Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)

IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában

padló tapasztása szabályosan körbefogta ezeket. A tetőszerkezetet tartó ágasfák cölöplyukai körüli, szabálytalan alakú gödrök valószínűleg a cölöpök kiszedésekor keletkeztek. A ház éghető maradványait behordták a felhagyott sekély házhelybe, és valószínűleg meggyújtották. Az egészet azután kevert barna földdel betöltötték, amelybe háztartási hulladékot, szemetet is beszórtak. A legfelső rétegben talált régészeti leletek az Árpádkor első felére, legkésőbb a XII. sz.-ra jellemzőek. 33. ház (IV. munkahely 3.) A nyesés után a 33. háztól E felé 7 méterre egy 530 cm átmérőjű, barna, kevert földből álló kerek foltot vettünk észre. K-i oldalán kisebb, félkör alakú kitüremkedés látszott. Ezt figyelembe véve a jelenség tájolása ÉNy-DK. A jelenlegi felszíntől 100, a nyesett felszíntől 70 cm mélyen előkerült a folt alján lévő kemény, döngölt padló. A kör alaprajzú házba a K-i oldalon lehetett lemenni a 90 cm széles, 60 cm hosszú, lépcsős lejáraton. Mind a három, 20 cm-es lépcsőfokot a bolygatatlan homokba vájták, és valamilyen szilárd anyaggal, pl. fával borították. A döngölt padlót is befedték valamivel, mert nem volt rajta sárréteg, korom, hamu. A bolygatatlan homok alig volt elszíneződve, de nagyon kemény volt (14. kép, 19. kép). A ház földfala 50 cm mélységig függőleges volt, majd két, alig érezhető padkával határolt mélyület futott körbe, s ez alatt a háznak lapos, teknős alja volt. A körbefutó mélyületben találtuk meg a tetőszerkezetet tartó cölöpök helyeit. A feltárt részletben szabályos, 150 cm-es távolságban követték egymást a cölöplyukak. Mind a négy feltárt cölöplyuk átmérője 23 cm volt. Az átlók végén lévő lyukak (a bejárattal szemben, és az arra merőleges átló végén) 35 cm mélyek voltak, a negyedkörök közepén lévők csak 15 cm mélyek voltak.

36 A kerek alaprajzú házat felhagyása után barna földdel kezdték betölteni, de az alsó, 15-20 cm vastag földréteg felett égett, kormos felületet találtunk, amely ráhúzódott a cölöplyukas padkára is. Ekkor itt valószínűleg egy szabadtéri szemétégetőhelyet alakítottak ki. Sok kőtöredék és cserépdarab került elő a kormos rétegből. Felette vastag, kevert barna feltöltés volt, s ennek a tetejére megint hulladékok hordtak. A megszüntetést követően a terület beépítetlen maradt. A régészeti leletek a XII. sz. végénél korábbi időszakra jellemzőek. 34. ház (IV. munkahely 2.) A IV. munkahelyen körívben áthaladó őskori árokra ásták ki a ház téglalap alakú, 3x3,8 m = 11,4 m

2 alapterületű gödrét. A nyesett felszíntől 80 cm mélyen találtuk meg a házhely alját. Semmilyen padlókialakítás nem látszott, csak az őskori árok betemetett barna csíkja mutatkozott. Az árok metszete a földfalban is jól látható volt, pontosan olyan jelenség volt, mint amilyent a 23. háznál már megfigyeltünk. Az itteni építkezés abbahagyásának is az árok volt az ok, amelyik az ásatás idején is feltöltötte vízzel a házhelyet. Tehát a kiásott üregből sohasem lett ház, szinte a kiásással egyidőben megkezdték a feltöltést is. Időközben szabadtéri szemétégető, majd hamulerakodóhely lett. Az igen nagy mennyiségű feltöltést a ház K-i oldaláról hordták be, ahol a felszínre kinyúló szemét alatt előkerült a már kiásott, 60 cm széles, lépcsőzetes lejárat (14. kép, 18. kép, 55. kép 1.). A házhely E-i és D-i oldalán a földfalakkal párhuzamosan alapozási árkokat találtunk. Először kerítés aljának gondoltuk, de ha a szemétgödröt kerítették volna be, akkor körben kellett volna megtalálnunk. Az árkok betöltése világosbarna homokos föld volt, élesen eltért a többi bolygatott földtől. A gépi földmunkával megsemmisültek az árkok K-i végei. 250 cm hosszan maradtak meg, 15 cm mélyen a ház ÉNy-i és DNy-i sarkánál fejeződtek be. Szélességük 35 cm volt. A tervezett ház épített, felmenő falának alapozási árkai lehettek.

37 A házhelyet betöltő szemét- és hamurétegből előkerült régészeti leletek a XII. sz. végénél korábbi időszakra jellemzőek. 35. gödör (IV. munkahely 5.) Szabadtéri tüzelőgödör volt. Ovális alaprajzú, 145 és 115 cm átmérőkkel. Függőleges oldala, vízszintes feneke volt. Mélysége 70 cm. Három égésréteg volt benne. A két alsó égéscsíkban nem tapasztás volt, hanem egymás mellé helyezett, nagyobb méretű folyami kavicsokat találtunk. Égettek és nagyon kormosak voltak. A legfelső égésréteg alatt 15 cm vastag tapasztás volt, amely az egész gödör felszínét betöltötte. Ebben az átégett paticsban is találtunk egy sor, lapjával lefektetett, lapos folyami kavicsot. Nyilvánvalóan a nagyobb hőhatás elérése és megtartása céljából készítették így a tüzelőfelszínt. Ez volt az utolsó égetés ebben a gödörben, az égett patics fölött háztartási hulladékkal kevert, homokos barna föld volt. A benne talált régészeti leletek a XII. sz. végénél korábbi időszakból származnak 35. Ilyen karólyukat találtunk az 1. ház kemencéjének tapasztott előterében is. 36. A IV. munkahelyen előkerült kétféle lakóépítmény azonos időszakból származik. A tudományos irodalomban találunk hasonlókat. Kovalovszki Júlia a doboz-hajdúirtási 18. ház közelében talált egy 60 cm mély, 4 m körüli átmérőjű kerek gödröt, amelyet egy korábbi ház üregében alakítottak ki. Keményre taposott padlóját hamu borította. Kisebb, szabálytalan kör alakú gödrök mélyedtek a padlóba, tűzhely nyomai azonban nem kerültek elő. Cölöp- vagy karólyukakat sem találtak. Hasonló, tűzhely nélküli építményt Méri István is feltárt Kardoskúton. Kovalovszki ( 1975) 210. 37. Az Árpád-kori föld fölé épített házaknál különféle alapozási árkok fordulhatnak elő, a felmenő fal szerkezete szerint. A csepel-szigeti Szigetszentmiklóson gerendavázas falszerkezetű építményeket találtunk, ahol a gerendákat előre kiásott árkokba mélyítették. Itt viszont végül is nem épült fel a ház, az alapozási árkokat vagy visszatemették, vagy valamilyen kerítést raktak bele. Irásné Melis (1992) Nyomtatás alatt.