosan vékonyodva a szélek felé túlnyúlt az alsó tüzelőfelszín kerületén. Az égett paticson 1-2 cm vastag kormos, faszenes réteg volt, majd következett az újabb, 7-10 cm vastag barna földréteg. 3. periódus ujabb tapasztás következett, amely elfedte az alatt lévő tüzelőfelszínt, hozzá csatlakozott a döngölt lejárat. Az égett csíkok közötti betöltésben is volt néhány régészeti lelet, ezek jellege, típusa, kora megegyezett a bedobált szemétréteg leleteivel. Főként bográcsok és bográcsszerű edények, fazekak, bögrék töredékeit találtuk. 38 Későközépkor (XIII-XV. század) 40. ház (43^4. blokk) Az I. munkahely középső, legmagasabb fekvésű részén egy 25 x 15 méteres területen közel 2 m vastag, régészeti kultúrréteg helyezkedett el. A sűrűn egymás fölé épített középkori objektumok őskori gödöregyüttes fölött létesültek, a 43., 44., 45. blokkban későközépkori házak építési és pusztulási rétegei fedték egymást. Az 50/51. blokkban helyezkedett el az Árpád-kori 3. ház, amelynek felhagyott helyét fokozatosan feltöltötték, legfelső rétegeit Árpád-kori és későbbi korokban idehordott hamu alkotta. A 3. háztól 4-5 méterre, ÉK-i irányban a 43. és a 44. blokkban kemencemaradványokat találtunk a bolygatatlan homokban, és felette egy későbbi ház maradványait (21. kép, 22. kép). 38. A 61. tüzelőhelyhez hasonló építmények valószínűleg az Árpád-kori falvak jellegzetes építményei lehettek. Doboz-Hajdúirtáson is előkerült egy felfelé menetelesen bővülő, a felszínnél 3,5-4 m átmérőjű, 60 cm mély gödör, amelynek a közepére kissé domború felületű tűzhelyet tapasztottak. Kovalovszki (1975) 210. Tiszaeszlár-Bashalmon ilyen volt a X. gödör. Szabálytalan kör alaprajza volt, 250 cm átmérővel és 50 cm mélységgel. Közepe táján tűzhelymaradványok voltak. Kovalovszki (1980) 35. Az Árpád-kori Pest kőházai között is voltak ilyenek, például a Szerb utcában és a Henszlmann Imre utcában. Irásné Melis (1984) 63. Elsőként Méri István fejtette ki, hogy a sátrakat, vagy a sátorszerű építményeket az egész Árpád-koron keresztül használták a falvak lakói. így válik értelmezhetővé Freisingi Otto 1146-os leírása, mely szerint a magyarok „egész nyáron és őszön át sátrakban laknak". Méri (1964) 45-48. A soroksári földbemélyített, kerek építményekről a bennük talált leletanyag segítségével megállapíthattuk, hogy két különböző időszakból származnak. A 61. volt a korábbi, XI-XII. sz. eleji leletekkel, és a 33. volt a fiatalabb, amelyben Xli. sz.-i leletek voltak.
